Egy hajdan rabszolgasorban élő mulatt lány szívszorító életútja,
előítéletek, kegyetlenségek, gyilkosság és pusztító szerelem
egy lírai hangvételű, érzelmekben gazdag regény lapjain.
Sara Collins debütáló Costa Book Awards díjas regénye egy súlyos témákat boncolgató történelmi fikció, mely elrepíti az olvasókat a 19. századba. A történet 1826-ban játszódik, amikor Frannie Langton Londonban a vád szerint január 27-én gazdáit, George Benhamt és feleségét, Marguerite-t brutális kegyetlenséggel meggyilkolta. A lány nem emlékszik rá, hogy mi történt azon az éjszakán, de abban biztos, hogy sosem bántotta volna őket. Most mégis bíróság elé kell állnia, ha elítélik, kivégzik egy ilyen bűnért.
Az ügyvédje, John Pettigrew azt kéri mondjon bármit, amivel megmentheti a kötéltől. Ezért a lány úgy dönt, hogy a börtönben ülve tollat ragad és leírja az életét, hogy az ügyvéd lássa, miért nem lehet ő az elkövető. Így ismerjük meg Frannie múltját, aki visszarepít minket 1812-ig Jamaicába.
Jamaicában egy Paradicsom nevű cukornád ültetvényen szolgált gyerekként. Kíváncsi természetű volt, aki valami többre vágyott, de már ilyen fiatalon rá kellett jönnie, hogy mennyire kiszolgáltatott másoknak. A hatalom kénye kedve szerint játszhatott vele, folyamatos atrocitásoknak volt kitéve mulatt nőként, ráadásul akkori gazdája embertelen kísérleteket végzet több tucat ártatlan emberen és a lánynak sokszor kellett ezekben segítő kezet nyújtania.
"Senki sem tudja, mi a legnagyobb szörnyűség, amire képes… míg meg nem teszi."
Aztán eladják őt Angliába, ahol egy jobb életben reménykedett, de sajnos ott talán még rosszabb volt a helyzet. Mérhetetlen ellenségeskedéssel találja szembe magát. A többi szolgáló megveti és szabadulna tőle, ám a szerelem valahogy még ebben az embertelen helyzetben is rátalál.
Fura kettősség van ebben a regényben. A nyelvezet rendkívül szép, lírai, könnyed, miközben nagyon kemény és nehéz témát választott a szerző. A regény lapjairól süt a rengeteg fájdalom, a megaláztatás, az előítélet, az igazságtalanság, a női jogok hiánya, de közben időnként a remény és az élet apró örömei is helyet kaptak a történetben.
Sara Collins nagyon jól hat az ember érzelmeire. Megálmodott egy rendkívül izgalmas szereplőt Frannie személyében. A lány őszintén vall mindenről. Fájdalmairól, félelmeiről, irracionális álmairól, vágyairól, örömeiről és bűneiről is. Korántsem hibátlan, nem tökéletes és pont ettől válik igazán hiteles, kedvelhető karakterré.
Egy nagyon jó debütáló regényt vehettem kézbe. Az is ötletes és a kivitelezése is jól sikerült, hogy a lány memoárja közé be-beszúrt a szerző egy-egy a helyzethez illő részlet a tárgyalás tanúvallomásai közül vagy épp az áldozatok feltételezett naplójából. Akadtak hibák, amik miatt nem tudom maradéktalanul azt mondani, hogy szuper a könyv. Például azok az elemek, melyekkel a korszakot hivatott bemutatni az olvasóknak, ott voltak bakik és, bár a történet arról szól, hogy milyen elnyomott volt akkoriban egy nő és mi mindent kellett eltűrnie a férfiaktól, azért hiányoltam, hogy legalább egy férfi legyen a kötetben, aki nem a társadalom szemeteként viselkedik.
Ettől függetlenül debütálásnak kiváló, a nagyon olvasmányos stílus, az érzelmi hullámvasút és a kalandokban bővelkedő történet beszippantott teljesen. A szerző apránként csepegteti az információkat, melyek végül egy kerek egésszé állnak össze, melyben megismerünk egy páratlan sorsot és azt is megtudjuk milyen sors vár Frannie-re.
Köszönjük, Libri Kiadó!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Fordította: Gázsity Mila
Főkép: fb.com/librikonyvkiado
Ha tetszett, vagy érdekelnek a könyvek és sok más érdekes téma, kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le a frissekről!
Ahol a folyami rákok énekelnek
