Spoileres elmélkedés a Trónok harca sorozatról és sok minden másról is. Csak akkor olvass tovább, ha láttad már a 8. évad 5. részét, vagy nem zavar a spoiler!

Divattá vált szidni a GoT legújabb évadát. Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok vele, de kétségkívül voltak nagyon ütős pillanatai, és alapvetően tetszik az egész. Kicsit úgy érzem, hogy az a valaki, aki minél nagyobb negatívumot emel ki - akkor is, ha az baromság. Mémeket gyártanak sorra, hogy mennyire szar ez az évad. Igen, vannak problémái, de melyiknek nem voltak? Nem is tudom, hogy a jó vagy a rossz dolgokkal kezdjem-e. Talán inkább egész máshogy, aztán jön, ami jön.

Fontosnak tartom itt kiemelni, hogy a leírtak mind csupán az én személyes véleményemet és az élményeimet rögzítik. A sorozat minden részét láttam, de nem állítom, hogy mindenre emlékszem pontosan - sőt -, éppen ezért, ha esetleg valamit rosszul gondolok, kéretik megértőnek lenni, és nem rögtön fejet leharapni. Illetve leszögezném, hogy a könyvekből csak az első részt olvastam, és abból is alig emlékszem valamire. Csak arra emlékszem, mennyire utáltam, hogy mekkora hatalmas nagy csalódás volt, és milyen sietve váltam meg aztán a többitől is. Nem néztem hogyankészült filmeket, nem olvastam elemzéseket, nem néztem 3 órás epizódelemzéseket... nem érdekelnek ezek. Tehát ami itt áll, kizárólag a személyes véleményem, kizárólag a sorozat alapján.

Emlékszem, amikor megnéztem a legelső részt valamikor évekkel ezelőtt, a sorozat kezdete táján. Emlékszem az első jelenetekre. Hideg. Fagyos. Rémisztő. Tökéletes. Aztán megismerkedtünk a Starkokkal, meggyűlöltük a Lannistereket, mindenkit bekategorizáltunk ide vagy oda. A legtöbben változtak. Fejlődtek. Ahogyan a valódi emberek is. A GoT mindig is abszurd módon állt hozzá a történetmeséléshez. Mi, emberek, történeteket mesélünk évezredek óta. A történetek mindig színesek, szagosak, és a főhős nem hal meg, a jó nem romlik meg, a rossz nem javul meg. Legalábbis legtöbbször. A GoT teljesen felforgatta a hagyományos történetmesélést, és egy olyan világot rakott le elénk, amiben semmi sem biztos. 

Persze-persze, tudom, Martin tette le. Nos, szerintem a sorozat nélkül Martin neve (és vagyona) a világ nagy részén ismeretlenül csengene, a középszerű írók sorában valahol. Tudom, hogy kb. egyedül vagyok vele, de engem borzasztóan irritál a stílusa. Pedig emlékszem, amikor megnéztem a sorozat első pár részét, és nálunk sorra jelentek meg a könyvek. Megvettem egyszerre minden elérhetőt, és felkészültem több ezer oldalnyi élvezetre. Imádtam, imádom a jó fantasy-kat, és ettől is ezt vártam. Aztán az első kötetet szabályosan végigszenvedtem. Azóta két rövidke novellát is olvastam Martintól, és konstatáltam, hogy nem: tényleg nem nekem ír.

Mindazonáltal a sorozatot néztem tovább, mert szerettem. Aztán nagyon elkezdett laposodni, végül az 5. évadot még végigszenvedtem, majd kaszáltam. A hatodikat nem néztem már, nem is érdekelt egyáltalán. Aztán belefutottam a 7. évad kezdete előtt egy héttel kb. az új évad trailerébe, és egyetlen egy dolog miatt döntöttem úgy, hogy folytatni fogom: láttam, hogy mekkorát nőtt Drogon (meg persze a testvérei is) :). Egy hét alatt ledaráltam a 6. évadot, hogy képben legyek, majd a hetediket már szépen sorban néztem, és végre ismét elkezdett tetszeni. Mert végre ismét volt benne értelem. Szerintem a hetedik évad sikerült a legjobban egyébként eddig. Tudom, tudom, szentségtörés, de így gondolom. 

Részemről a nyolcadik évaddal sincsenek súlyos bajaim. Gyors volt, ahogy lerendezték az Éjkirályt, és taktikailag hibás? Igen. De szerintem maga ez az egész túl kapkodós volt. Mindjárt ki is fejtem, mire gondolok. Ez a sorozat az emberekről szól. A trónok harca. Másoknak itt semmi keresnivalója így. Közeleg a tél, igen... de úgy lett volna jó, ha ennél lassabban közeleg. Most kéne ott tartaniuk, hogy a Falon túl vonulgatnak, érkeznek hírek, a vadakat támadgatják, stb., de a Falon innen az emberek nagy része mítosznak tartja őket. Most, amikor Drogon felégeti Királyvárat. Most, amikor Arya bosszút forral. Most, amikor már csak két dolgot remélek: hogy Drogon és Ghost életben marad. Senki más nem érdekel. Küzdjenek meg, végezzék el a kis harcaikat az emberek, valaki üljön fel arra a nyamvadt trónra, vagy olvasszák be a fenébe és építsenek új birodalmat a romokból és hamvakból, akárki, bárki, aki életben marad - és most induljanak el a Mások észak felől. Teljen még évekbe, mire ideérnek. De a Trónok harcának itt legyen vége. Aztán majd jöhetne egy spin off, amiben a Mások lesznek a középpontban. 

Szerintem így lett volna jó. 

Rhaegal halála túl gyors és felesleges volt, Missandei halála szintén, Dany megőrülése pedig látszólag alapok nélküli, Jaime mintha visszafejlődött volna, Arya csak rohangál és gonoszan les. Legalábbis egyelőre. Igen, ha nem gondolunk bele a helyzetbe, a karakterek életébe, akkor így tűnik. És részben igaz. De ott vannak azok a jelek. Ebben a történetben nincs jó. Oké, talán Jon Snow mondható annak, még mindig, ő még mindig kitartott az elvei mellett. Gyakorlatilag egyedüliként. Ezért lenne méltó a trónra, és ezért nem fog odakerülni soha. Ha Rhaegal nem hal meg, akkor Jon valószínűleg ott ült volna a hátán - és valószínűleg lebeszéli Dany-t a mészárlásról.

Minden hiba egyetlen egy dologra vezethető vissza: hiába az 1 óra 10-12 perces tiszta játékidő epizódonként, túl gyors az egész, túl kevés idő van kifejteni mindent normálisan. Jaime, Clegane, Tyrion, Varys, Cersei, sőt, még Dany sorsa is teljes mértékben érthető. Reméltük, hogy nem ide fut ki. Vagyis én reméltem. De ép ésszel belegondolva: érthető. Miközben a mészárlást, a város felégetését néztem, eszembe jutott egy idézet, amit az istenért nem találok, pedig már órák óta keresem. Egy ókori görög (azt hiszem) történetíró írta, elég hosszú, arról szól, hogy mennyire közvetlen a halál, mennyire örömteli, ahogyan ömlenek a belek, fröcsög a vér, folyik az agyvelő, hogy a fegyverek milyen játszi könnyedséggel hatolnak át a szöveteket, zúzzák szét a csontokat, és hogy ez milyen eufóriát okoz a harcolóknak. Az ember ilyen, mindig is ilyen volt, azt hiszem, ez az intelligencia velejárója. A kegyetlenség. Minden intelligensebb állatnak is vannak elképesztően brutális, kegyetlen pillanatai. A történelmünk telis tele van hasonló, válogatás nélküli mészárlással. Nem csak Dany döntött rosszul. Vagyis: döntött emberként. Elvégre ő is ember. Hanem a katonák is, akik most bosszút álltak mindazért, amit át kellett élniük. Bosszút álltak az elesetteken, a gyengéken, mert itt már csak a vérontás a lényeg. A feszültség levezetése. Büntetlenül megtehették, tehát megtették. Meggyalázták a népet, amely meggyalázta anno Cersei-t, majd aminek a királynőjévé vált.

Dany pedig a rossz utat választotta. Úgy döntött, hogy ha már nem szeretik, akkor rettegjék. Jaime és Cersei halála... reméltem, hogy Jaime öli meg Cersei-t, de végül is megértettem, mi vitte oda Királyvárba igazából. Nem tudott elszakadni tőle soha. Megpróbálta, de a sorsuk összeköti őket. A haláluk pedig... nos, ez is csupán a valóságot idézi. A valóságban nem mindenki hal meg hősiesen, ők is csak emberek... 

Várom az utolsó részt. Nem tudom, volt-e értelme mindannak, amit leírtam. De ez most kijött, részben azért is, mert kicsit besokalltam attól, hogy versenyben szidják az emberek. Nem, nem tökéletes, nekem is vannak vele bajaim, de ne legyünk már ennyire csőlátásúak. Vannak értékei, jó részei, vannak tökéletesen megkomponált jelenetei, néhány szál teljesen hiteles. Martin sem tudna jobbat, sőt, nekem őszintén szólva jobban tetszik, amióta nem a könyveket követik. Persze én csak egy vagyok a sok közül. Mindenesetre soha nem álltam be a versenyt fújjolók táborába semmi kapcsán. Most sem fogom megtenni.

Rengeteg gondolat kavarog még bennem, és ahogy mondtam, szerintem is lehetett volna jobb a 8. évad, de én nem tartom gyengébbnek sokkal - vagy egyáltalán - mint bármelyik korábbit. Azoknak is voltak hibái bőven, meg voltak szép pillanatai bőven. Ennek is. Az egésznek a valódi főszereplője egyébként Arya, már az előző évadok kapcsán is úgy éreztem. Meglátjuk, mire megy az utolsó részben. Nekem az is tökéletesen megfelelne, ha Drogon mindent - mindent felégetne, minden ember meghalna. Na akkor béke lenne végre. Máshogy sosem lesz.

(Egyébként nem tudtam elmenni szó nélkül Sárkánykő mellett megintcsak. Szerintem az egész sorozat legjobban sikerült vára és legszebb trónja!)

Kövess minket Facebookon!