Azért olyan vonzók a mesék, mert rezonálnak nagyon elemi közös élményeinkkel, mindennapi életünkkel, a gyerek életével a felnőtt életével.

Feldmár András és Büky Dorottya jegyzi ezt a könyvet, amely egy nagyon érdekes utazásra hív minket: a mesék világába. Méghozzá a régi, évszázadok óta fennmaradt népmesék cseppet sem bonyolult valóságába. Az biztos, hogy a mesék elképesztő hatással vannak ránk: nem csak a gyerekek szeretik a meséket, és nem is csak a gyerekeknek való, de nagyon fontos. Kultúrtörténetünk egy szeletét mesélik el, arról nem is beszélve, hogy hihetetlen erővel segítik a képzelőerő és a szókincs gyarapodását. Ezen kívül hajlamosak vagyok ártalmatlan tündérmesének tekinteni őket: nos, nem azok. Elfelejtjük, hogy mi az, ami mindig is, több ezer éve mozgatja az embereket, a mai napig: a szex, az erőszak és a hatalom. Ugyanezek hármasáról szólnak kedves aranyos kis népmeséink és népdalaink is, ugyanez a magjuk.

BD: […] Vagy tekinthetünk [a mesékre] úgy is, mintha álmok lennének. Elvégre a mesék, a mítoszok ugyanonnan jönnek, ahonnan az álmok, ezért rezonálunk rájuk olyan erősen. A tudatnak azokról a tartalmairól, amikre nincsenek szavak, csak szimbólumokban tudunk beszélni.

Mit is mond a Hej Dunáról fúj a szél...? Hej Jancsika, Jancsika, miért nem nőttél nagyobbra? Lettél volna katona? Mert álltál volna, mint a cövek, ahogy kell... olyan édesek az 5 éves gyerekek, ahogy ezt éneklik, ugye? Gondolom a középső két versszakot nem véletlenül hagyják ki mindig, az sokkal direktebben fogalmaz:

Hej, Dunáról fúj a szél,
feküdj mellém, majd nem ér,
Dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
úgy sem leszek a kendé,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Dunáról fúj a szél,
feküdj mellém, majd nem ér,
Dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
mert túl rövid a kendé,
Dunáról fúj a szél.

De ugyanez a Bújj, bújj zöldág, a Nyuszi ül a fűben, az Ürge van a gatyába, meg számtalan más dalocska. Erkölcsös eleink fantáziáját épp annyira mozgatta a szex, mint a mai emberét. És ez köszön vissza nagyon sok mesében is, de sokkal rejtettebben, más és más általános társadalmi nézetekkel megspékelve. 

A kötetben Feldmár András és Büky Dorottya beszélgetése olvasható a mesékről, először egy mese, aztán egy párbeszéd róla, majd ismét egy mese. Összesen nyolc mese és az azokról való beszélgetés szerepel. Fontos, hogy ez nem tudományos és alapos elemzés, csupán két nagytudású és gondolkodó ember párbeszéde. Röpködnek itt a faszok és a baszások, főleg Feldmár részéről, aki köztudottan nem szégyenlős nevén nevezni a dolgokat. Nem egészen értek egyet vele mindenben, sok magyarázatot túlságosan leegyszerűsít, de az tény, hogy a lényegét megfogja, még ha nem is fejti ki. Ez nem egy pszichológiai szakkönyv, hanem két ember közötti beszélgetés, most éppen a mesékről, így részemről ez simán belefér.

Szókimondó stílusa sokak számára lehet zavaró, de engem cseppet sem zavart. Ezek csak szavak, Feldmár pedig így használja őket. Az a gond a hasonlóakkal, hogy pl. a férfi nemi szervnek nincs univerzális, közbeszédben is elfogadható szava. Pénisz? Igen, persze, szövegekben ezt használjuk, de legyünk őszinték: élőszóban, amikor baráttal, családtaggal, párunkkal beszélgetünk, mikor? Én nagyon ritkán. Fasz? Túl csúnya... Kuki? Gyerekes. Himbilimbi? Ugyan már, rosszabb, mint a kuki... Farok? Nem egyértelmű, miről van szó. Hímvessző? Túl hivatalos. Férfi nemi szerv? Túl életidegen és hosszú. Fallosz? Nekem ritkán jut eszembe ez a szó, de lehet van, aki rendszeresen használja. Nem hiszem. A lóhimbilimbit... És szerintem itt épp ez a lényeg: Feldmár sosem félt a szavaktól, és egyszerűen használja őket, mert vannak. (Kicsit álszentnek tartom egyébként társadalmunkat, és nem kicsit butának, amiért a gyerekeket úgy óvják a "csúnya" szavaktól, mintha azok bántanák őket, és nem az emberek... persze szavakkal lehet bántani is, de ez itt nem az. Csupán használat.)

FA: A csúf, tekeres kígyóra. Ezt gondolhatta a férj arról, aki teherbe ejtette a feleségét. Dél-Amerikában, az urubú indiánok között az a mítosz járta, hogy a férfiaknak nem volt faszuk, csupán egyetlenegy fasz volt a világon, ami a föld alatt élt. Amikor egy nő akart egy faszt, kiment az erdőbe, háromszor megütötte a földet a kezével, és ott kijött a fasz. A nő meg ráült, csinálta, amit kellett, aztán ment haza. Ám a férfiak meglessék, mit csinálnak a nők az erdőben, és megdühödtek, irigyek lettek. Az egyik férfi kiment az erdőbe, háromszor megütötte a földet, s amikor kijött a fasz, levágta a kardjával. Aztán feldarabolták, fahánccsal meg gyantával odaragasztották a combjuk közé, hogy mindegyiküknek legyen. S ha a nőknek ez kell, akkor őket keressék, ne az erdőbe mászkáljanak. Ez jó is lett volna, de néha letört a faszuk. Odaragasztva nem nagyon működött. Úgyhogy elmentek az istenükhöz, aki végül megsajnálta őket, és rendesen odaragasztotta a faszukat úgy, hogy ne törjön le. Ez a történet hasonlít erre a mesére. A nő az erdőben talált egy nagy, csúnya faszt, amitől teherbe eshetett végre. A férje szép fasza bizony semmit sem csinált.

Egyébként érdekesnek tartottam, és sok mesét nem ismertem korábban - már csak ezért is megérte. Gondolatébresztő, tabudöntögető, és leginkább, nézőpontot szélesítő kötetecske ez, ha engedjük neki, és nem akadunk ki a szóhasználatán. Ezután biztos, hogy más szemmel is elolvasunk egy-egy mesét, ha elénk kerül, vagy jobban belegondolunk kedves és értelmetlen népdalainkba, mennyire is értelmetlenek, és mit is akarnak jelenteni. (Kivéve a rabimmelrabammalrabumm - mert tartom, hogy ez totálisan értelmetlen :))

Köszönöm a lehetőséget a HVG Könyvek csapatának! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Őszinteség Feldmár szemével

Kövess minket Facebookon!