Egy érdekes könyv a tetőtérbeépítés folyamatáról és egy szenvedélyes, hivatástudattal élő ácsmester örömmel teli mindennapjairól, melyről Karl Ove Knausgård azt írta: „A kétkezi munka költői dicsérete.”
Ole Thorstensen, Fotó: NTB SCANPIX / AFTENPOSTEN / SIGNE DONS
Ole Thorstensen norvég szerző. Mintegy 30 éves ácsmesteri tapasztalattal a háta mögött kezdett könyvet írni. Mesterember, aki egyedül viszi a vállalkozását Oslóban. Az a fajta szakember, aki szereti a munkáját és megbízható, így sokszor ajánlás útján kap munkát.
A kötetben elmesélt tetőtér beépítéses melót is így szerezte. Beszél arról, hogy miként érdemes belefogni egy ilyen projektbe, hány céget szoktak általában felkeresni az emberek, aztán jön a referencia- és árajánlatkérés. Süt az elmesélésből, hogy Ole mennyire szereti a munkáját. Élvezettel fog bele mindenbe és büszke a munkáira. Számára ez nem munka, hanem hivatás.
"Ez egy olyan munka, amely látványos eredményekkel bír: az ember valami olyasmivel kezdi, amiben még a történelem rejlik, és végül valami egészen mást, újat hoz létre."
Sokan nem is gondolnák, de egy nagyon érdekes világba nyújtott betekintést a szerző. Izgalmas, sokszínű. Megismerteti velünk a szakmában rejlő szépségeket, örömöket, miközben a buktatókról is mesél és azokról a helyzetekről, amikor a megrendelőnek el kell fogadnia az ő döntéseit, még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, hogy nem nekik kedvez a dolog. Az előkészítés és a kivitelezés közben, megismerjük magát az ácsot is, a szokásait és a hozzáállását. Közben pedig arról is beszél, hogy nem csak a kétkezi munkáról szól egy-egy projekt:
"Legszívesebben csak az adott munkára összpontosítanék, de pszichológusnak, szociológusnak, antropológusnak és történésznek is kell lennem mindamellett, ami egyébként vagyok: egy mesterember, aki a pénzügyek, valamint a törvények és rendeletek terén is kiismeri magát."
Dolgoztam már sokszor magyar mesterekkel vagy olyanokkal, akik azt vallják magukról, hogy mesterek, de közben közük nincs ahhoz a fajta odaadáshoz, szenvedélyhez, igényességhez, ami Ole Thorstensenre jellemző. Mondanom sem kéne, tisztelet a kivételnek, mert nálunk is akadnak még olyanok, akik így végzik a munkájukat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy fényévekre van a két nép szemléletmódja egymástól. Sajnos. Sok esetben a kétkezi munkások hozzáállása rémes, de az is nagyon jellemző, hogy sokan lenézik őket kétkezi munkás mivoltukból adódóan. Bőven lenne hova fejlődni, de nem vagyok túl optimista e téren.
Megkedveltem a pasit, aki egy nagyon olvasmányos, érdekes, igényes könyvet adott ki a kezéből, amit élvezet volt olvasni. A fene gondolná, hogy egy tetőtérbeépítés folyamata izgalmas is lehet, pedig igen. Szívvel ajánlom a szakmájában megcsömörlött embereknek, hátha újra fellebben a láng a munkájuk iránt, de azoknak is hasznára lehet, akik épp most fognak bele egy hasonló projektbe. Na jó, igazából bárkinek, aki arról szeretne olvasni, hogy miként lehet örömmel és élvezettel élni az életünk minden napján.
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Fordította: Petrikovics Edit
Kövess minket Facebookon!
Enciklopédia az emberiségen túlra
Klímaváltozás - Pánik és tagadás között
Csernobil: tények, okok, hiedelmek
