Barcelona - mit tudsz róla? És főleg mit tudsz az ezer évvel ezelőtti történetéről? Kalandokban, izgalmakban gazdag, vaskos, olvasmányos kötetben citálja eléd Juan Francisco Ferrándiz Az elátkozott föld című regényében Barcelona felemelkedésének valószínű meséjét. Minden helyett is olvastam végkifulladásig. Mintha Edward Rutherfurdot vagy Ken Follettet tartottam volna a kezemben - így már érted? 

Nagyívű epikai művet tett le a történelmi kalandregény kedvelői elé az Alexandra Kiadó, Juan Francisco Ferrándiz: Az elátkozott föld című művét. Az elmúlt hetekben megjelent, féltégla tömegű, igényes kinézetű, borítóval ellátott, kemény fedelű kiadvány első pillanatásra megbűvölt, sőt, már akkor megfogott a fülszöveg, amikor még csak hírt adtak arról, hogy hamarosan jön a kiadvány. 

Amikor megérkezett hozzám a regény, belelapozgattam, szemelgettem belőle innen-onnan, majd eldobtam mindent. Olvastam fűnyírás helyett, mosogatás helyett (minden helyett is), mert lendületes cselekményvezetése folyamatosan arra sarkallt, hogy még többet tudjak meg. Egyrészt a IX. századi városról és környékéről, Barcelonáról, másrészt a főhősök sorsának alakulásáról. Van ebben minden! Harc, izgalom, rejtélyek, árulások, szolgalelkűség, szerelem, emberrablás, becsület, karizmatikusság, hatalmasok zsarnoksága, jóindulat, gonoszság, önfeláldozás, építés és rombolás, emberi aljasság és emberi nagyság. Maga nemében remek szórakozást jelent, legalább akkorát, mint mondjuk Edward Rutherfurd nagyívű történelmi kalandregényei (London, Ruszka, stb.) vagy Ken Follett Évszázad-trilógiája, Katedrálisa. 

Egy mai katedrális, amely nem jöhetett volna létre, ha ezer évvel ezelőtt már nem próbálkoznak minél monumentálisabbra megépíteni.

Barcelona felemelkedése, árulkodik az alcím, márpedig Barcelonát kedvelem, mint várost. Már Légrádi Gergely is tolla hegyére tűzte Gaudit és az ő művét, a Szent Család-templomot ("hát én megtervezem, útjára bocsátom, sokan és sokáig fogják építeni, de {a művet} befejezni, azt hiszem, neki kell majd" - már Istennek). Hogy a magamfajta, középkori történelemben viszonylag tájékozott kelet-közép-európai ember mennyire keveset tud Barcelona történetéről, az abból mérhető le, hogy a Prológus után a művet történelmi kontextusba helyező pár oldalt négyszer olvastam el, hogy egyrészt rögzüljön, másrészt kibogozzam a bonyolult viszonyokat. Szerepel abban a Szent Római Birodalom, Nagy Károly örökségén marakodó unokák és azok fiai, Nagy Károly félbehagyott reformjai, Marca Hispanica (erről speciel itt és most olvasok először), szaracénok, normannok, Córdobai Emírség. És persze, a mai Barcelona helyén lévő kicsi, 861-re egyre inkább jelentéktelenedő határváros, római nevén Barcino, a cselekmény idejében Barchinona nevű település lendületes története, amelyre a regényben már csak a ma ismeretes Barcelona kifejezéssel utalnak.

A várost néhány évtizede hódították vissza a szaracénoktól (még mindig 861-ben járunk), és bizony, kemény az élet arrafelé. Sorozatos fegyveres betörések, visszahódítási kísérletek néptelenítik el a környéket, Barcelona és vidéke elátkozott föld hírében áll: a várak helyén romok állnak, élő ember nem merné a kapáját belevágni a földbe vagy egy fát kidönteni, valódi rémek és szörnyek vidéke az. Ebbe a városba, a Birodalom déli határvárosába csak olyan embert tesznek meg hivatalos embernek, akit büntetni akarnak.

Így érzi ezt a kötet karizmatikus egyik főhőse is, a fiatal, tapasztalatlan, feltörekvő Frodoí is, akit akkor szentelnek püspökké, ha elfogadja, hogy Barcelona lesz a szolgálati helye. Egy püspök arrafelé akkoriban nemcsak az egyházat uralta, hanem a területet igazgató gróf távollétében az algróffal együtt a világi hatalmat is gyakorolta. Frodoí valami gazdag egyházi javadalomban remélte ezeket a feladatokat ellátni, de nincs mese, vagy ezt a felkérést fogadja el, vagy jelentéktelen egyházfi marad még hosszú ideig - hát elfogadta. A feladattól fél, őrültnek érzi magát, hogy rábólintott erre a reménytelen kinevezésre, de hamar összeszedi gondolatait és onnantól csak előre néz. Helyzetfelismerése, jó beszélőkéje, karizmája hamar szövetségeseket nyer maga mellé. Büntetlenséget ígér bárkinek, aki hajlandó telepesként benépesíteni a véráztatta Bacelonát és környékét. Persze, ettől még nem oldódnak meg gondjai, pénzt, befolyást kell szereznie és maga mellé állítani a megmaradt, különböző származású helyi lakosokat, ami nem is olyan egyszerű. A feladathoz minden találékonyságát, erejét és hitét össze kell szedni, mert a zsarnokok nem szívesen eresztik ki kezükből a hatalmat, arról nem beszélve, hogy már Barcelonába érkezése előtt jelentős helyi potentátot tett halálos ellenségévé.A szerző, Juan Francisco Ferrándiz és kiadványa

Két másik történet is összefonódik a püspök és Barcelona sorsával: egy lovag árváinak kalandos élete, akiket egyszerű, tanulatlan földművesként ismer meg a történet elején az olvasó, dacára nemesi származásuknak: Isembard és Rotel de Tenes hányattatásait izgulhatja végig. A fiatalok lerombolt várukból kicsi gyerekként menekültek el az ellenség elől, örökségükért és emberhez méltó életükért indulnak harcba kíméletlen kudarcokkal telített útjukon.
A másik fontos szereplő Elisia, aki szintén árva lány, Egy megrögzött, minden hájjal megkent férfi feleségeként szabadul röghöz és személyhez kötött tulajdonú servus (szolga) helyzetéből. Jó lelkű, talpraesett, segítőkész és remekül tud sütni-főzni-tartósítani, amely tulajdonsága fogadósként elengedhetetlen, márpedig a férje pont ezért vette feleségül - ezért, és jóformán semmi másért. A férfi simulékonysága gerinctelenséget, krízis helyzetekben való viselkedése gyávaságot és számítást takarnak.

Mi történik hőseinkkel? Hogyan és miként szolgálja személyes sorsuk egyúttal Barcelona városának felemelkedését? Csak lapozz bele bátran az igényes kiadású, belbecs tekintetében is remek kötetbe, nem titkolja sokáig előled nagyszerűségét. Azt mondtam, ugye a cikk elején, hogy van itt minden? Hát tényleg van. Kalandokban gazdag, elképesztő ívű epikai mű egy történelmi város ezer évvel ezelőtti mindennapjairól, amelynek közel ötven évét veszi górcső alá az írás. Miért nem tűnt el Barcelona a történelem süllyesztőjében, ahogy a környéken több város is így járt, holott erre minden esélye megvolt?

A fordítást Horváth Krisztián végezte, kitűnő érzékkel adva vissza a spanyol sajátosságokat.

Köszönjük az Alexandra Kiadónak a recenziós kötetet!

Ha felkeltette az érdeklődésed, kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen megrendelheted.

Kövess minket Facebookon!

Egészséges ételek és rejtett veszélyeik

Hatalom és szexuális erőszak a Nobel-botrány mélyén