Sokan sokféle módon próbálták már segíteni az embereket abban, hogy hogyan viseljék, ha megöregedtek, ha már a testük nem olyan ruganyos, nem gyógyul olyan gyorsan, mint régen, amikor már lassabban jutunk el A-ból B-be. De mégis mindenki egyedi módon éli ezt meg, a saját démonaival megküzdve, és vagy elveszíti ellenük a harcot, vagy megbékél. Más út nincs.
Daniela Mari a Milánói Egyetem professzora, az időskori betegségekkel foglalkozó kutatócsoport vezetője számos orvostudományi társaság tagja, volt elnöke. A szerző arra kíváncsi, hogy valójában mit jelent megöregedni, mi az öregség és mikor kezdődik ez a folyamat, miért élik meg különbözőképpen az emberek az öregséget. Az ókori Rómában csak az idősek kerülhettek a szenátusba, akkor az életkort 40 évben minimalizálták. A mai generáció viszont azt nevezi öregnek, aki nem ismeri a digitális világot, vagyis azt, aki 25 évesen nem ismeri a telefon-applikációkat éppúgy öregnek tartják, mintha 80 éves lenne. A szerző könnyed stílusa, humora és szakértelme feloldja a témával kapcsolatos ambivalens érzelmeket, könyve olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató.
Azt nem tudom, hogy honnan vette, hogy a mai generáció azt tartja öregnek, aki nem ismeri a modern eszközöket és lehetőségeket... én részemről sosem találkoztam olyan emberrel, aki így gondolta volna, és én sem gondolom így. Aki nem ismeri, az kortól függetlenül egyszerűen csak nem ismeri, nem érdekli, nem úgy él, hogy szüksége lenne rá, mivel sosem használta. Én sem ismerem pl. jópár sportág szabályait, mert egyszerűen a legkevésbé sem érdekel. Aki öreg, az nem feltétlenül idős, ezt aláírom. Vannak kedves (és kevésbé kedves) ismerőseim mindenféle korosztályból, és van, aki nyolcvanévesen is kikéri magának a magázást, fiatalos, lendületes - ő nem öreg, csak idős. De ismerek olyan negyvenest is, akit már öregnek mondanék - kedvetlen, lassú, beszürkült, borzasztóan unja magát, vagy ha van valami érzelme, akkor az bosszankodás vagy morgás. Számomra öreg és idős között ez a különbség. Nem az, hogy ért-e az okostelefonokhoz vagy a számítógépekhez.
Viszont aki idős, nem feltétlenül bölcs. Nem feltétlenül van igaza. Nem kell tisztelni csak azért, mert idősebb. Tisztelni kell, mert ember - a kor nem érdem, hanem állapot. Ezen felül pedig tisztelni lehet a tudásáért, a munkásságáért, a kedvességéért, vagy bármiért.
Ez a könyv idős, 100 évnél is idősebb férfiakról és nőkről szól, a napi rutinjukról, a problémáikról, arról, hogyan élték meg életük egy-egy szakaszában az öregedést, és mit próbáltak tenni annak érdekében, hogy szellemileg és fizikailag a topon maradjanak. Érdekes, néhol vicces, néhol megható olvasmány minden korosztálynak, hasznos ötletekkel és tippekkel a saját öregségünkre. Egyetlen hátránya talán, hogy a százévesek példái alapján úgy érzem, hogy egy kalap alá vesz mindenkit. Csak azért, mert az egyik százévesnek - és mert ez megjelent az irodalom területén is itt-ott - pl. a lakomák már nem a testi élvezetről, az ételről szóltak, sokkal inkább a család, barátok, a társaság élvezetéről, azt a következtetést vonja le, hogy ez minden idősebb ember esetén így van, és az idős embernek fontosabbá válik a család. Szerintem ezzel nem mindenki van így, egyéne válogatja. Nagyon tetszett ugyanakkor, hogy számtalan kutatási eredményt bemutat, amelyek azt mutatják, mégis mi változik akkor, amikor megöregszünk.
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.
