Tartsd elmédet a pokolban, és ne ess kétségbe!

Eléggé felcsigáztalak a 21. Század Kiadó legújabb KULT könyvével? Bizony, bizony, ilyen titokzatos, furcsa és baljós történetet tűzött tollára Sarah Perry a Melmoth című munkájában.

A  kötet beköszönőjében Áthoszi Szent Sziluánt idézi Gillian Rose a Love’s Workből: "tartsd elmédet a pokolban, és ne ess kétségbe".
Ne ess kétségbe, ez nagyon fontos.
Mert ha kétségbeesel, akkor sem lesz semmi sem jobb  vagy egyszerűbb.

A történet egy levéllel kezdődik J. A. Hoffmantól, amely dr. Prazaknak szól a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában, aki ugyanúgy könyvtárlátogató volt, mint a levélíró, Josef Hoffman. Az írás bocsánatkérő, kissé zilált és nem feltétlenül egyértelmű a tartalma, már ha az amúgy normális emberi viszonyokat nézzük. Mert most mit lehet azzal kezdeni, hogy ő volt a kapu őrzője, és bocsásson meg neki  dr. Prazak, mert 10 napja szörnyű hibát vétett, viszont őt félti, "mert a küszöbön túl csak egyetlen igaz fény ragyog, és ez sokkal rettentőbb, mint a sötétség…"

Most őszintén: te érted, miről hadoválhat ez az alak? Mert első ránézésre valamiért úgy tűnik, hogy ez a vész, amitől fél és amit őrzött, csak a könyvtárba járókat sújtja, vagy ilyesmi (pedig nem). Ugyanis Helen Franklin, aki dr. Prazakkal a könyvtárban ismerkedett meg, most éppen Prágában baktat hazafelé, amikor dr. Prazak feltűnően ziláltan szólongatja az út másik oldaláról, a hidegben egy szál ing van a felsőtestén és valamit rettenetesen szorít a mellkasához. Beülnek valahová, és dr. Prazak Helen elé tárja az addig szorongatott iratcsomót, miközben az alábbi párbeszéd hangzik el közöttük:

"Mondd csak, hallottad már a Melmoth nevet?
– A Melmothot? Nem. Szerintem emlékeznék rá. Melmoth… ez nem cseh név, igaz? És nem is igazán angol… –Kimondja a nevet harmadszor, negyedszer is, mintha valami új dologhoz érne a nyelve, aminek lehet, hogy keserű az íze. Ez a beszélgetőtársára furcsa hatást gyakorol: mintha élet költözne belé, mintha a beesett szeme mélyén lázas csillogás támadna."

Nos, dr. Prazac kicsit bizalmaskodva, kicsit rosszmájúan átadja Helennek a dosszié tartalmának felét, azzal a megjegyzéssel, hogy a jövő héten találkozzanak, és ha még mindig... ha még mindig, akkor megkapja az iratok második felét is.

Helen olvasni kezdi az anyagot, amelynek az a lényege, hogy Melmoth figyel. Melmoth mindig figyel, vigyázni kell. Melmoth mindennek a tanúja, annak is, aminek amúgy nincs tanúja.  Egy különös szellem, aki a Földet járja szüntelen a bűn és bűnhődés megtestesítőjeként. Akinek Melmoth megjelenik, választania kell: vagy együtt él bűnével, vagy megsemmisül, és az időtlen magány és sötétség kárhozatába vezet útja… Helen úgy érzi, Melmoth őt is gyerekkora óta figyeli… a múltjával való szembesülés pedig fontos választások elé állítja. 

Helen olyan hétköznapi, hogy hozzá képest lehetetlennek tűnik a különleges. Élete beszűkült, valami múltbeli vélt vagy valós történés miatt bünteti magát és régi énjét szürkeség és egyhangúság mögé száműzte. Nem kedveli sem a rejtélyeket, sem a meglepetéseket. Mit fog kezdeni ezzel az egésszel?

Kitűnően megírt, lebilincselő történet a kegyelemről, a megváltásról, a szeretetről és a konfliktusok kezeléséről.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket Facebookon!

Az eddig megjelent KULT Könyvekért kattints!