Tét: igazságérzet, bosszúvágy és az emberiség szabadsága. Ennyi.
Minden azzal indult négy résszel ezelőtt, hogy egy világméretű összeesküvés előkészítése során rossz embert tettek fel a likvidálandókat tartalmazó Hamlet-listára. Ha tudták volna, mibe nyúlnak bele, biztosan kivételt tesznek a férfival, vagy halálát legalább tökéletesen kivitelezett balesetnek álcázzák... Ugyanis a mesterségesen öngyilkossá tett férfiak egyikének felesége, Jane Hawk, túlélésre és nyomozásra magas szinten kiképzett személy, képtelen elfogadni férje halálának okát. Kopókat megszégyenítő kitartással ered annak nyomába, hogy miért ugrott meg hirtelen olyan emberek öngyilkosságának száma, akik amúgy életükben közkedveltek és kiegyensúlyozottak voltak, boldog kapcsolatban éltek, és soha nem szenvedtek depresszióban. Mire az összeesküvők Jane-t első számú közellenséggé teszik, a játszma tétje egyre emelkedik mindkét oldalon.
A 21. Század Kiadó elhozta Dean Kontz rajongói számára a Jane Hawk-sorozat ötödik, befejező darabját, Az éjszakai ablak címmel. A kockázat óriási: az asszonyt hajtja az igazságérzet, a bosszúvágy, de az igazi tét az emberiség önrendelkezési jogának, szabadságának megmaradása.
Emlékszünk még a korábbi részekre? Jane Hawk három évig tanult bűnügyi pszichológiát, tizennyolc hetes kiképzést kapott Quanticóban, és hat évig szolgált az FBI-nál, mielőtt törvényenkívüli lett belőle, mert felfedezte az úgynevezett Hamlet-listát. Ez a lista olyan személyek likvidálását tűzte ki célul, akik egy eljövendő jobb világot felépíteni szándékozók szerint minden bizonnyal renitensek lettek volna a szép, új világban. Jane előbb arra jött rá, hogy az utóbbi 1-2 évben jelentősen megugrott az öngyilkosok száma, amely szám általában többé-kevésbé állandó, legfeljebb nagy kataklizmák idején szokott megugrani a számuk, de olyasmi nem történt a kérdéses időszakban. Ráadásul olyan emberek miatt emelkedett a statisztikai szám, akik életükben közkedveltek és kiegyensúlyozottak voltak, boldog kapcsolatban éltek, és soha nem szenvedtek depresszióban… Olyan emberek miatt, mint például Jane férje. 
Jane Hawk ebben a részben utolsó erőfeszítéseit teszi meg az elitbe, kormányzati körök és a magánszektor csúcsaiba is beépült személyek összeesküvésének leleplezése ügyében. Ahogy egyre közelebb jut a szervezet szívéhez, annál inkább nőnek a tétek. Folyamatosan hajtják az erre felbérelt, mindenre elszánt pribékek, keresik őt, keresik a fiát, keresik a Jane-t segítőket - sem élet, sem vagyontárgy nem állhat útjukba. Ők és vezetőik az embereket pusztán eszköznek tekintik, akik vagy amik, ha nem hagyják használni magukat, olyan akadállyá válnak számukra, amelyet gyorsan meg kell törni és félre kell seperni – vagy teljesen meg kell semmisíteni.
Az összesküvő szervezet egyik feje egy Wainwright Hollister nevű fickó, aki el van telve saját személye sérthetetlensége és nagyszabású, társadalomjobbítási terve fontosságától: végül is ő a világ utolsó és legnagyobb forradalmának vezetője (amúgy egyszerűen pszichopata): ha sikerül mindaz, amit eltervezett, akkor az eddig ismert történelem a végéhez közeledik, hogy utána a nyugodt világ víziója éljen tovább örökké. Aki olvasta az előző részeket, az tisztában van Hollister écájának központi elemével: egyfajta nanoanyag, ami az emberi szervezetbe való bejutása után az egyén minden akaratát semmissé teszi, onnantól az irányítók kénye-kedve szerint cselekszik vagy nem cselekszik élete során. A dolog pikantériája abban rejlik, hogy az élő bábok nem tudják, mit tettek velük, nem tudják, hogy immáron csak birtoktárgyak.
"A vadászatot ott helyben szándékoztak lefolytatni, a Crystal Creek ranchen, Hollister tizenkétezer hektáros birtokán, a fenyőerdők és füves lankák birodalmában. És nem óhajtották sportszerűen tenni, mert Hollister nem hitt a fair playben, az ugyanis nincs jelen sem a természetben, sem a humán szférában. A sportszerűség csak a gyengék és a tudatlanok illúziója, azoknak az őszintétlen ígérete, akik nyereségvágyból manipulálják a tömegeket."
Ez a Hollister az, akinek az utolsó felvonás előtt, mielőtt mindenkiből irányított válhatna, még kedve szottyan egy kis vadászatra. Embervadászatra, önálló akarattal rendelkezővel, nem a fentiek szerint beoltott alannyal. Ezen a másik fontos szálon hogy, hogy nem, a kiszemelt balek, aki a történet kezdetén még naivan hisz a társadalom jelenleg működő modelljében és az összefogás erejében, kifogni látszik a nagyhatalmú rohadékon, és bár minden naivitását elveszíti, mégis hisz továbbra is a fenti elvekben, mert... 
A kötet egyötödénél felcsillan a remény, hogy - végre! - akár meg is lehet oldani az ügyet. Feltűnik Jane egy régi barátja, aki hackerzseni, plátói szerelemmel csüng Jane-en és szép nagy, de főleg összetartó családja van. Mindhárom egyformán fontos az ügyben... ráadásul kormányzati szervektől feltűnés nélkül lecsípett (ellopott) 15 (tizenöt) millió dollárt, hogy esélyük IS legyen végrehajtani Jane Hawk általa kiderített adatokon alapuló - egyszerre pofonegyszerű, de mégis briliáns - tervét, BÁRMI is legyen az. Ezek után nincs mit azon csodálkozni, hogy ez a barát magára vállalja az ép ésszel elképzelhetetlent is.
"…minden utópia útja vérrel és csontokkal van kirakva, és nem a tökéletes emberiséghez és társadalomhoz vezet, hanem tömeggyilkosságokhoz, őrülethez és a remény átmeneti halálához."
Feszültség, pörgés, laikusok számára elképzelhetetlen éberség, korrupció, társadalmi összeesküvés, jók és rosszak harca, beteges karakterek, hataloméhség, világuralomra törekvés, egyszóval: nagyon amerikai - amikor jön egy főhős, a végén heroikus küzdelem és némi deux ex machina árán mindent visz -, de egyúttal szórakoztató és izgalmas regényfolyam is. Tartottam attól, hogy gyengébbre sikerül a vége, mint eddig, de nagyon őszintén, az első és harmadik részen túl ez tetszett a legjobban, ez kötött le maradéktalanul. Mellékszereplői fantasztikusak, jórészük megérdemelne egy külön regényt is: egyszerűen elhisszük Kontznak, hogy az adott karakter azért lett olyan, amilyen, mert életének történései, körülményei, gondolkodásmódjába beivódott - vagy éppen nem beivódott - társadalmi normák, nota bene, genetikája nem tehették őt másmilyenné, csak és kizárólag olyanná. Amikor hezitál is egy mellékszereplő azon, hogy mit tegyen vagy ne tegyen, végül annyira egyértelmű, hogy miért úgy cselekedett, ahogy cselekedett: a figura tökéletesen meg van alkotva. Nekem mindenesetre a rázós helyzetekben folyton "kérem, köszönöm-öt" hajtogató Cornell nevű, kicsit zakkant csóka lett a szívem csücske. Oké, azért Vikram se kutya, na meg Mr. Riggowitz sem. 
A szerző, Dean Koontz
Nos, Dean Koontz még mindig mestere a történetmesélésnek, sokan azt mondják, ezzel a sorozattal ismét visszatért, hogy régi fényében tündököljön. Mostani regénye szereplői mind hús-vér figurák, remekül megkoreografált múlttal és jelennel, ha így nézzük, Jane Hawk alakja néha el is tűnik közöttük, az olvasó már csak azt veszi észre, hogy miattuk rágja a körmét lapozás közben. Oké: miattuk is. Ezen a kb. kétezer oldalon, amibe a szerző besűrítette a Jane Hawk-sorozatot, kiválóan szőtte a cselekményt, remek dramaturgiai érzékkel. Sorra húzza elő az új, test és lélek harmóniájában, cselekménynek megfelelő céllal rendelkező alakokat, míg másokat hipp-hopp, már le is radírozott a felületről. Pompás, színvonalas mű mind az öt fejezet. Vannak, akik a lezáráson fanyalognak, mert valami grandiózusabbat képzeltek el a megvalósított helyett, esetleg új részeket vízionálnak hozzá: nekem így volt kerek a történet.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, 21. Század Kiadó!
Kövess bennünket Facebookon!
Fordította: Farkas Veronika
A sorozat előző darabjai, amelyekről írtunk:
Sötét zóna
A görbe lépcső
A tiltott ajtó
Cím: Az éjszakai ablak
Eredeti cím: The Night Window (Jane Hawk #5)
Szerző: Dean R. Koontz
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: 21. Század Kiadó
Sorozat: Jane Hawk
Megjelenés: 2020. június 02.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9786156122100
