Meddig tartható fenn egy család megszokásra és rutinra alapozva?
Sokáig? Semeddig? Valameddig, amíg valaki ki nem tör, vagy egy másik észre nem veszi, hogy a házasság langyos vizéből már nagyon szabadulna az egyik fél, csak nem is mer és nem is jut eszébe, hogy valamit lépni kéne?
(A cikk képei a Libri Kiadó Facebook oldalán megjelent könyvbeharangozójának fotói.)
Semmiképpen sem egyszerű kérdést boncolgat a fentiekről Fiala Borcsa, aki a Libri Kiadó gondozásában jelentette meg a Drill című munkáját. Ki a rossz, van-e egyáltalán rossz, amikor egy partnerkapcsolat erodálódik, majd felbomlik? Két félen múlik-e a boldogság és a jövő, vagy csak egyen? Netán három a magyar igazság?
A műben három személy szemszögéből látjuk a párkapcsolati drámát, igazi nyertes megítélésem szerint nincs. Nem, még a harmadik fél sem szerencsés. Judit, a feleség, mozdíthatatlan kőszikla, amit mond, úgy van, mély értékek és érzések kavakádja jellemzi. András, a férj, sekélyes, karrierre hajtó, nekem ez jár életfelfogású személy, aki a feleségét megbízható munkakutyának látja, saját magát pedig gepárdnak, akinek nemcsak tehetsége van kitűnni és haladni, hanem egyenesen kötelessége is - hogy kinek a kárára, azzal kapcsolatban mindig akad megfelelő mértékű felmentés a tarsolyában. Réka, a "csábító", számító, manipulatív egyéniség, aki mellesleg maximalista.
A cselekményt követve nem lehet nem észrevenni, hogy a regényt az események egy kevés vagy nagyobb részét átélő nő írta. Mintha rémlene, hogy Borcsa is egyedül maradt a gyerekével, legalábbis, amikor követni kezdtem őt, még voltak dehonesztáló hozzászólások éppen folyamatban lévő párkapcsolatával kapcsolatban a kommentelőktől - de nem tudom biztosan, és őszintén? Nem is érdekel.
Mindjárt az elején belecsapunk a lecsóba, és kiderül, hogy Judit és András házasságának vége, megkezdődik az események feldolgozása. András pszichológushoz (vagy pszichiáterhez) jár, és szakemberrel igyekszik tisztába tenni érzéseit és felmentést találni családi kapcsolata szétzilálásához. A vele kapcsolatos részek a férfi sekélyességéről árulkodnak, egyszerre veszi lazán és amolyan mégis, mit tehettem volna vállrándítással a dolgokat. Megítélése szerint házasságuk kiüresedett, megszürkült, nem kap elég figyelmet, sőt, nem kap érdeme szerint megfelelő mértékű törődést, arról nem beszélve, hogyha megsimogatja a felesége fenekét, mintha a sajátját simogatná. Kapcsolatukból kiveszett az izgalom. Ekkor jön közbe a harmadik, aki megérzi, hogy ezt a pasast rettenetesen könnyű elhódítani megunt feleségétől, kiüresedett kapcsolatából, hiába ott a két gyerek.
Judit komolyan gondolja, hogy mindenféle módon újítani kell a házasságukon, ezért ami csak eszébe jut megoldásként, kipróbálja. Belemegy szerepjátékba, hajlandó megújulni, csak már kevés és késő is. Igen, későn döbben rá arra, hogy teljesen másképpen gondolkodnak az élet fontos dolgairól, ugyanazon témában homlokegyenest másként észlelnek és érzékelnek, másként dolgoznak fel és más konklúziókat vonnak le - márpedig ezt csak nagyon - nagyon - nagyon érett gondolkodású párok tudják úgy kezelni, hogy a kapcsolat nem sérül, vagy csak kevésbé sérül. Judit tehát gyászol, önmagát ostorozza (miért nem feleltem meg, mit csináltam rosszul), dühöng (mit képzel ez a farok), siratja a múltat és retteg a jövőtől (most mi lesz velem, mi lesz velünk), majd lassan elkezd feléledni és más férfiakat is meglátni - amikor is a fiai rettegő érzéseit, rajta kitöltött düheiket kell kezelnie. Aztán lassan helyére kerül minden, sok kesernyés humorral aláfestve. Amikor már majdnem kívülről tudja nézni a vele megtörtént eseményeket, a sok fontos mondat között elhangzik a legfontosabb a kötetben: lehetséges, hogy volt férjének fogalma sincs arról, mekkora káoszt hagyott maga után, mert a feleség mindig is levenni igyekezett András válláról minden gyereknevelési és háztartási problémát? 
Réka, Réka, drága Réka... aki apját keresi minden férfiban. Okos, hideg és számító, tudja, hogy egy fontos van csak igazán a férfiakkal kapcsolatban: tartsd jól a bestiát! Ennek érdekében pedig (az ő felfogása szerint) bármilyen eszköz megengedhető. Ha a pasi azt akarja, amit, megkapja. Hogy milyen áron? Majd megtudja. Egy súlyos párkapcsolati csalódás után, amelyre 7 évet áldozott az életéből, elhatározza, hogy őt még egyszer senki sem verheti át, inkább majd ő teszi ugyanazt, de kifinomultan, ésszel, hogy a kiszemelt észre se vegye. Makacs hittel várja az igazit, aki meg is érkezik András személyében. Nem számít, hogy nős, két gyereke van. Hiszen boldogtalan! Hiszen férfi, aki megy a 100%-os figyelem és törődés után, mert az egója már évek óta szomjazza és nem kapja meg ezt a mennyiségű törődést (hogy miért, az nem érdekes, András bele sem gondol). Réka saját párkapcsolati kudarcát erősen kiforgatva adja elő Andrásnak, nem nyomul, kivárja szépen, hogy András az elétett csemegét benyelje és fennakadjon a belerejtett horgon (mondom, hogy okos). Az eredmény borítékolható. Egyelőre. Amikor pedig (ha és egyáltalán) rádöbben Andriskánk, hogy sosem volt választása, és ezentúl nem is lesz (fiam, neked reszeltek), már (megint) késő. Az ilyen kaliberű csaj (de ez nemtől független ám) hosszú időn keresztül képes úgy sakkban tartani az Andráshoz hasonló túl nagy egójú, magáról sokat képzelő, önmagát hibásnak sosem érző férfit, hogy az észre sem veszi: be van kerítve. Mert mibe kerül az a kis figyelem, amivel el lehet bolondítani... majdnem bárkit? Hm? Gondolkozz.
Azt hiszed, mindent elmeséltem a könyvről? Hát nem. Az igazi megértéshez el kell olvasnod, a százada sincs idecitálva a tartalomnak.
A szerző, Fiala Borcsa és könyve (A kép Fiala Borcsa Facebook oldaláról származik.)
Ki a kedvenc főhősöm? Az a rohadás, hogy mindegyiket értem, ha nem is tudok és nem is akarok mindegyikkel azonosulni. Judit szerepét végigcsináltam, bár, nem elhagytak, hanem meghalt az illető - ez sem az a leányálom és könnyű menet. A férfi álláspontját is képes vagyok részben megérteni, ha kihűlt a kapcsolat, nincs mese, egy minden hájjal megkent hölgy karmai között esélye sincs. Egy kevésbé csiszolt asszony mellett megkapta volna, ami az érzékeinek jár, majd szépen visszakúszik a házasságához és az unásig ismert feleségéhez, nem hagy káoszt maga után. Sosem kell senkinek sem megtudni a félrelépést, amellyel kielégíti egóját és szexuális igényét. Kis százalékban Rékát is érteni vélem: kitoltak velem, kitolok mással, és nekem is jár, ami jár, olyan áron, amilyenen.
Itt ülök a klaviatúra felett és gondolkodom. Igen, ha muszáj választani, Judit érettsége és gondolkodásmódja áll hozzám a legközelebb, még akkor is, ha keserves árat fizettem érte, és még egyszer nem fizetném ki ezt az árat. Nem én. Azt a helyzetet csak túlélni lehet, megtervezni nem. A másik kettő pedig... bármennyire értem stratégiailag, mit miért és hogyan, mégis azt mondom, megérdemlik egymást, hajrá, sok sikert, drágáim! Hiszen mindenki megy a maga sorsa felé. Így van ez és nem másképp. Ki tudja, mit hoz ki az okos, de manipulatív nő a sekélyes, de törtető férfiból, ha odafigyel rá? Kedves Borcsa, nagyon szívesen olvasnám, ha továbbfolytatnád a történetet, mondjuk ÚjraDrill, DrillTovább, Drill 2.0 vagy Drill újratöltve címmel. Elfogulatlanul. Hm? Mit gondolsz? (Oké, a címen változtathatsz, nem vagyok szőrösszívű.)
Köszönjük, Libri Kiadó!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Ha tetszett, vagy érdekelnek a könyvek és sok más érdekes téma, kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le a frissekről!
