Rajk László: az az üzenet, hogy nincs üzenet

2020. június 15. 06:42 - Carbonari

Könyvajánló - Rajk László: A tér tágassága

rajk_1.jpgKi a tavaly elhunyt ifjabb Rajk László? Építész, urbanista, képzőművész, színházi és filmes alkotó, szamizdatnyomdász és terjesztő, könyvei tipográfusa, ellenzéki politikus, parlamenti képviselő, akit már csecsemőkorában árvává tett és bebörtönzött az akkori diktatúra. Rajk László mégis arra (volt) a legbüszkébb, hogy szerelmes a munkájába - ő a szerelmes építész.

A Magvető Kiadó nem sokkal Rajk László halála után Rajk Judit és Mink András szerkesztésében kiadta Rajk László életútinterjúkönyvét, amelynek készítése még Rajk László életében elindult, de a kötet kiadására az interjúalany váratlanul bekövetkezett betegsége és halála miatt már nélküle került sor. Címe: A tér tágassága.

Valahogy csiklandósan tragikus az egész életút és az egész mű is, már ha szabad ilyet mondani és egy szerkezetben használni a két szót. Mintha görcsösen meg akarná magyarázni mind Rajk László, mind a szerkesztők, hogy a csecsemőként kényszerű árvaságra jutott fiúnak onnantól, hogy börtönbe zárták az apját, eleve determinált sorsa volt - ami többé-kevésbé az is. Hiába temették újra az apját, attól neki  lelkileg nem lett könnyebb semmi. Egyenesen vezetett az útja a demokratikus ellenzék felé, amin nem lehet csodálkozni. Ha egy ilyen hithű kommunistát, mint az apja, meg lehetett hurcolni, el lehetett távolítani az útból, akkor ebben a rendszerben senki sincs biztonságban, akkor nincs igazság a földön, akkor ennek a rendszernek el kell tűnnie. Persze, ilyet istenigazából csak az tud átérezni, akinek úgyszintén rálépett a regnáló hatalom a tyúkszemére: mondjuk, valamilyen módon elvette a nyugdíját, megélhetését vagy éppen valamelyik hozzátartozóját. És ha azt hisszük, hogy ez ma nem történhet meg velünk, nagyon tévedünk. Csak a módszerek finomodtak, ma jogszabályt hoznak, netán sajtóban lejáratják, kinevettetik, ellehetetlenítik, aztán majd csak lesz annyi illendőség a kárvallott személyben, hogy a mellőzésbe szépen, csendben, beledöglik magától.

"Ezzel a >>politizálás-nem politizálással>> éppen az volt az egyik alapvető probléma, hogy az embernek egy idő után elege lett abból, ami a korabeli filmművészetre például oly jellemző volt, hogy úgy mondasz ki valamit, hogy közben úgy teszel, mintha nem azt mondanád. Ebben egyedül talán Jancsó volt kivétel. Mi, ha szabad így mondani, bibói alapon álltunk: nem hazudunk többé se kifelé, se magunknak. Elég abból a játékból, hogy abban vagyok kreatív, miként álcázzam, amit mondani akarok. Ne azon agyaljunk, hogy mi az üzenet, lehessen végre egyenesen és szabadon beszélni. Nincs többé kettős beszéd, nincs >>üzenet<<. Az az üzenet, hogy nincs üzenet."

A könyv részletekbe menően foglalkozik Rajk László kiskorával, amikor apja letartóztatása után "teljesen egyedül állunk ott anyámmal", mégis, saját bevallása szerint lázadó korszakát nem kifejezetten családi vagy politikai előéletetének köszönheti. Csak a kádergimnáziumban kezdődött vele a probléma, amikor protekcióval került be oda (maradtak még hidak, kapcsolatok), 1964-ben, az általános amnesztia után egy évvel. Vonalas tanárok, gyakorló tehetséges tanárjelöltek, Szabad Európa Rádió, Rádio Luxemburg, lengyelországi utak, anyja barátainak börtönből való szabadulásai, mesélések a politikailag elítéltek élményeiről mind meghatározó volt számára, de még jelentősebb volt ezeknek az embereknek mély keserűsége, hogy történetük idekinn már senkit sem érdekel, mintha a semmiért szenvedtek volna hosszú éveket börtönökben elzárva. 

"A politikai rendszer természetéből fakad, hogyha művészként szabadon akarod kifejezni magadat, az már önmagában ellenzékivé tesz. Ha akarod, ha nem, ebbe a skatulyába kerülsz." 

"Az építészkaron abban a félművész, félmérnök közegben egyébként az uralkodó attitűd az volt, hogy ez a rendszer vagy politikai létállapot, amelyben élünk, végül is nem olyan komoly, és nem is túl bonyolult. Nem olyan nagy áldozat megadni a császárnak, ami a császáré."

Az anyja elülteti benne az utazás örömének magját: sosem lesz hétvégi házunk, mondja a fiának, ha spórolunk, akkor csak utazásra spórolunk. Rajk László ezt életstílusává is teszi haláláig. Amikor a Műegyetemen építésznek jelentkezett, anyja csak akkor nyugodott meg, hogy nem lesz látványosan rendszer ellen lázadó. Bár felnőtt, befutott emberként Rajk ezen csak mosolyog: szerinte a hetvenes évek agyament gondolkodása termelte ki a rendszer ellen lázongókat. Talán nem kellett volna minden kis egyetemi stikliből politikai ügyet kreálni, és mindjárt nem lett volna olyan széles alapja például a Beszélő elindításának. dár János és Aczél György iszonyú rossz stratégák voltak,  amikor politizálták az értelmiséget. Rajknak a rendszer elleni megvetés mérföldköve Haraszti Miklós pere volt 1974-ben (egy évvel hamarabb fogták le a Darabbér című munkásszociográfiája miatt, a vád szerint a népköztársaság törvényes rendje ellen uszító gúnyirat gépiratos sokszorosításban történt megjelentetéséért).

A kérdésre, hogyan élte meg aktív politikussá válását, az alábbi választ adta: 

"Akkorra már olvastam ezt-azt a demokratikus parlamenti politizálásról, és azt hiszem, nem is olyan könnyű megválaszolni azt a kérdést, hogy mi a jobb: ha valaki a politikusi pályát szakmai életpályának tekinti, vagy úgy áll hozzá, hogy van egy szakmai hátországa, ahová bármikor vissza tud vonulni. Mind a kettőnek van előnye és hátránya. Akinek van hová visszavonulnia, az nem kapaszkodik annyira a székébe, kevésbé kényszerül arra, hogy a politikai hitvallását és személyes integritását kikezdő kompromisszumokba menjen bele. Viszont éppen emiatt konfliktus esetén túl könnyedén fel is adhatja. Ugyanakkor, miután a másik énem a mérnöki, technokrata világhoz köt, számomra teljes abszurditás, hogy négy évente szakmailag teljesen inkompetens és felkészületlen emberek döntsék el, hogy a munkámat jól végeztem-e".

Hamarosan olyan lett az élet Magyarországon, hogy Rajk László névvel egyértelmű lett a politikába való bevezetése, kiderül, miért kék lett az SZDSZ alapszíne, milyen volt az élet az új demokrácia hajnalán, miért nem "Az Ön csapata!" lett a párt jelmondata, hanem a "Tudjuk, merjük, tesszük". Megismerhető Rajk László polemizálása a teljes munkaidős politizálással kapcsolatban, hogy miért egyszerre jó is és rossz is, ha egy politikusnak több lábon álló megélhetési lehetősége is van, hogy szerinte miben különböztünk az összes rendszerváltó országtól, hogy mi lett a sorsa a rendszerváltás után a kultúrának. Hogy aztán annak, amit az SZDSZ ellenzett, az urambátyámozás, a protekcionizmus, az összekacsintás megszűnt-e Magyarországon... végül is tudjuk. Arra is választ kapunk, miért bűnös Budapest, hol az eredője ennek a folyamatnak. Szó esik a Tocsik-ügyről, amely szerinte az első látens szövetség  volt az MSZP és a FIDESZ között a liberális közép felszámolására, valamint arról is, hogy mi volt a vég kezdete az SZDSZ számára. Rajk László annó a képviselői irodaházban kidobatta a bútorokat a szobájából, helyette rajzbakokat, rajzasztalt tetetett be. (Ezen, mondjuk, fennakadtam: értem én, hogy képviselő IS, meg építész IS, de hogy a képviselőházban betöltött idejében azért kap képviselői fizetést, hogy közben a másik megélhetésében tervezzen is... aztán beszámol arról, hogy akik  a képviselői beadványokat gépelték, azok ugyanúgy tudtak építészeti műleírást is gépelni. Ez csak nekem furcsa, vagy jól van [volt] így?)

A végszó, amelyben politikai változásban reménykedik, a civil szervezetekben és a kultúrában rejlő lehetőségeket emeli ki.rajk1_1.jpgFotó: Diósi Imre

Miért érdekes a magamfajta laikusnak, politika iránt egyáltalán nem érdeklődőnek a kötet? A magyarázatok miatt. Az összefüggések miatt. Az értelmezések árnyalása miatt. Új, látszólag érdektelen tények felvillantása miatt. Hogy sem a politikai, sem a gazdasági életben nem lehet kapcsolatok nélkül boldogulni. Hogy nem csak úgy csöppen bele, vagy éppen hull ki az ember egy megélhetésből, hogy milyen kompromisszumokat kell vagy lehet, vagy éppen nem érdemes fel és bevállalni egy vállalkozásban, egy pártban, és egyáltalán az életben.  Történelmi és magánéleti válságai, véleménye adott ügyekről nem feltétlenül találkozik saját meggyőződésemmel, ugyanakkor becsülöm benne az őszinteségre törekvő, sallangok nélküli embert. A mű végén sok, számos esetben a nyilvánosság számára eddig sehol máshol nem látható kép teszi teljesé az olvasmányélményt.

rajk2_1.jpg

 

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Három szilmaril mind(en) felett

Karácsony Apó levelei

Nincs és ne is legyen

 

Cím: A tér tágassága (életinterjú)
Szerző: Rajk László
Oldalak száma: 416
Megjelenés: 2019. november 14.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631438789
Méret: 124 mm x 197 mm
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5015783248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.