Gazdag és arisztokrata családból származott Audrey Hepburn? Szülei valóban szimpatizáltak a nácikkal, sőt anyja találkozott is Hitlerrel? Miért Anne Frank volt a színésznő lelki társa? Tényleg tagja volt a holland ellenállásnak? Ezekre és sok más kérdésre található válasz a könyvben.
Audry Hepburn 14 évesen
Az Európa Kiadó méltán híres igényes, alaposan körüljárt tények könyvbe öntött kiadványainak megjelentetéséről. Jelenleg egy kézbe venni is gyönyörűség minőséggel megformált kötetet tett az életrajzok iránt érdeklődők asztalára Robert Matzen tollából, A holland lány címmel. A mű Audrey Hepburn életének azt a szakaszát veszi górcső alá, amely gyerekkorával és fiatal felnőtt idejével, valamint a II. világháborúval kapcsolatos. A szerző munkája során forrásként a művész visszaemlékezésein túl felhasznált levéltári kutatásokat, valamint egykori szomszédokkal és helyi lakosokkal készített interjúkat is.
Alapos munkát tart tehát kezében az olvasó. A színésznő fia (Luca Dotti) is úgy vall Robert Matzen könyvéről, hogy ebben a műben a háború semmiképpen sem olyan fekete-fehér, mint a hollywoodi filmeken. "Most már értem, hogy a Jó és a Rossz, a Szeretet és a Könyörület fogalma miért játszott olyan fontos szerepet anyám elbeszéléseiben. Hogy miért számolt be olyan nyíltan bizonyos tényekről, míg sok másikat lénye egy elzárt szegletében őrzött."
Audrey Hepburn világát a maga durvaságában 1944-ben érte el a II. világháború (előtte sem volt könnyű, de akkortól minden elképesztően nehéz lett), és cirka nyolc hónapnyi időt kellett ebben a földi pokolban töltenie. Ez az időszak, pontosabban ebben az időszakban átéltek erősítették meg őt abban a később betöltött státuszában, amit béke követeként láthatott belőle a világ. Tizenhat éves kora előtt rengeteg vért és halált látott ez a lány, ami egész életében kihatott rá, mégsem beszélt róla igazán senkinek sem.
A fiatal táncosnő 1942-ben
Az életrajzírók mindig összezavarodnak, ha Audrey Hepburn kora fiatalságáról kell számot adniuk. Olyan kérdések merülnek fel, hogy szülei valóban szimpatizáltak a nácikkal és anyját tényleg fogadta maga Hitler is? Az mindenesetre gyanúra ad okot, hogy anyjának (Ella van Heemstra bárónő) tevékenységére vonatkozó dokumentumok egészen egyszerűen hiányoznak azokból az irattárakból, ahol ott kellene lenniük. Nocsak, nocsak. Pedig a Brit Fasiszta Unió The Blackshirt (Fekete Ing) című lapban írt Hitlert és egy tanítványát magasztaló cikke munkásságában csak a jéghegy csúcsát jelenti. Komolyan gondolta, hogy a fasizmus lehet a válasz az emberiség problémáira.
Audrey Kathlen van Heemstra Ruston (szóval Audrey Hepburn) 1929-ben, fríz nemesként született, ami tulajdonképpen holland, bár a frízek jó része ez ellen igencsak berzenkedik. A kisgyerek Audrey csak bátyjai társaságában engedett fel, egyébként visszahúzódó, gátlásos és rettentően hallgatag volt. Apja meghatározó személyiség volt életében, bár, miután felfedezte, hogy látogatásai folyamatos rossz hangulatot idéznek elő anyjában, rá is hatással volt asztmás rohamok képében. Anyja viszont önfejű, érzelemvezérelt embernek bizonyult, ami szintén rossz hatással volt a kislányra.
Tizenhárom és tizenhat éves kora között Audrey kifejezetten csúnyának találta magát, de mint kiderül, ez eltörpült a német bevonulással okozott kegyetlen életképekkel való szembesülése során: ezreket hurcoltak el, akik aztán sosem tértek vissza a német haláltáborokból, a német rendeletek nyomán kirobbant sztrájkok erőszakos letörése, nagybátyja kivégzése beégett a lelkébe. Ella anyja is soknak találta a németek által szedett áldozatok számát és utat próbált találni az ellenálláshoz, ahová azonban haboztak befogadni személyét.
Az anya, Ella van Heemstra bárónő
A tánchoz talált utat, amelyet egy idő után élelmezési hiányosságok miatt abba kellett hagynia: Hollandia lakossága kivérzett a német hadtáp követelései miatt, Audrey-nak állati fehérje hiánya miatt egyszerűen nem volt ereje azzal az intenzitással folytatni a balettképzést, amely szükségeltetett volna hozzá. Közben egyre inkább olyan hírek terjedtek el, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz. Nos, Arnhem környékén ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna 1944 nyarának végén.
Anya és lánya sok évvel később egy bécsi utcán. Sosem lett kapcsolatuk igazi anya-lánya minőségű, mindig ott kísértett a múltból származó feldolgozatlan feszültség az anya náci rajongása miatt.
Miközben Audrey az úgynevezett Fekete estéken való szereplésével segített az ellenállásnak, a szövetséges hadvezetés már javában kovácsolta Arnhem és környékét érintő nagy méretű offenzíva tervét. A lány néha a lebukás szélén egyensúlyozott, amikor brit pilótával a közelében német katonák igazoltatták egy mezőn, ahol nem jutott jobb eszébe, mint virágot kezdett szedni és amikor szóltak hozzá, bájos mosollyal a katona felé nyújtotta a csokrot.
Amikor Velpben a szövetségesek ejtőernyői kibomlottak, mindenki örült: itt a felszabadulás, itt az invázió! Hiszen vasárnap van! A szabadulás napja. De emlékeztek az 1977-es amerikai-angol háborús filmre, A híd túl messze van címűre, amelyet Richard Attenborough rendezett? Nos, élőben valami hasonlót élt át Audrey Hepburn civilként. Ennek nyoma egész életében végigkísérte. Elfogyott az élelem, a zöld rendőrség állandó razziákat tartott, férfiakat vittek el dolgozni, a civilek - felnőttek és gyerekek egyaránt - információvivőkké léptek elő, annak minden veszélyével. Közben hullanak a bombák, a brit tüzérség lövedékei, de Audrey táncórákat tart, hogy tartsa a lelket a gyerekekben, hogy Sinterklaasra ajándékokat gyűtsön, hogy...
Audrey így vall erről az időszakról: "Voltaképpen csodálatos időszak volt, mert az embereknek szükségük volt egymásra és összetartottak." Igen, humorral és összefogással élték túl a megpróbáltatásokat, a V-1-es szárnyas bombákat, a razziákat, az éhezést, az állandó életveszélyt, a szövetséges katonák bújtatásait. Audrey anyja is kivette részét a segítségnyújtásból, de kapcsolatuk az anya régebbi nácibarátsága miatt mindig is feszült maradt, egész hátralévő életükben.
Nos, a mű páratlan dokumentumok és fényképek tárháza Audrey Hepburn II. világháborúval kapcsolatos élményeiről. Sokukat itt lehet először megszemlélni, elolvasni, ami egyfajta izgalmat ad a történetnek. Kitekintést kapunk ezen időszakon túlról is, főleg, amikor felnőtt élete során itt-ott nyilatkozott a fenti időszakról, vagy visszatekintésként meglátogatott egy-egy nevesebb háborús helyszínt. Apróságok derülnek ki, amelyeket eddig még senki sem kutatott, de amelyek nagyon fontosak a nagy egész szempontjából. Személyes történelem fonódik itt össze a mindenki által ismert háborús tényekkel, és fűszerezi meg a történelemkönyvek közvetítette tudást.
Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet elérhető a borítójára kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Kövess minket Facebookon!
