A szilmarilok tartalmazza mindazon meséket és mondákat, melyekre oly sokszor hivatkoznak A Gyűrűk Urá-ban, például Berenét és Lúthienét. Akik Tolkien világát megszerették, vagy éppen most pillantanak bele először, ebben a műben sem fognak csalódni.

Tolkien olyan életművet hagyott hátra, amelyet nem sokan. Szó szerint életművet, hiszen fiatal éveitől egészen idős koráig, hosszú élete alatt végig egyetlen történet, egyetlen világ foglalkoztatta: Arda. Itt van a harmadkorban Középfölde is, ahol és amikor az ismert és nagy sikerű A Gyűrűk Ura és A hobbit története játszódik. De Tolkien nem csak ezeket a történeteket alkotta meg, hanem ténylegesen létrehozott egy egyedi világot, egyedi mitológiával, rengeteg történettel és mesével, regével és mítosszal, fajokkal, jókkal és rosszakkal, saját nyelvvel. 

Világának mitológiai hátterét A szilmarilok c. kötetben ismerjük meg. Kezdetben vala Eru, más néven Ilúvatar, aki mindenek ura és teremtője. Létrehozta az ainukat, az isteni lényeket, ők tizenöten voltak: Manwë, a vezető, Ulmo, a tenger ura, Aulë, a föld ura, Oromë, az erdő ura, Namo (Mandos), a holtak bírája, Irmo (Lórien), az álmok mestere, Tulkas, Valinor bajnoka, Varda, a csillagok úrnője, Nienna, a kegyelem hölgye, Yavanna, a gyümölcsadó, Vána, az örök fiatalság istennője, Vairë, a takács, Estë, a gyógyítás hölgye, Nessa, a táncos. Ők tizennégyen Ilúvatarral együtt dallal, zenével hozták létre Eä-t, minden létezőt, a földet, ahol majd Ilúvatar Gyermekei élhetnek. Ám e teremtő szimfóniába szépen lassan bekúszott egy disszonáns hang Melkor, a tizenötödik ainu képében, aki a legokosabb és a legerősebb, magányos isten volt. Melkor nem akart rosszat eleinte, csupán nem akart a többiekkel együtt énekelni, a saját dalát, saját zenéjét, saját világát akarta létrehozni. Ez nem tetszett Ilúvatarnak, de a disszonancia végül létrehozta a gonoszt, és sok maia, alacsonyabb rendű lény állt Melkor mellé (pl. a balrog és Ungoliant), akit kitaszítottak maguk közül az ainuk. Így szépen lassan a sértett, elfeledett, ám okos Melkorból megszületett Morgoth, az első kegyetlen nagyúr, akihez képest maga Sauron is csak egy alacsonyabb rendű, gyenge lény. 

Melkor pedig megteremtette a saját lényeit, akik már nem angyali teremtények, ilyenek a trollok és a sárkányok.  Az orkok valójában megátkozott tündék, mivel e lényekre Melkor féltékeny lett, és megpróbált hasonlóakat létrehozni, ám áldatlan teremtményeiből csak ocsmány orkok születtek a szép és fenséges tündék helyett. (Az óriási pókok Ungoliant, az alakváltó maia leszármazottai, aki végül egy hatalmas, ocsmány pók képét öltötte fel). Ám nem csak ő ténykedett a világban, Ilúvatar áldásával Manwë megteremtette a sasokat, Aulë a törpöket, Yavanna pedig az összes növényt és állatot, és az ő pásztoraikat, az enteket. A tündéket és az embereket pedig maga Ilúvatar teremtette. Mivel az emberek a kedvencei, örök élet nyűgje helyett a halál ajándékával áldotta meg őket. (Itt érzek némi ellentmondást, de hát...)

Ez az első két rész, az Ainulindalë (az aiunuk muzsikája) és a Valaquenta (a valák története). A valák azon ainuk, akik a megteremtett Eä-ra költöztek. A harmadik rész a Quenta Silmarillion, a kötet címadó, és egyben leghosszabb része, a három szilmaril története. Ez foglalja össze az Első kort a tündék, majd az emberek ébredésétől kezdve egészen az Első kor végéig, amikor a tündék kivonulnak Valinorból.

A kötet negyedik része az Akallabêth (az Elbukott) a Másodkor történetét foglalja össze, középpontjában a númenoriak állnak, Númenor felemelkedése és bukása, a valák elleni háború. Sok jel utal arra, hogy az új LotR sorozat ezt a történetet fogja elmesélni, a közzétett térképeken ugyanis látható Númenor szigete, amely a Harmadkorban, vagyis Sauron felemelkedésének és bukásának, Isildurral és Aragornnal keretezett párezer évben már nem létezik. 

Az utolsó rész pedig A gyűrűkről és a harmadkorról címet viseli, ebben Sauronról, a Hatalom Gyűrűinek készítéséről esik szó, és a vége már szervesen kapcsolódik A hobbit és A Gyűrűk Ura történetéhez.

Sokan egyszerűen mitológiai háttértörténetként aposztrofálják A szilmarilokat, ám ez a könyv sokkal több, mint egy mitológiai háttér, mint egy teremtéstörténet. Ez a könyv maga Sauron és a Hatalom Gyűrűinek eredete is, itt ismerjük meg ezeknek a hátterét, miközben Tolkien hősei ismét ékszerekért harcolnak, csak első körben gyűrű helyett három szilmarilért. A három szilmaril, amiket Fëanor, a noldák első nagykirályának, Finwënek a fia, a tündekovács készített, mindenek felett áll. Száműzetés, árulás, szerelem, a szokásos történések nem kímélték a nagy és nemes tündéket sem, de Fëanor annyira beleszerelmesedett a szilmarilokba, amelyekben Yavanna fáinak fényét rejtette, hogy végzetes esküt tett: amikor Morgoth és Ungoliant elpusztították a két fát, majd levágták a nagykirályt és ellopták a szilmarilokat, Ilúvatar nevére megfogadta, hogy ő és fiai is az idők végezetéig üldözni fognak mindenkit, aki egy szilmarilt is birtokol. Ez okozta a vesztét is.

Tolkien olyan hatalmas univerzumot épített fel, amelyet nem lehet könnyen bemutatni. A Gyűrűk Ura ennek csak egy apró, kicsi, nem is a legjelentőségteljesebb szelete, mégis ez van a leginkább kifejtve és részletezve, és ha ez nem lenne, akkor nem hiszem, hogy lenne akkora érdeklődés rá, mint így van. 

Valamikor 2008 táján olvastam A Gyűrűk Urát, és utána megnéztem a filmeket, azokat már számtalanszor azóta, és kb. két éve újra szeretném olvasni a könyveket is. Erre még egyelőre nem jutott időm, de nagyon örültem a lehetőségnek, hogy (ismét) elolvashatom A szilmarilokat. Miután befejeztem a trilógiát (vagyis valójában hexalógiát), hamar beszereztem a többit is, és A szilmarilok története már elsőre is elvarázsolt. Igaz, aztán a Húrin gyermekei ezt lekörözte, ami mai napig is kedvencem az életműből. De A szilmarilok c. könyv mégis az egésznek az alapja, a háttere, amelyben megismerhetem a több ezer évvel azelőtti történéseket. Nem olyan részletes, mint A Gyűrűk Ura, inkább amolyan régi korok tisztult meséje, amelyről kevés pontos részletet ismerünk, de azért meséljük.

Tolkien célja egyébként épp az volt, hogy adjon egy mitológiai eredettörténetet az angol népnek, kifejezetten és csak az angoloknak, nem a briteknek. Kelta, skót, ír, meg mindenféle északi népeknek vannak ilyen mitikus eredettörténetei, de az angoloknak nincs. Végül ezt elvetette, és egy sokkal nagyobb dolgot hozott létre: saját, dallamos nyelveket, és köréjük egész évezredek történetét. Ezt meséli el A szilmarilok. Mindenki LotR rajongónak kötelező, de ne olyat várjatok, mint a LotR volt. Ez teljesen más, sokkal monumentálisabb.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Ismered Tolkien Karácsony Apóját?

Kövess minket Facebookon!