Állítsd meg az öregedést - életmóddal, edzéssel, étkezéssel - erre szólítja fel olvasóit Lakatos Péter a Kortalanul! című munkájában, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
Lakatos Péter StrongFirst Master-oktató, Carlson Gracie Jiu Jitsu fekete öves gyakorló. Harminc éve oktat fitnesszel, légzéssel és mozgással kapcsolatos szakmai programok keretében itthon és külföldön egyaránt. A Ground Force Method megalkotója, krav maga mester. Számos kiváló szakkönyv szerzője. Legutóbbi könyve a Legyél te is biohacker!, melyet Sáfrán Mihállyal közösen írt. (forrás: Jaffa Kiadó) Ezen a honlapon megtalálod Lakatos Péter bemutatkozó írását, amely meggyőzhet arról, hogy szavai mögött felhalmozott és a mindennapi életre lefordított tudás, valamint komoly teljesítmény áll.
Lakatos Péter
Tartalom
A szerző már az első fejezet címében meghökkenti az embert: csak 120 év? És ezt olyan arcpirító pökhendiséggel vágja az arcomba, mintha a környezetemben ismernem kéne bárkit is, aki akár meg is haladta - nem, nem a százat, hanem akár a kilencvenet is. Igaz, hogy most csak húsz vagy harminc éves vagy, de kis szerencsével leszel negyven és ötven éves is - onnantól pedig nem engedheted meg magadnak a lazaságot, állítja Lakatos Péter, megindokolva, miért lehet érdekes könyve a fiatalabb korosztálynak is, akiknek olyan természetes, hogyha elesnek, felkelnek, és mennek tovább; hogy nem érdekes, milyen matracon fekszenek, nem "áll el" a derekuk, és ha fogyni akarnak, elég csak egy kicsit többet mozogniuk, kevesebbet enniük. Nos, ez negyven fölött már nem ilyen egyszerű: tovább tart a sebgyógyulás, kopnak az ízületek és az addig helytelenül megválasztott életmód visszaköszön túlsúlyban és krónikus betegségekben. De miért ne akarna megélni az ember minél magasabb kort minél fittebben, erősen és egészségesen? Légzés, alvás, fény, edzés, regeneráció, étkezés - ezek a kötet hívószavai. 
Minimummal az optimum szabálya - Lakatos Péter erre igyekszik rávezetni mindenkit a könyvében tárgyaltakkal. Egyszerű szabályokon keresztül javítani lehet fittségünkön, regenerációinkon és alvási minőségünkön. Ezek pedig hozzá tudnak bennünket segíteni ahhoz, hogy ne krónikus betegségekben botladozva haljunk meg 50-60-70 éves korunkban. Nos - akarsz vele tartani?
Nagyon sok értelmes tényről ír közérthetően. Nem riogat, nem fenyeget, kérdőmondataiban tabukat döntöget, kijelentőmondatai pedig irányt mutatnak. Találsz benne tudományos alapokat, amelyek ismeretterjesztő és magyarázó funkcióval kerültek be a műbe, következtetéseket és hasznos tanácsokat, mindezeket a mindennapi élet nyelvére (is) lefordítva. Erőssége, hogy minden bonyolult testi működést egyszerű, hétköznapi példákon keresztül szemléltet, pl. a szervezet három energiarendszerének leírása, egymáshoz való viszonya is ilyen példán keresztül lett megvilágítva. Egyáltalán nem árt a szervezetnek, ha kicsit kevesebbet regenerálunk (ezt azért még rágnom kell), többet fázunk, többet mozgunk és kevesebbet eszünk, néha akár böjtölünk is. A teljesség igénye nélkül: nem kell 22 fok télen alváshoz, limitált mennyiségű szénhidrátot egyél, és adj hálát azért, hogy az a legfontosabb problémád az életben, hogy mikor mit és abból mennyit egyél, vagy éppen mikor egyél és mikor ne. (Igaza lehet, nem?) Kulcsszavai a változáshoz a mérd, védd, korrigáld, fejleszd, és minderre adj időt magadnak. Hidd el nekem, nagyon fontos irányadó szavak ezek!
A megértést még tovább fokozza a szerző kiemelésekkel, táblázatokkal, egyszerűen áttekinthető összegzésekkel. Olyan a kötet felépítése, hogy mielőtt belebonyolódhatnál egy-egy magyarázatba, hirtelen felemeltetné a fejed a sorokról, hogy hoppá, figyelj, akkor most mondom a laikus nyelvén, ugye, már érted? Imádtam volna egy-egy főiskolai jegyzetemben ezt a fajta tagolást, ahol nem nekem kell szakszövegekből véres verítékkel összeszedni az összefüggéseket és a hétköznapi életben való hasznosítási lehetőségeket.
Személyes érintettség
Van ebben a könyvben valami. Bár, egyelőre nekem nem sok reményem van a 120 évre, de még a nyolcvanban is tamáskodom. A szülem 63 és 75 évesen kerültek a halottak közé, igaz, meg is tettek mindent azért, hogy ez így legyen. Apám megrögzött alkoholista volt, anyám cukorbetegen is szénhidráton élt és egyetlen örömére az evés szolgált. Nem volt hajlandó megtagadni magától semmilyen ételt, amihez addig egész életében hozzászokott, sem minőségben, sem mennyiségben, bármilyen káros legyen az a szervezetére: zsíros húsok, kifőzött tészták, krumpli alkotta étkezése fő gerincét. Szocializációjukban az önfegyelemmel való étkezés és a mindennapi célzott mozgás sosem kapott szerepet, amit nem is adtak át a gyerekeiknek sem.
A mennyiségben, minőségben rossz evés és a mozgáshiány így nálam is dominál(t), és ki mihez nem lett hozzászoktatva gyerekkorában, arra rászokni borzasztó nehéz - nekem elhihetitek -, keserves munka eredménye elfogadható szinten behozni a mindennapokba. Persze, felnőtt emberként arról picsogni, hogy ők (szüleim) tehetnek minden egészségügyi és mentális problémámról, kissé vérszegény, kamuszagú és bűnbakkereső húzás is, tehát tekintetes bíróság, nincs mentségem, bűnös vagyok. Vagy magamévá teszem a sok hasznos könyvből összegyúrt és magam képére lefordított igazságokat, vagy idő előtt beledöglök a nem akarom és nem is érdekel hozzállásomba. Ó, igen, ilyen egyszerű ez. Nos, feleim, miért is ne lehetne nekem is az a legnagyobb problémám, hogy mikor egyek és mikor ne...?
Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
