A tizenhat történelmi tárgyú novellát tizenhat szerző neve fémjelzi (akiket később majd felsorolok), Harcosok, vértanúk, boszorkányok címmel kerültek kiadásra a Történelmiregény-Írók Társaságának jogfenntartásával. 

Ha hirtelen megkérdeznél, mi a véleményem a novellákról, bajban lennék. Pedig nincs negyedórája sem, hogy letettem a könyvet (ribizliszedés helyett), mégis csak arra emlékszem, hogy mosolyogva olvastam. Sőt, hogy olvastam és nem tettem le félbehagyva, mint ahogy annyi könyvet mostanában. Van benne valami tisztaságra törekvés, akkor is, ha éppen gonosztevők, szélhámosok, csibészek fenik a fogukat a novellák központi szereplőire. Kalandozásra hív a régmúltba, minden felelősségvállalás és rizikó nélkül: senki sem fog keresztüllőni, nem rabolnak ki az értékeidért, miközben gyalogolsz, lovagolsz vagy hajózol az ókori másfélévezredes, vagy legújabbkori utakon. Simán odakuporodhatsz bármelyikőjük tüzéhez a pusztában, vagy fogadójának asztalához bort kérethetsz, fizethetsz csengő dénárokkal, semmi bántódásod sem lehet.

Vannak ismert, közismert és számomra ismeretlen nevek is a novellák szerzőinél, de ennél is fontosabb, hogy nagyon kevés elbeszélésnél éreztem azt, hogy ez most nem az igazi, kicsit gyenge teljesítmény - és olyantól, akitől eddigi művei alapján sokkal többre számítottam. Biztosan rossz passzban volt, amikorra be kellett adnia novellája végleges változatát a könyv létrehozása ügyében, vagy elszámította magát - de mindegy is. Elmegy a többi között.

Sokat nevettem, már az első novella címe is megkacagtatott, Andy Baron Megkopasztani egy istent című munkája remekül indul, a selypítés szerintem sokat rontott a hangulaton, de a mondat, miszerint heti egy körültekintő megvesztegetéssel záruló ellenőrzésből szépen meg lehet élni, mindent vitt. Végül is oltári balhé az egész, nem? (A szerzőnek utána kell néznem, jól ír, és vajon hogy lehet, hogy eddig nem hallottam róla?) Olvashatunk tisztes fogságról Konstantinápolyban, Szent Imre feleségéről, Gellért vértanúságáról, Vata szájíze szerinti beszédről, boszorkányok kínzásáról, fogadó sikerességéről egy hirtelen támadt ötlet nyomán, legjobb időről a máglyahalálhoz, Mátyásról és arról a büdös kutyáról, a Héttorony ismeretlen katonájáról, csalafintán kifundált mennyegzőről, bécsi világkiállításról, 527 ezer szegecsről, beszélő festményről, a főnővér magányosságáról, Sztálingrád nyulacskáiról vagy éppen a vörös hajú felismerésről.

A szerzők életvidámsággal, a tőlük megszokott hangsúlyok kiemelésével, rájuk jellemző stílusban és korszakról írtak. Ebből kivétel Trux Béla, aki elhagyta kedvenc történelmi korszakát, semmi templomosok meg középkor, magabiztosan belecsapott a sztálingrádi csatába. Lehet, hogy nem úgy kell nekiesni a műnek, mint én, aki egyhajtásra lenyeltem, sokkal célszerűbb darabonként kóstolgatni, tömegközlekedve, várakozva itt-ott, apránként abszolválni egy-egy novellát, mert egyszerre sok. Tömény. Jó értelemben az, de akkor is. Szeretettel ajánlom fiatalnak, középkorúnak és idősnek egyaránt. A lényeg, hogy szeresse a történelmet és akarjon többet tudni a mindennapok hősein keresztül neves történelmi személyiségekről is.

A kötet szerzői, műveik: 

Andy Baron: Megkopasztani egy istent
Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész
Solymár András: Kelepce
Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága
Bónizs Róbert: De strigis vero quae non sunt
Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz
Gáspár Ferenc: A király törvénye
Bányai D. Ilona: Az ajándék
Dr. Várkonyi Tibor: A Héttorony őre
Csikász Lajos: Legényfogó
Bakóczy Sára: Malvina aranyideje
Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív
Gál Vilmos: Asztaltársaság
Hacsek Zsófia: Swanswell
Trux Béla: Nyulacska
Izolde Johannsen: Lebensborn

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Most kedvezménnyel rendelheted meg, kattints a képre!

Tetszik, amit olvastál?

Tapodi Brigitta szenzációs regénye egy hajtűről

Ha Párizs megér egy misét, akkor Cegléd egy regényt feltétlenül. Érdekel? Kattints!

Erdély lángjai - történelmi tündérmese a komolyabb fajtából