A királylány, akinek nincs szíve, 
a Tél hercege, a torony, a próbatétel - 
és vajon hová tűntek az évszakok? 
A Tél egy lányt követel, hogy ne legyen az örök őszből örök tél. 
Bodor Attila meséje 

Ibanez recenziója

A Könyvmolyképző Kiadó kedves mesét adott ki Bodor Attila tollából, A tél menyasszonya címmel. A történetet a lapokról szinte lelépő  illusztrációk keltik életre Szimonidesz Hajnalka rajzai alapján. Külön érdekesség számomra, hogy Zelka finom vonásai visszaköszönnek egyik barátnőm nagyobbik kislányának arcában.

Mivel a családunkban nincs se kisebb, se nagyobb gyermek, ezért nagyon ritkán olvasok meséket. Igaz, az utóbbi időben kicsit többet, kedvet kaptam újraolvasni gyerekkori kedvenceimet, s nem is csalódok bennük felnőtt fejjel sem. Úgyhogy mikor megláttam ezt a csodaszép könyvet egy baráti (könyves, persze) találkozón, egyből lecsaptam rá. Azonnal belenéztem, s örömmel felkiáltottam, hogy mennyire minőségi a könyv, imádom, amikor ezeket a selymes-vastag lapokat használják, s egyből beleszagoltam a könyvbe és ott is ragadtam boldogan. A barátaim kinevettek, mire körbeadtam a könyvet, hogy de tényleg, szaglásszák meg, ez az igazi finom újkönyv-illat, s a nevetésük el is halt gyorsan, mert belátták, hogy igazam van. Egyszóval az első pillanatok már varázslatosak voltak.

Amint hazaértem, ez lett az aznapi esti mesém. A történet egy megszokott mesealapra épül: királylány, próbák, „gonosz” és egy kis varázslat. A főhősnő most Zelka, aki abban különbözik az eddigi királylányoktól, hogy bizony nem dobog semmi a mellkasában: nincs szíve. Ez persze nem jelenti azt, hogy gonosz, sőt, sokkal kedvesebb és érzésekkel teli, mint mások. Szívtelensége folytán azonban sosem fázik, s ez bizony később hasznosnak bizonyul. Merthogy kiderül, hogy a világból eltűnt a tavasz, a nyár, Zelkáéknál az örök Ősz uralkodik, s a Tél birodalma időnként áldozatot követel, ami persze éppen most érkezett el: megérkezik a három, banyaszerű követ, hogy elvigye Zelka kishúgát. A történetben ez az egyetlen pont, amit kicsit furcsállottam, nem lett ugyanis megmagyarázva, hogy miért pont a húgának kellene mennie, egy lány a kérés, nekem logikusabbnak tűnt volna, hogy az elsőként született lány, tehát Zelka megy, de a történetben valahogy az lesz az alapvető, hogy a kisebbik megy, s ezért ajánlkozik helyette Zelka (felnőttként az Éhezők viadala jutott róla eszembe :-D). Megkezdődik tehát az utazás a Tél Birodalmába, ahol egy csodálatos kastély lesz Zelka otthona. A Tél hercegével nem találkozik ugyan, de óva intik attól, hogy felmenjen a toronyba. Persze, csakúgy, mint Belle a Szépség és a szörnyetegből, ő sem fogja vissza magát (véget is érne a mese), és kíváncsiságból felmegy. A toronyban három próbát áll ki, melynek során megérti az évszakok eltűnésének okát is. A vége pedig természetesen happy end, bár személy szerint én egy kicsit több ismerkedést és szálat kötöttem volna ebbe a szerelembe, főleg azután, hogy a Tél hercege miket elkövetett az előző szerelem kedvéért (érthető, hogy a következmények fényében inkább más leányzó után nézett).

Az illusztrációk nagyon tetszettek, néhol kissé komorak, sejtelmesek, de illik a Tél országának borzongatós hangulatához és a történethez is. Akár sokkal bővebben is olvastam volna Zelka történetét, de így is olyan mese kerekedett belőle, olyan szép kiadásban, hogy ha lenne gyerek a családban, én biztosan a polcomon tartanám ezt a kötetet.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.

Kövess minket Facebookon is!

Szereted a pszichothrillereket? Kattints!
A szeretet és árulás traumája - érdekel?