Halálka, a zombilány haláli jó kalandjai

2020. május 08. 07:33 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Barbara Cantini: Halálka; Halálka és az undok unokaöcs

Halálka egy kedves kislány, aki csupán azt szeretné, amit minden gyerek: játszótársakat, barátokat. De ez nem ilyen egyszerű, Halálka ugyanis egy zombilány...

Barbara Cantini, az ismert olasz illusztrátor, aki főképp angol, amerikai és olasz mesekönyvekhez és ifjúsági regényekhez készít illusztrációkat, saját karaktert, saját mesét alkotott most. Történetének főhőse Halálka (eredetileg Mortina - szerintem magyarul is jól hangzana ez a név, a mort- előtag, mint halál, azért elég ismert. Angol nyelvterületen Ghoulia lett a neve, ami az arab mitológiából épült be főleg fantasyk és mesék révén, mint sírrabló, legtöbbször maga is élőholt). Halálka a Málladozó Villában él nénikéjével, Néhay nénivel és kedves albínó agarával, Bu Songgal. A Málladozó Villa tele van szellemekkel, pókokkal, különleges növényekkel és egyebekkel, pl. Ravatal nagypapa szelleme, aki kiválóan sakkozik, vagy Gyász bácsi koponyája, aki imád a komódon üldögélni békésen, de nem maradhatnak el Fatális nagyi tárgyai sem.

A történet faék egyszerűségű, arról szól, hogy Halálka szeretne barátkozni a közeli faluban lakó gyerekekkel, de Néhay néni nem engedi, hiszen mit szólnának, ha megtudnák, hogy egy zombilány él a szomszédságukban?? Aztán eljön még Halálka ideje: a Halloween! Halálka így magához vette Gyász bácsi koponyáját, amit Néhay néni ékszertartóként használt, hogy abba gyűjthesse a cukorkákat, majd Bu Songgal, a visszafogott, művelt, zongorázni is tudó divatszakértő agárral az oldalán elindult a szellemnek, vámpírnak, boszinak, múmiának öltözött gyerekek felé.

Halálka odáig volt a boldogságtól. Úgy tűnt, ezek a gyerekek egyáltalán nem vetik meg a vámpírokat, a zombikat és a szellemeket, és nem is félnek tőlük. Sőt, azon versenyeztek, hogy ki tud ijesztőbb lenni.

Halálka persze barátokat szerez, és onnantól már nem kell egyedül játszania a Málladozó Villában. A második kötet, a Halálka és az undok unokaöcs már egy kicsit több történettel operál: a szereplőket már ismerjük, egyedül Zsírbert, Halálka unokaöccse a Rongyrázó Kastélyból új szereplő. Halálka nagyon unja magát, nem történik semmi izgalmas, Néhay néni pedig kedélyesen mesél álló nap egy Fecsegő Borostyán nevű növénynek, ami attól nő, ha beszélnek hozzá. Néhay néni pedig tud fecsegni... Azonban a néni egy napon eltűnik, Halálka nem találja a Villában sehol, viszont megérkezik Zsírbert, akinek a létezéséről sem tudott eddig. Zsírbertnek azonnal csípős (és fhancia akhcentussal mondott), de unott, monoton hangon előadott véleménye van mindenről, amit csak lát, és Halálkának nagyon hamar elege lett sosemlátott unokaöccséből. Ám ekkor megszólal a csengő... majd még egyszer, még egyszer és még egyszer, amíg meg nem érkezik Halálka minden falusi barátja, kezükben egy furcsa kézírással írt meghívóval, hogy jöjjenek át vacsorára.

Vajon ki küldte a meghívókat? És hol van Néhay néni? A gyerekek a nyomába erednek és nyomozni kezdenek, de aztán egyikük eltűnik... Végül persze minden megoldódik.

A második kötet története már sokkal érdekesebb, de három dolog miatt mindkettőt (lesz még folytatása ám, de magyarul csak ez a kettő jelent meg eddig) melegen ajánlom gyerekeknek és szülőknek egyaránt, három okból:
Először is, imádom a neveket! Oké, a Halálkát egy kicsit gyengécskének találom, de a Málladozó Villa, Bu Song, Néhay néni, Ravatal nagypapa, Fatális nagyi, Gyász bácsi... zseniális!
Másodszor mert szórakoztató, felnőtt fejjel olyan rejtett poénokat és aranyos utalásokat találunk, amiket egy gyerek nem biztos, hogy értene. A rajzokon látszik egy-egy híresség képmása is, csak úgy, vagy kis szöveggel, olyan, mint Alfred Hitchcock, vagy Edgar kuzin, azaz Edgar Allan Poe fényképére bukkanhatunk a falakon. Nagyon megéri elolvasni a rajzokon látható kisebb megjegyzéseket is, amelyek nem kapcsolódnak a történethez, inkább csak bemutatják egy kicsit a házat és a hátteret. Ez az egyik jelentős humorforrás a könyvekben. A rajzok egyébként személy szerint nagyon tetszenek, hangulatosak, szép színesek, és a kiadás is nagyon igényes: kemény kötés, fényes, vastag papír. :)

Friss fokhagyma (ezt el kell tüntetni valahányszor Drakula bácsi látogatóba jön Transzilvániából!)

A harmadik ok, amiért ajánlom: mert a gyerekeknek is szórakoztató, és a témája, a nevek többek között esélyt adnak arra is, hogy olyan dolgokról tudjunk beszélgetni a gyerekekkel, mint a halál. Ez pedig szerintem nagyon fontos. Ahogy az is, hogy ez az egész kis könyvecske játékos, mesés formába öltözteti a témát, ami bizony nem árt meg neki. Gyorsan olvasható, képek nézegetésével együtt is maximum negyed óra egy kötet, de éppen ezért ideális egy gyereknek, és biztos vagyok benne, hogy felnőttek is élvezni fogják. Nagyon szórakoztató kötetek, és alig várom a harmadik részét! A kedvenc karakterem egyértelműen Bu Song lett, de a többieket is megkedveltem. :)

A könyvön az szerepel, hogy 5 éves kortól, én talán egy picit feljebb lőném be a korhatárt, 7-8 éves gyerek már biztosan élvezné.

Az első kötet borítója látható a képen, erre kattintva eléritek a Könyvmolyképző Kiadó oldalát, ahol mindkét kötetet kedvezményes áron rendelhetitek meg.