Magyarország ma bevándorlás szempontjából nem célország,
csak kiskapu Nyugatra. Kik fognak rárepülni az ebben rejlő lehetőségekre? 
Korrupció vagy nemzetközi terrorizmus? Netán mind a kettő? 
Pedig olyan simán indult... emberölésnek. 
Na, álljon meg a menet: én pusztán egy regény tartalmáról beszélek. 
Kitalációról. 
A valósággal való mindennemű esetleges egyezés maximum a véletlen műve. 

A Kossuth Kiadó új sorozatot engedett útjára a krimikedvelő olvasók számára, magyar vonatkozású témával előállva, az emberölésen kívül migrációval, korrupcióval és terrorizmussal dúsítva a történetet. A sorozat  Kovács Baltazár elnevezés alatt fut, Adam LeBor regénye, Nyolcadik kerület címmel.

Magyarország, Budapest, 2015. Migránshullám, összeomló magyar határok, bevándorlótömegek a Keleti pályaudvaron, terroristák a valódi menekülők között, embercsempészés, korrupció, amelynek szálai egyszerre vezetnek a mélybe le és fel nagyon magas szintre.

Kovács Baltazár - barátainak Tázi - a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozótisztje életellenes vonalon teljesít szolgálatot a Teve utcai rendőrobjektumban. Származására nézve cigány, amely egyszerre jelent óriási előnyt a bűncselekmények felderítése során és még nagyobb szívást általános értelemben. Pályaválasztása miatt apja kitagadta a családból, de testvéreivel tartja a kapcsolatot annak ellenére, hogy egyik-másik az alvilág jelentős személyisége.
Egyik reggel ismeretlen szám értesíti arról, hogy a Köztársaság téren egy hulla található, fotót is mellékel hozzá a jól értesült küldő. Ezzel egy időben Baltazár volt barátnője, aki újságíróként dolgozik, szintén ismeretlen, de annál megbízhatóbbnak látszó forrásból egyre-másra kapja a politikai elithez tartozó emberekről a füleseket, amely alapján megírt vagy megírandó tényfeltáró cikkek karriereket tör(het)nek derékba. A két ember összeteszi adatait és kombinálni kezdenek.
Ki(k) lehet(nek) a forrás(ok)? Mi a céljuk? Csak felhasználják vagy ki is használják őket? Rendőrként és újságíróként a kapott információkból levonható következtetések szempontjából önálló döntéseket hoz(hat)nak vagy csak bábok? Ezek nagyon fontos, sőt, életbevágó kérdések mind Baltazár, mind az újságíró szempontjából.Kovács Baltazár tehát elmegy a nyolcadik kerületi Köztársaság térre, ahol a helyszín oké, de holttest egy darab sem. Ahogy kutakodik, óriási elánnal kiszáll a frissen megalakult félkatonai szervezet, a Miniszterelnöki Hivatal kizárólagos felügyeletébe és irányítása alá tartozó Csendőrség, amelynek egyik tagja régi ellenlábasa Kovácsnak, és közli, hogy az ügy innentől az ő hatáskörükbe tartozik. A nyomozó nagyon csodálkozik: egyszerű emberöléshez, esetleg kisiklott rabláshoz ilyen nagyágyút bevetni, mint a miniszterelnök eltakarító brigádja? Itt valami bűzlik.

Főnöke figyelmezteti, hogyha a szaglászást nem fejezi be, lelép a térképről, amit ő személy szerint nem bán, de megvédeni sem tudja, ha bajba kerül. Kovács képtelen abbahagyni a felderítést, és végül az alábbiakban összegzi a rendelkezésére álló adatokat:

1) a halott ugyan eltűnt a Köztársaság térről, de beazonosítása megtörtént.
2) A Csendőrség csak a miniszterelnök és a politikai elit érintettsége során avatkozik be az ügybe, tehát valami több történhetett itt, mint csak rablás vagy emberölés, de mi?
3) Migránsok álromaként kerülnek csempészek által Nyugatra, de kinek a vezényletével? 
4) Külföldön teljesen szabályosan kiállított, a közhitelesség minden jegyét magán hordó magyar útlevelek tűnnek fel terroristagyanús személyeknél, a Keletinél pedig a migránsok több tízezer euróéért megvehető  spéci okmányokról suttognak.

Minden mindennel összefügg? Magyarország kiskapukat nyit a terrorizmus előtt az ISIS utazási irodájaként? Ehhez bizony nem elég alvilági figurának lenni, a legmagasabb politikai elitben is kell ember hozzá, dönti el a nyomozó. Van-e vajon? És ha van, és ha Kovács Baltazár nem ereszti a prédát, hanem minden életveszély ellenére hajlandó a megoldásért leszállni az alvilágba és felmenni a politika magasságaiba, ki lesz a bukóember? Mi történik, ha Tázi testvére révén érintetté válik, aki jól menő strici és embercsempész - de vajon gyilkos is? A századost kihez fűzi majd a lojalitás, testvéréhez vagy a testülethez?

Nem titok, hogy aktív koromban főtiszt voltam a rendőrségnél, onnan szereltem le évekkel ezelőtt. Volt egy belső elhárításnál dolgozó barátom, aki egyszer kifejtette nekem, gazdag élettapasztalata szerint miért szívás ma Magyarországon, ha egy rendőrtiszt cigány származású: mert szinte mindig visszahúzza az általánosságban sajátosan szocializálódott családja, környezete, általános iskolai társai, gyerekkori utcabelijei. Mert a rendőrségtől kifelé menő kommunikáció egyértelműen arra bátorítja őket: jelentkezzenek, legyenek járőrök, nyomozók, hiszen kétségtelenül kell a jó szakember, akik beépülnek oda, ahová be kell épülni, ahová más nem épülhet be, csak ők, ugyanakkor a belső elhárításnál ezek a származású emberek az elsők, akiknél büdös esetén szétnéznek, megvakargatják kicsit a felszínt, ráállnak az illetőre. A cigány rendőrök azok, akik sehol sincsenek helyükön, már nem tartoznak oda és még nincsenek itt: mindenütt kívülállóknak számítanak. Lehet ezt cizellálni, lehet ezen vitatkozni, eredmény szempontjából totálisan mindegy. Ez van.

A krimit nagy élvezettel olvastam első betűtől az utolsóig. Karaktereiben képes volt megfogni a rendőri létet jellemző ellentmondásokat, a testületben uralkodó rivalizálásokat, egyes részszervezetek szakmai gőgjét. Az újságíró vonásaiban abszolút felülemelkedett a híréhség, ahogy képtelen volt lojális lenni volt partneréhez (Tázihoz), az ellentmondásos érzelmi szál feszültségekkel teli színekkel festette alá az önmagában is kiváló művet. Tázi és családja, de főleg alvilági vezér öccse között nyomon érhető a cigányokra jellemző családi viszony, ahol kiállnak a családtagok egymásért, nemcsak ameddig lehet, hanem elmennek a falig. Kerül, amibe kerül, lesz, ami lesz. Hogy Tázi mennyire ilyen, mennyire lojális és az mibe kerül neki, ki fog derülni. A politikai elit... azt szoktam mondani, helyzetemnél fogva már nem lepődök meg semmin és semminek az ellenkezőjén sem. A továbbiakban pedig no comment. Mindent én sem adhatok ki.

Jöhet a következő rész, amely - ha a megjelenésig nem változtatják meg - Kossuth tér címet kapja.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?