Balaton-felvidék, fél órás séta,
csendes erdő, klassz kilátó és
pazar panoráma.
Irány a Kecskevár-kilátó!
Aki szereti a természetet és a gyönyörű panorámákat, az általában a kilátókat is kedveli. A Balaton partján számos kilátóval találkozunk. Jön az ősz, amikor még kellemesebb kirándulni, mint közel negyven fokban, ezért ajánlok egy klassz helyet, ahonnan mesés kilátásban lesz részünk a Balaton Keszthelyi-öblére, a Tapolca-medence tanúhegyeire, a Keszthelyi-hegység északi részére és még Közép-Európa legnagyobb bazaltbányáját is megcsodálhatjuk a magasból.
Az úticél Uzsa, ahonnan eljuthatunk a Kis bakonyi erdőtömb Kecskevár nevű csúcsára. Itt áll 2015 óta a Kecskevár kilátó, mely 15,5 méter magas és a 293 méter magas csúcson található. Uzsa Erdészeti telepe mellett található buszmegálló és néhány percnyi sétára vasútállomás is, de az autóval érkezők számára a 84-es útról lekanyarodva az Erdészeti telep mellett egy parkoló is rendelkezésre áll.
Mi úgy döntöttünk, az idei augusztus 20-i délutánunkat kerékpározással töltjük a Balaton környékén, de végül tettünk egy kitérőt a csúcs felé. Mivel még nem jártunk ott, nem akartunk kockáztatni, hogy megindulunk bringával, szerencsére a kerékpárokat ki tudtunk láncolni a telep kerítéséhez a parkoló mentén, hogy aztán gyalog induljunk fel a kilátóhoz. Kerékpárral csak nagyon bátraknak és jó terepbringával közlekedőknek ajánlom, bár ők is futnak majd akadályokba, ezért csak nagyon odafigyelve érdemes elindulni. Sok helyen homokos, kavicsos az út és időnként egy-egy kidőlt fába is futottunk az ösvényen. Amúgy sportcipőben is jól járható, bár eső után csúszós lehet. A legjobb erdőben minden esetben egy kényelmes túracipő.
Ami biztos: lehetetlen eltévedni. A parkolóból a hegy felé nézve jobb kézre már látni is fogjuk az első fán a fehér alapon piros háromszög-jelzést. Ezt követve fél óra alatt fel lehet érni a hegyre. 30-50 méterenként találunk jelzést, tökéletes és kényelmes túraútvonal. Nekünk kb. 20 perc volt, de kicsit szedtük a lábainkat, hogy még naplemente előtt le is érjünk. Az út folyamatosan emelkedik, de nem vészes, a végén van csak egy-két rövidebb kaptató.
Csupán nagyjából 15 km-re van a Balaton, mégis kevéssé ismert kirándulóhely. Mi a kora esti órákban, hétkor érkeztünk, egy lélekkel sem találkoztunk. Fenyők és tölgyesek között sétálva juthatunk fel a faszerkezethez, ahol egy asztal is vár minket padokkal, ha egy picit megpihennénk, mielőtt megmásszuk a lépcsőket. Már innen is szép a kilátás, de sokat számít az a 12 méter, amennyit még lépcsőznünk kell felfelé, hogy aztán élvezhessük az elénk terülő látványt.
A képek nem tökéletesek, telefon volt csak nálunk, de még lefelé egy cuki gyík is megmutatta magát a lépcsőn. Remélem arra azért elég lesz ez a pár kép, hogy kedvet csináljak egy kis őszi sétához. Mi biztos, hogy felmegyünk egyszer havas időben is. A terep akkor sem húzós és mesés lehet a vidék hófehérbe burkolva is.
Kövess minket a Facebook-on is!
