Egy igényes és vicces képregény a baklövéseinkről és azok folyamatos ismétléséről.
Nem olvastam a Scott Pilgrim sorozatot, de a filmet láttam, ha ez számít. :) Persze tudom és értem, miről szólnak ezek a könyvek, hogy nagyítják fel a tinik és a fiatal felnőttek mindennapi küzdelmeit, belső vívódásait, útkereséseit. Groteszk, valóságtól elrugaszkodott helyzetekbe helyezett hőseink nyűglődésében mégis magunkra tudunk ismerni. Ennyit tudtam Bryan Lee O’Malley munkásságáról. Így kaptam kézhez a Fumax által kiadott Repetát.
A cím beszédes. Utal a főszereplő jelenlegi/néhai munkahelyére, utal a menzán megismert "kérek még egy kis levest" effektusra, és... a szó eredeti jelentésére, ami ismétlést, visszamenést jelent. És ez Így együtt adja meg a képregény alapját.
A történet egy ambiciózus, álmodozó szakácsnőről szól, Katie-ről, aki létre akarja hozni álmai éttermét, ahol mindenki boldog, vidám és önfeledten fogyasztják az eléjük rakott finomságokat. De Katie élete zavaros, kusza, néha jófej, néha hárpia, hol magabiztos, hol tépelődő. Ezzel könnyű azonosulni, hisz zömében ez igaz mindenkire. De Katie-nek megadatik, hogy visszacsinálja azt, amiről úgy érzi, elrontotta. Újra és újra, mert mindennek tökéletesnek kell lennie, és ha nem az, akkor felborul a világ egyensúlya és összedől és...
Erről szól a képregény. Katie újrakezdett lehetőségeiről, hogy mindent jobbá tegyen. Nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjünk, pont az ellenkezője fog történni, és minden egyes "repetázással" egyre többet veszít el önmagából, az álmaiból. A tanulságot le lehet vonni könnyen, hisz maga az ötlet nem eredeti. De a könyv bájos a maga bumfordi módján, és olvastatja is magát. Másfél-két óra alatt könnyedén a végére lehet jutni, úgy, hogy közben nézzük a rajzokat, a vicces figurákat és esetleg agyalunk, mit is láttunk az előző fejezetben.
A főszereplő karakteres, de nem a legemlékezetesebb figura lesz a képregény történetben. A mellékszereplők sem rosszak, de igazából nem is lehet nagyon kidolgozni egy ilyen történetben mindenkit. Nem is ez a lényeg. A csajos nézőpont erőteljes, de nem zavaró, viszont emiatt főképp a női olvasók tudnak majd azonosulni Katie-vel. Ez persze nem baj, és nem rontja az összképet.
Akik szerették Scott Pilgrimet és a szerző stílusát, azoknak kötelező, de akik nem (pl. én) azok is tehetnek vele egy próbát. Én nem bántam meg, hogy ráfordítottam az időt.
Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak! A borítóra kattintva elérhet a könyv kedvezményes áron, a kiadó oldaláról.
Kövess minket Facebookon!
