Az esküvő fénypontja Molly, a tyúk. Igen, igazi tyúk

2019. augusztus 17. 00:28 - Carbonari

Könyvajánló - Dorothea Benton Frank: Belépés csak meghívóval

Mit szólnál, ha sznobék eljegyzési partiját Isabella, a tehén tenné tönkre némi ürülékkel, az esküvő fénypontját pedig Molly, a tyúk jelentené némi kárálással egybekötve?
Két fiatal esküvőjéről van szó, akik abszolút más családi környezetből származnak, szüleik pedig némi gyanakvással vegyes ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt. Bingó, jól gondolod, ha azt hiszed, hogy ebből robbanás lesz.
Csak nem ott, nem úgy, nem akkor, de robbanás.

A 21. Század Kiadó újabb gyöngyszemet tett le a humoros, kicsit szurkálódó, kicsit odamondogató romantikus regények kedvelői asztalára Dorothea Benton Frank tollából, Belépés csak meghívóval címmel.

A két főhős a két anyós, a házasulandó felek anyjai. A konfliktushelyzet már a regény elején adott, amikor is kiderül, hogy Shelby, az ara, és Frederick, a vőlegény, nem is származhatnának különbözőbb társadalmi helyzetű családból, mint amiből és ahonnan jöttek.

Shelby szülei részei Chicagó felső tízezrének, és mindennek, ami ezzel jár: magánrepülő, nívós autók, excluzív magánklubtagság, szinten felüli éttermek. A férj, Alejandro, valamiféle pénzügyi nagykutya, a fülén állandóan lógó telefonnal, amelynek végén Svájc, London, és egyéb földrészek üzletemberei kérik a figyelmet. Shelby anyja, Susan, háztartásbeli, kicsit sznob, affektáló asszonyka, aki úgy gondolja, jár neki a lánya esküvőjének megszervezése, ami tervei szerint nagyobb, grandiózusabb lesz, mint bármi mostanában Chicago-szerte.Ugye, mekkora a különbség a dél-karolinai pajta egyszerűbb világa...

Frederick családja (az az Freddy, ahogyan kiterjedt rokonsága konzekvensen hívja), szó szerint a menyasszony családjának ellentéte: se nem gazdag, se nem sznob, dél-karolinai ültetvényesek. Kicsit vidékiesek, de mindenképpen színesek és különcök, amolyan nonkonformista család. Amikor Diane, Freddy anyja meghallja, hogy komolyra fordult fia kapcsolata a felső tízezerbe tartozó lánnyal, sorra veszi ellenérzéseit Shelbyvel kapcsolatban, amelyeket zárójelesen közöl:

- sosem lépi át a hitelkeretét (lenyűgöző),
- mindennap futni (!!!?) jár (nem normális) (mezőgazdaságből élők számára ez maga a hűha, a nap végére se erejük, se kedvük csak úgy a sport kedvéért szaladgálni),
- csak szójatejet iszik koffeinmentes kávéjában (undorító)
- évi négyszer fogorvoshoz megy (minek??),
- sosem káromkodik (az igen),
- sosem fogyott még ki kocsijából a benzin (anális fixáció).

Tehát, összegzi Diane a tényeket, Shelby visszahúzódó, összeszedett, határozott városi lány, vérbeli perfekcionista, akiből idővel szűklátókörű, ítélkező, könyörtelen, összességében hideg szívű feleség lehet. De lakatot cipzároz a szájára, mert ha a fiának jó, akkor neki is jó lesz. Legfeljebb saját kezűleg töri ki a lány nyakát, ha boldogtalanná teszi Freddyt - aki a családja sokszínű különcségével ellentétben mintaképe a tipikus középnyugati úriembernek (tehetséges, megnyerő és önálló). Nem segít a helyzeten az sem, hogy Virnell, a családdal élő nyolcvanéves matriárka, nemes egyszerűséggel lemissselyembugyizza Shelbyt....és Susan (az anyós) világa között?

Nos, az első 20-30 oldalnál járunk, amikor is elérkezik az eljegyzési parti ideje, amit a farmon rendeznek meg. Floyd (Freddy nagybátyja) levágja Irmát (a család kedvenc cocáját), és egy gödörben süti ropogósra. A chicagoi vendégsereg megérkezik, élen Susannal, aki fitymálva méri végig a berendezést (160 éves farmház, ahol a mosogatógép például tárolószekrénynek van használva, mert Virnell gyanúsan újnak és semmirevalónak titulálja), az embereket és a kínálatot. Aztán kap Floyd pálinkájából, és onnantól alig lehet kivonszolni a férfi lakókocsijából... Megjelenik Isabella is, akinek semmi dolga sem lett volna a parti színhelyén, és ott hagyja névjegyét a placc közepén. Isabella ugyanis a farm dédelgetett tehene, és ki tehet arról, hogy névjegybe valami illusztris vendég Jimmy Choo cipőjében belegyalogolt?

Zajlik az élet. Bepillantást nyerünk sznobék világába, ahol Susan vásárolgat, tornázik, pletykál, jótékonykodik, színházakba, megnyitókra járkál, de ebben a körben igaz barátra eddig még nem talált, mint később kiderül. A másik oldalon a farm átlátható, egyszerű, nehézségekkel teli, viruló, föld közeli élményekkel megszórt élete tárul elénk. Mind a kettőt éri trauma, és meglátjuk, melyik oldal hogyan küzd meg vele, mely oldal tagjai hogyan veszik az akadályokat, kik szolidárisabbak, toleránsabbak, és összetartóbbak.A szerző, Dorothea Benton Frank

Indul tehát az év esküvője, ahol Susan pazar, dúsgazdag esküvőt tervez, Diane pedig pontosan tudja, hogy erre semmi szükségük nincs, arról nem beszélve, hogy pénzük is kevés a kivitelezésre. Dűlőre jutnak-e a felek? Mit szól az egészhez az ifjú pár? Csakugyan Miss Selyembugyi-e a menyasszony? Hogyan lehetett a nagy rongyrázás közepette Chicagoban az esküvő fénypontja Molly, a tyúk? Igen, tyúk, érted, madár, kotyog, kotkodál, kapirgál. A váltott nézőpontok kifejezően hozzák elénk a résztvevők (Diane, Susan, Freddy, Shelby) gondolatait, világlátását, egymáshoz való viszonyukat. A két család között húzódó különbségek rengeteg helyzetkomikumnak engednek teret, amelyeken - főleg a falusi énem - óriásakat hahotázott.

Borzasztóan hangzik megfontolt önmagamtól, aki recenzióírás kezdetén megfogadtam, csak módjával az imádtam és a letehetetlen kifejezésekkel, de mit csináljak, ezt a könnyed finomságot egyszerűen imádtam!