Szelfi-, és kékszakáll-szindróma a vásznon,
démonizált Lolita, babaarcú asszony férfifantáziái,
szabad szerelem szex nélkül,
piszoár-rejtély és kétfejű test - ezek mind
Gerevich József pszichiáter megállapításai
ismert festők és múzsáik, szerelmeik lélektanáról.
A korabeli újságok képei az Arcanum adatbázisából származnak, engedélyükkel közzétéve.
A Noran Libro Kiadó Kiadó 2018 utolsó negyedévében adta Gerevich József Szerelmek, múzsák, szeretők című művét, amely a Teremtő vágyak sorozat harmadik kötete.
Szerintem mindannyian álltunk már kiállításon, múzeumban egy festmény előtt, és ahogyan engedtük át magunkon a színeket, a témaválasztást, a vászonra álmodott mozdulat dinamikáját, elgondolkodtunk az alkotás belőlünk kiváltott reakciókon. Még a laikus szemlélődő is komoly következtetéseket képes levonni a festő érzéseivel kapcsolatban, az alkotó és az általa ábrázolt személy vonatkozásában.
A szerző, Gerevich József (A kép a hivatalos Facebook oldaláról származik)
Hát még a szakember, aki foglalkozására nézve pszichiáter, pszichoanalitikus, mint Gerevich József, aki ezentúl még elkötelezett híve művészetpszichológiának! A Teremtő vágyak harmadik része az előző kötetekhez hasonlóan igazi ínyencség az értő közönség számára. Tapasztalt idegenvezetőként végigvezeti az olvasót a művészek rejtett érzéseibe, amelyeket ecsettel, nagyon is láthatóan, de csak szakember szemének megfejthetően vázolt fel és dolgozott ki a vászonra.
Rippl-Rónai József, aki belebetegedett a maga "Lolitájába". 1925-ben súlyos agyi katasztrófa érte, többször is. Még 1926-ban is kezelték a János-szanatóriumban. (Tolnai Világlapja 1926/49.)
Megismerni a megismerhetetlent, lelket lehelni az elrejtett mondanivalóba, kihámozni a kiabáló pirosak, fakó kékek, elveszni látszó fehérek alól a lényeget, egy kézmozdulatból - a részből - következtetni az egészre, a tekintet irányából, lebiggyesztett szájsarokból kész regényt alkotni, az igen. Megmondani a szakítás fájdalmát abból, ahogy a konyharuha oda lett dobva az asztal közepére, elfogadást kiolvasni egy félrebillentett fejből, apafigurát sejtetni ott, ahol a folyamatosan meztelenkedő modell ruhában kerül lefestésre, egy pár fekete kesztyűből és a modell szemeiből, kacérságot, engedelmességet és alázatot sugalló vonásokból Lolitát generálni: ezekhez szakember figyelme és tudása szükségeltetik.
Pablo Picasso és fiatal múzsája, Françoise Gilot. Nézd a korabeli képet! Hát csoda, hogy beleszeretett a hatvanon felüli festő?
(Film Színház Muzsika 1969/41.)
Nos, te megmondanád a jobb oldali festményről, hogy a baloldali kép csinos hölgyét látod? Pedig a Virágasszony (Woman-flower) című alkotás őt ábrázolja.
Nincs festő modell nélkül és nincs modell festő nélkül. Ennél már csak az lehet több, amikor a modell nemcsak modell, hanem múzsa is egyben. Híres múzsák ugyanúgy fennmaradnak az utókor számára, mint maguk az alkotók. Művészettörténészek, becsüsök, komolyabb és bulvárosabb újságok, művészeti lapok, lexikonok, életrajzok foglalkoznak majd időről időre mester és a múzsa kapcsolatával az alkotás viszonylatában. Még akkor is, ha ez a háttérbe szorított feleségek robbanásával fenyegetett... még akkor is, ha múzsák nevei az adott festő korszakait jelentik... még akkor is, ha a festményről az életben nem tudná információ nélkül senki sem azonosítani a múzsát, ilyen személy Pablo Picassonál Françoise Gilot. Mert a híres Virágasszony című, 1946-ban készült képből élő ember meg nem mondaná, hogy az bizony F. Gilot.
Nos, róluk és még nagyon sok más alkotóról értekezik Gerevich József. Komolyan, néhol összekacsintva az olvasóval, megőrizve a vászon virtuóz mesterének és ihletet adó múzsájának méltóságát, de mégis teljes képet adva kapcsolatuk bensőségességéről vagy éppen felszínességéről. Teszi mindezt gördülékeny stílusban, érdekfeszítő kíváncsisággal, tudományos alapossággal.
Ahogy kell.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Köszönjük, Noran Libro Kiadó!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket a Facebookon!
