Kiskamaszaink lelkivilága egyszerre rettenetes és mégis érthető.
E kettősséget oldja fel számukra ez a mesekönyv.
Finnyás Fajsz, aki ellen fellázadnak a zöldségek,
Borzadály Hildegárd, aki imádja a férgeket,
vagy Lusta Ádi, aki sosem ír leckét, ezért megleckéztetik...
Hja, a rendes gyerekek uncsik!
De ők...
A Kolibri Kiadó olyan mesekönyvet tett az olvasók elé David Williams tollából, amely újabb 10 meséről szól, A világ legrosszabb gyerekei 2 címmel. Igen, ez azt jelenti, hogy van előzménye is a műnek, de a két kötet önállóan is élvezhető. A rajzokkal teli kötet illusztrátora Tony Ross.
Mindenekelőtt le kell szögezni: ha bájos, üntyüm-püntyöm mesékre vágysz és csakis ilyeneket olvasol vagy olvastatsz gyerekeiddel, akkor ezt nem neked találták ki. A mű tökéletes példánya az angol abszurd humornak. Elborzaszt, meghökkent, kínos kacagásra késztet, olyan, mint egy mini Monthy Pyton. A rajzok élénkek, elevenek, leszöknek a lapokról és beleégnek az agyadba, megbotránkoztatnak, miközben belevaló unokahúgod meg csak nyerít rajta, hogy de nahát, és kúúúl, és ilyen nincs, de király! Te pedig, a mértéktartó felnőtt, a komoly, megfontolt személyiség szintén azt gondolja, hogy ja, ilyen nincs. Azaz mégis van. Kénytelen vagy megállapítani, hogy a műnek nem neked kell tetszenie, hanem neki. És ha neki tetszik, ez kifacsart, végletekig eltúlzott cucc tetszik neki, akkor csak annyi dolgod van, hogy kinyisd a pénztárcád és kiperkáld érte az árát. Neked nem kell elolvasni.
Igen, szeretünk a gyerekeinkre úgy gondolni, mint komoly kis felnőttekre, akik úgy gondolkodnak, mint mi. Hát, hölgyeim, és uraim: nem úgy gondolkodnak. Peeersze, nagyon igyekeznek, amikor szem előtt vannak, hogy úgy viselkedjenek, ahogy mi előírtuk, de amikor egyedül vannak, saját köreikben... szerelj be egy mikrofont a szobájukba, vagy hagyd ott a mobilodat nem túl feltűnő helyen, vételre állítva. Meg fogsz lepődni, hogy a te illedelmes, tisztelettudó kisleánykád vagy a nagy ló fiad miről és hogyan beszél a barátnőjével, barátjával. Lehet, hogy anyu nagyon rendes, de tökciki és uncsi a folyamatos aggodalmaskodásával, sapka-sál mizériájával, meg két salátalevél ebédjével és amúgy is elolvad a szomszéd pasi nézésétől, szóval... A matektanár meg szupi jóképű hapsi, de baromi öreg (26 éves amúgy) ... Úúúúú, láttad már a csöcsös Marit, milyen szőrös a karja? szerinted ott milyen lehet?? (Ez inkább fiúduma.) Sőt, ha iskolába menet találkoznak egymással az öri barik, akkor a köszönés után ilyesfajta dumákat hallhatnál, ha hallhatnád: - Tanultál? Mire a válasz: - Hülye vagy, hogy tanultam volna! Mert ez a sikk, és akkor is, ha tanult. Ehhez képest Lusta Ádi, az egyik mese hőse sehol nincs, pedig ő sem csinált sosem házit. Sőt, ha továbbmegyünk, hallottam én már kiskamasztól (aki a mesék célcsoportja) olyat is, hogy barkochba, lőjük egymást tarkóba. És aztán idiótán nyerített mellé az illető. Abszurd ez is, nem? Igaz, a tanári kar az igazgatóval az élen nem így gondolta, és üstöllést berendelték a szülőket némi nevelési célzattal. (A szülőket megnevelni, ha már a gyereket nem lehet.)
Mit tenne itt a tanári kar, ezekkel a mesehősökkel? Gyanítom, ma már nem sok mindent. Annyi abszurd olvasható tankönyvekben is (amúgy hálistennek), hogy egészen hozzáedződtek. Már csak kevesen botránkoznak meg ezeken is, és lesz belőlük Facebook poszt.
A mesék eltúlzottak, kihegyezettek, groteszkek, abszurd történetek. Kisarkítva, felnagyítva vitatnak meg problémákat, amelyek bármelyik kamasszal előfordulhatnak. Például, ha kistestvére születik, abszolút át fogja tudni érezni Éhes Dénes történetét - nem csoda, hogy a testvérféltékenységre szabályos iparág épült már. Ugyanúgy a többi mesének is megvan a maga helye és ideje az életükben. Kiélhetik benne elfojtott vágyaikat, ösztöneiket, és úgy gondolkodhatnak a mese idejére a megélt valóságukról, ahogyan első blikkre is szerették volna. Legalább titokban, kis ideig. És olyan idétlenül röhöghetnek rajtuk, ahogy mindig is szerettek volna, ha nem lennének állandóan szem előtt és nem szólnánk rájuk ilyenkor ingerülten, hogy légy szíves. Mert gyerekeink életében mindenütt előfordulnak Konyikasztárok fantasztikus Ego-Faktorral, Kegyetlen Klarissza macskakínzók, Telhetetlen Benedekek, Dinka Tinkák, akik kiírják, hogy Megánnak Klotyószagú a szája, amely jelenségekkel nem nagyon tudnak mit kezdeni. Itt pedig a kifordított humor segít megélni és túlélni azokat a buktatókat, amelyekkel bizony a maguk szintjén a felnőttek sem mindig tudnak mit kezdeni.
Nos: elég bátor vagy ahhoz, hogy megismerj öt rettenetes lányt és öt rettenetes fiút?
Mindenesetre kösd fel a gatyát hozzájuk!
A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
