Amerika két arca: a nyüzsgő nagyváros és a Holdat idéző sivatag egyaránt megjelenik ebben a kusza útvesztőben, ahol a valóság keveredik a képzelettel.

Ismét egy Auster-könyv, immár a kilencedik a sorban, ami a kezembe akad, és persze a 21. Század Kiadó gyönyörű, igényes kiadásában. Kilencedik kötetre egy szerző ritkán tud meglepni, már régi ismerősként üdvözöljük, és várjuk az ismerős fordulatokat, az ismerős szálvezetést, az ismerős karakterábrázolásokat, és várjuk a kis csavarokat, a kis meglepetéseket, esetleg easter eggeket. 

Így hát nagy várakozásokkal vettem a kezembe a könyvet, ami ismételten nem okozott csalódást. A szokottnál több jelképet és utalást véltem felfedezni, de lehet, hogy csak azért, mert ezek a jelképek szinte üvöltenek, és közelebb is állnak hozzám.

Később, amikor már lefelé ment a nap, egy teljes órán keresztül soroltuk kedvenceinket az élet minden területéről: kedvenc regény, kedvenc étel, kedvenc labdajátékos. Száznál is több kategóriát összeszedtünk, a személyes ízlés egész katalógusát. Én Roberto Clemente mellett törtem lándzsát, Barber meg Al Kaline mellett. Szerintem a Don Quijote, szerinte a Tom Jones. Mindketten jobban szerettük Schubertet Schumann-nál, de Barbernek gyengéje volt Brahms, nekem meg nem. Viszont ő unalmasnak találta Couperint, míg én nem tudtam betelni A titokzatos barikádokkal. Ő Tolsztojért volt oda, én Dosztojevszkijért. Dickenstől az Örökösökre voksolt, én a Közös barátunkra. Abban egyetértettünk, hogy az ember által ismert összes gyümölcs közül a citromnak a legjobb az illata.

Tizenegynéhány éves koromban volt egy azt hiszem csak négy számot megért kiadói sorozat, Nagy felfedezők címmel, vékony, kisalakú, kb. 30-40 oldalas kis füzetecskék, sok információval, színes képekkel, történelmi és életrajzi adatokkal. Kolumbusz, Magellán, Drake és Cook volt a négy felfedező, akiről megjelent, és nekem mind a négy megvan - imádtam ezt a sorozatot, emlékszem, hogy mennyit forgattam, és amikor egyszer földrajzra kellett szabad témából készülni, én az ő útjaikból és annak időjárásbeli és földrajzi vonatkozásaiból készültem. Azóta is kedvelt témám, és bár van vastag, nagy méretű, gyönyörű albumom, életrajzi könyveim és útleírásaim, valamiért ez a négy füzetecske külön kis szegletet foglal el elmémben.

Ahogy olvastam a Holdpalotát, újra és újra felrémlett ez a szép emlék. Nem véletlenül, hiszen már főhősünk, a kérlelhetetlen nihilista és útkereső neve is egyesével egy-egy létező vagy fiktív felfedezőre, utazóra utal: Marco Stanley Fogg (Marco Polo, Henry Morton Stanley és Phileas Fogg). Marco Stanley Fogg egy értelmes, útkereső fiatal, aki miután elveszíti azt az embert, akivel a legjobban tudott beszélgetni, aki mindenről mélyenszántó (bár sokszor fals) gondolatokat tudott megfogalmazni, aki mindig szembe ment az árral, legyen szó bármiről, és aki a családot jelentette számára, az okos, de tapasztalatlan és naiv Fogg teljes nihilizmusba menekül. A nagybátyja halála után eldönti, hogy őt nem érdekli semmi és senki, úgysincs értelme az életének, él a maradék pénzéből, amíg tud, amikor már nem tud, akkor utcára megy és meghal. A nagybátyja hagyatékából, egészen pontosan 1492 (!) kötetre rúgó magánkönyvtárából épít magának légvárakat, de aztán közbeszól az élet, és egy kéretlen barátjává váló embernek, egy fura figurának hála mégis életben marad. Véletlen? Sors? Isteni beavatkozás? Igazából csak az író játéka…

Különös könyv ez a megszokott módon valahogy. Ismerős, olyan... Austeri. Tele jelképekkel, megtöltve a szokásos, kissé elveszett, de érdekes értelmiségi figurákkal, akik rendkívül sokat elmélkednek, de ezek az elmélkedések üdítőek, érdekesek, egyáltalán nem teszik unalmassá a könyvet. Sőt. Megjelenik benne maga az író is, bár érzésem szerint most is több szerepben egyszerre. Ő a nihilista, halálra készülő, életben értelmet nem látó fiatal, ő a könyvgyűjtő és fura perspektívákat látó és láttató nagybácsi, ő volt a morcos öreg is, aki az őrületbe kergette főhősünket, és akivel a kapcsolata mégis valahogy szerethető és emberi, olyan igazi volt. És ő volt a bámulatosan rossz író is. Mert egy író mindig önmagát vetíti ki a regényeire, és olyan embereket, olyan karaktereket ír meg, akik benne élnek. És az író szeret játszani is az olvasókkal... ahogy tette most is. Nem annyira direkt módon, mint sokan, de egyértelműen. Egyértelműen megmutatta, hogy itt ő a játékmester, ő hozza a szabályokat, és örülhetünk, mi, szerencsétlen olvasók, hogy tud jól írni. Mert írhatna rosszul is. Sokszor elgondolkodtam, mi is tetszik Auster írásaiban. A posztmodern műfaj úgy általában nem nekem szól, nem szeretem. De rájöttem, hogy ő nem is annyira posztmodern. Valami más műfajban alkot, amit megnevezni nem tudok. A legjobb könyvek azonban olyan műfajokból kerülnek ki tapasztalatom szerint, ami körülírhatatlan - és mostanság rengeteg ilyen könyv jelenik meg, szerencsére.

– Mindenki megérdemli a kedvességet – mondtam –, nem számít, milyen ember.

Nagyon tetszett a rengeteg megjelenítése a Holdnak, az utazásokra való utalások. Hiszen a könyv is egy utazás volt, egy fiatal és eltévelyedett, de okos és értelmes, mégis valahogy perspektívát vesztett emberé, aki aztán rájön, hogy a Föld forogna tovább nélküle is, és ha ki akar szállni... hát megteheti, de ha mégis inkább élne, akkor hajrá. De nem érdemes kiszállni, hiszen annyi csoda létezik, és annyi csodát tudunk elképzelni. Az egész élet egy óhatatlan utazás, és a legtöbbet fejben utazunk, csodálatos, sokszor nem is létező vidékekre, utunk során pedig számtalan létező, valóságos és elképzelt emberrel is találkozunk. Ez a könyv határozottan egy utazás volt, a Holdig és vissza, majd még tovább. Tökéletes bemutatása két merőben eltérő, mégis nagyon amerikai életérzésnek, a nyüzsgő, hatalmas és zajos metropolisz magányának és a coloradói sivatag élettel teli, hatalmas terének. Mindkettő szép a maga módján, és mindkettő lehet őrjítő.

A könyvet a még mindig zseniális Pék Zoltán újrafordításában adták közre.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Az eddig megjelent 9 kötet az Auster életműsorozatból - gyönyörű, egységes kiadásban - a kiadó oldalán most féláron kapható! Ide kattintva elérhető a kedvezményes csomag. 

Hűség, amit senki kétlábú meg nem érdemel - Timbuktu

Kövess minket Facebookon!