Könnyen, nagyon is könnyen, válaszolja az az ember a címbeli kérdésre, aki elolvassa Updike A terrorista című művét.
...a szabadság, amelynek nincsen célja, egyfajta börtön."
John Updike A Terrorista című könyve Magyarországon utoljára 2007-ben került kiadásra az Európa könyvkiadónál. A téma érzékenységére tekintettel, no meg egyáltalán, az Updike életmű sorozat újra kiadása miatt a 21. Század Kiadó ismételten piacra dobta ezt a művet.
A poszt címében szereplő kérdés jelenti a mű kiindulópontját: minek kell történnie ahhoz, hogy a jóléti társadalomban szocializálódó fiatalember az őt tápláló rendszer ellen forduljon. Ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, egészen izgalmas általánosságokat szűrhetünk le a műből, amelyekre érdemes odafigyelni.
Fontos lehet a származás, amely ismerőssé, de legalábbis kézenfekvővé teszi az olyan hit felé fordulást, ahol sima ügy a Dzsihád. Főhősünk, Ahmad Ashmawy Mulloy, ír-amerikai anyától és egyiptomi apától származik, aki ugyan hamar magára hagyta őket, de már is adott volt a vallás, amihez fordulhatott, amikor kevésnek érezte a nyugati társadalom erkölcseit a gyakorlati életben látottakhoz képest. Amikor 11 évesen rátalál az iszlám hitre, könnyű őt alakítani, hiszen a gyermeki lélek könnyen idomítható, formálható annak kénye-kedvére, akinek lehetősége nyílik erre. Ahogy idősebb lesz - na nem öreg, csak fiatal felnőtt, akire gyerekkorában nem figyelt oda a családja, egyre inkább zavarja a hedonizmus és a fogyasztói társadalom képmutatása.
Az érzékeny, fiatal Ahmad széteső családja, önbizalomhiányos személyisége, környezete szeretetlensége az, ami potenciális terroristát farag belőle. Hiszen valahová mindenkinek tartoznia kell. Valamiben hinnie kell, valami mellett le kell tenni a voksot. A kifejletlen személyiség, gyakorlati életből származó tapasztalatok hiánya esendővé, befolyásolhatóvá teszik a főhőst és kerül olyan társaságba, amilyenbe kerül.
A szerző, John Updike
Mi a tanulsága a regénynek? Figyelni kell a gyerekeinkre, de mindenekelőtt dolgozniuk kell a szülőknek is saját személyiségükön. Megítélésem szerint senkit sem hagynék másokért felelősséget vállalni, amíg saját maga erősségeivel, gyengeségeivel nincs többé-kevésbé tisztában. Milyen az már, amikor mentálisan gyenge, élete addigi tendenciáját figyelembe véve, semmirevaló felnőtt ember gyereket vállal, mert az ösztönök működnek, de ha csak nincs óriási mázlija az utódnak, a felmenő magatartásával, példaadásával továbbörökíti saját maga tanult tehetetlenségét és megteremti a gyermek saját szenvedéstörténetének alapjait. Mielőtt nekem esik bárki is, hogy merészelek ilyesmit állítani, nézzen már szét gyermekotthonokban, nevelőszülőknél, egyes helyi no-go zónákban, ahová a rendőrök is hatosával mennek be, ha egyáltalán.... Milyen példát lát az ottani gyermek? Megül az az iskolában? Érteni fogja, mire használhatja az ott megszerezhető tudást? Vagy a tapasztalt kulturális értékek jelenteni fognak neki valamit, miszerint az emberi élet érték, problémáidat agresszió nélkül rendezd, légy szolidáris, vigyázz testi-lelki egészségedre, stb. - fontosak lesznek neki? Ugyan már...
És mi a helyzet ott, ahol minden meg van adva anyagilag a gyereknek, csak szeretet, törődés, odafordulás nem? És persze a fenti két kategóriának ezerféle katyvasza, meg még isten tudja, hányféle sors létezhet,ahol félresiklik a fiatal élet? Ugyanolyan veszélyeztetettek, mint az előző bekezdésben írtak. A gyermeki lélek különösen fogékony a jóra, de hogy mi az a jó, amit elfogad, attól függ, mennyire becsüli azt a személyt, aki neki átadja saját értékeit - vagy felhasználja, kihasználja őt saját érdekei mentén. Persze, nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve a témában, mint ahogy azt sem hiszem, hogy valamennyi változót felsoroltam, ami előfordulhat ezzel kapcsolatban.
A mű nagy érdeme, hogy az író nem ítélkezik. Bemutat egy élethelyzetet, és próbál úgy közelíteni a két világ szembenállásához, hogy békés megoldást lehessen egymás értékeiben találni a problémára.
De van-e, létezik-e ilyesmire békés megoldás? Meglátja-e Ahmad Isten arcát, ahogy ígérték neki, ha megnyomja azt a bizonyos gombot, vagy a mellette ülő öreg zsidó tud neki olyat mondani, amitől úgy érzi: ért mindent, ám elvették tőle az istenét... (de hogy került oda az a zsidó?!)
A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk.A borítóképre kattintva kedvezményesen megrendelheted a kiadó honlapján!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!
Ilyen az, amikor felnövünk?! Ez lesz? Egy másik Updike kötet - érdekel? Kattints!
