Világvégék és mesterséges istenek

2019. január 18. 06:53 - Carbonari

Könyvajánló - Kleinheincz Csilla - Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018

Ahogy a cím mutatja: világvégék, mesterséges istenek,
avagy mire képes a bolha a bernáthegyi farkán?
A Gabo Kiadó SFF újdonsága ismert és új szerzőktől
a sci-fi és fantasy világában.

A Gabo Kiadó nemrégiben igényes kötetben rendeztette össze ismert és új magyar szerzők sci-fi és fantasy novelláit, amelyek Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018 címmel kerültek nyomdába Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztésében.

A szerzők jó részét nem kell bemutatni a sci-fi, fantasy, disztópia rajongóknak, mert Moskát Anita, Brandon Hackett, Veres Attila neve ismerősen cseng számukra. Felsorakoztak melléjük újak, akiknek novelláival örömmel ismerkedik az ember, és nagy meglepetés Dragomán György neve is, aki nemcsak kiváló zsarnok regényeket alkotott meg eddig, hanem remekül teljesít a konyhában is, legújabban pedig írói sokoldalúságát ebbe a vonulatba illő novellákkal is érzékelteti.

Milyen történetekre számíthatsz?

Baráth Katalin Finnországban állomásoztat magyar katonákat, akik a finnugor rokonságot igyekszenek biztosítani, de ez az ottani unikornisok csőrét (szarvát, azt az egyet) erősen böki, Kiss Gabriella hősei rokonaik ragaszkodására építve viszont alkut kötöttek valakivel, akivel nem kellett volna, így se Zsóry fürdő, se nagy kóricálás, se élet.

Aztán ott van Sepsi László Brúsza, aki igazán bugyuta fiú, nagy segítség a lányoknak, de még sincs rendben vele valami, László Zoltán Világvégékjében viszont mindenki hős lehet, de ez nem mindenkinek tetszik, a rózsaszín csápokról és fekete szőrszerű gubancokról nem is beszélve. És aztán meg a hősöket vajon ki menti meg...?

Farkas Balázs A nevetés íze című novellájában megállapítódik, hogy a komédia valójában nem a vidámságról szól, hanem félelmeinkről, Sümegi Attila Gúzs-a pedig lehúzza a leplet a boszorkányok hollóiról, macskáiról, mert az egész csak kamu: az állatok menekülnek a mágia elől! Aki nem hiszi, járjon utána.Molnár B. Gábor Ne etesd a trollt!-ban a gondnok MI (Mesterséges Intelligencia), tündér vagy pókfajzat képében, Veres Attila pedig a Fekete talánban csigaolaj főzésre biztat, miközben a vendégcsalád tini leánykája jobban járt volna, ha enged a háziak fiának kapacitálására

Erdei Lilla szerint rezidenciáján fagyott meg az elnök, pedig kinn plusz 46 Celsius fok volt, itt valakit nagyon átvernek (A jégkorszak tanúi), Dragomán György pedig Kőasztalról ír, amelyben valahol az űrből valakik nagy búsan arrafelé néznek, ahol a Földnek illene lennie, miközben sikolt egy híd. (Dragomán egyébként mesterien vegyít hétköznapi muszáj-történéseket sötét borzongással és röhögve veti be fő fegyverét, a sokkolást. Hiába, aki mester, az mester.)

Takács Bogi Erdőszelleme lehet bármi, gubancos bokor, őszi köd, mohos farönk, csak huncutkodik, kísért, amíg egyszer csak olyasmire bukkan, amely elpusztíthatja az erdőt. Mit fog tenni? Küzd, kiismer, majd..? Mire lesz elég a hacker hozzáállása az élet állandóihoz, avagy mire képes a bolha a bernáthegyi farkán?

Brandon Hackett Mesterséges istene eljátszadozik a végtelenség ókorba hajló, mégis új dimenziós isteneivel, akik élnek és élnek és élnek. Moskát Anita hősnője mesterien hazudik, mert muszáj, Buglyó Gergely csontvázharcosai bárkit megvernek, Sziács Viola Eleven kékje érdekes beavatási szertartást fednek fel, Rusvai Mónika Égigérője minden holdkor kienged a zsákból egy dalt, Gaura Ágnes Árnyékja pedig tükrökön keresztül súg a gyengék fülébe. Tallódi Júlia szerint igenis, hogy léteznek féligaz utcák, ahol kicsorbul a valóság, mint ahogy Lőrincy Judit is szentül hiszi, hogy a nagy vízben mindig van valami vagy valaki, aki fölöttébb titokzatos.A művekben felváltva lehet megtalálni a fantasy és a horror elemeit, társadalomkritikát és társadalomtörténetet, folklórt, mitológiát, könnyed humort, urban fantasyt, spekulatív fikciót, disztópiát. Magyarán szólva mindenki megtalálhatja magának azt a novellát, amely a többitől jobban fog neki tetszeni. Valamennyi írást elolvastam, volt ahol hangosan felnevettem, hogy bakker, ezt nem hiszem el, a másikon undorodtam cseppet (az a csigaolajos cucc megfeküdte a gyomromat, szó se róla, de az unikornisról sem gondoltam volna, hogy...), a harmadikon meghökkentem (a mesterhazugságon), Dragománt nem nagyon értettem, de legyintettem, nem baj és újra elolvastam, hogy mi van, aztán megint nem értettem, és ezzel paralell még vagy két-három novellát sem. Megállapítottam, hogy nekem az az igazi, amelyek simán érthetőek, nem túl műszakira sikeredettek, és az már mindegy, hogy sci-fi, fantasy vagy disztópia a műfaja. Magyarán azok, amelyek az igazi, keményvonalas rajongóknak egyáltalán nem jönnek be. De ez nem baj! Sőt!

Szóval, jó szívvel ajánlom a SSF sorozat kedvelőinek, garantáltan leköti az embert pár órára a gondjaitól, olyan eszement témákról van benne szó, amelyhez nem is tudom, a fantázián kívül mire lehetett szükségük a szerzőknek az alkotások megszületésére. Talán pihent agyra?