Helen, a leégett magánnyomozó kap egy megbízást:
bődületes pénzért elő kell kerítenie Wayne Diffney-t.
A bibi csak annyi, hogy Wayne Dilis.
Nem úgy dilis, hanem nagy betűvel: Dilis.
Ugyanis az illető egy régi, nagymenő zenekar tagja, és tudvalevő, hogy egy fiú zenekarban ötféle típus található:
A Tehetséges, A Helyes, A Meleg, A Dilis és A Másik.
A Másik a legrosszabb, A Dilis azért nem annyira, de az sem leányálom.
Na.
Őt kell előkerítenie Helennek.

Sosem olvastam még Trux Bélától semmit. Legalábbis elejétől a végéig semmit. Elkezdtem Akkon ostromát, de hamar félretettem: nincs harag, nem nekem írta a szerző, állapítottam meg róla, és ennyiben hagytam a kérdést.

Nemrégiben azonban Trux Béla legújabb művével kapcsolatban több szuperlatívuszokban hemzsegő véleménybe futottam bele, hogy hú, ez a mű aztán nagyon ott van! Nagyon tud! Nagyon-nagyon-nagyon. Nyeltem egyet, és begépeltem a közösségi fórumra: „hát jó. Megrendeltem.”

1992-ben Rio de Janeiro adott otthon a Környezet és Fejlődés ENSZ Konferenciának (UN Conference on Environment and Development), ahol számos fontos dolog megvitatása mellett a résztvevő 172 tagállam úgy döntött, hogy a továbbiakban június 8-át kinevezik az Óceánok Világnapjának. Azóta ezen a napon számos rendezvény segít megismerni ezt a páratlan világot és igyekeznek felhívni az emberek figyelmét a tengerek és óceánok fontosságára.

Stockholmban a rendőrség egy rendhagyó e-mailt kap, amelyben egy videó van egy nőről, amint épp a hálószobában öltözik. Néhány órával később a nőt holtan találják, brutális, kegyetlen gyilkosság áldozata lett, egy késsel szétkaszabolták az arcát, nyakon és mellkason szúrták többször is, majd a holttestét bizonyos pózba rendezték. És nem ő az első és egyetlen áldozata az őrült gyilkosnak...

Annyira szeretném visszaadni a hétfői (2018. június 4-i) sajtótájékoztató hangulatát, résztvevőit, előadóit, hogy valamennyit át tudjak adni abból a kellemes érzetből, amelyben a 21. Század Kiadó részeltetett bennünket, meghívottakat, a Mozsár Kávézó és Étteremben. 

Rakd össze saját kis kedvenceidet papírból!
Vár rád Sabita, a cuki cicus, Sugi a cserfes papagáj,
Kitti, a bölcs teknős és még sokan mások.
És persze új állatkáid nem maradhatnak játékok nélkül!

Idén is több száz vadi új könyv jelenik meg a legnagyobb magyar könyvünnepen, a könyvhéten, teljes, becsületes nevén a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok rendezvényén, amelynek mint sok éve, idén is a budapesti Vörösmarty tér a központja, de szinte minden nagyobb vidéki városban is könyvheti rendezvények, dedikálások, előadások várják a könyvszeretőket. Ez a rendezvény kifejezetten a magyar könyvek ünnepe, persze sok nemzetközi siker is erre időzítve jelenik meg, de a hangsúly a hazai szerzőkön, a velük való találkozásokon van. Ez a poszt egy szubjektív, a teljesség igényét nélkülöző válogatás a több száz könyv közül, amiket mindenképpen tervezek beszerezni, vagy legalábbis a kívánságlistám elejére kerülnek. 

Nebraska állam északi határánál búzatáblák között egy földúton haladva rábukkanunk az Egyesült Államok legkisebb városára, ahol a lakosság csupán egy fő, Elsie Eiler. Az idős asszony Monowi település egyetlen állampolgára, polgármestere, tisztviselője, kincstárnoka, könyvtárosa, kocsmárosa. A környékbeliek csak úgy emlegetik: Elsie a legszebb, legokosabb, legfiatalabb és leggazdagabb embere Monowinak.

A fülszöveg kezdete szerint akár limonádé is lehetne, 
pedig nem az. Figyelj csak, így kezdődik: 
"Két megtört szív. 
Két reményvesztett lélek. 
Egy közös cél: megtalálni a boldogságot." 
Innen szép nyerni és olyan művet a közönség elé tenni, 
amely magában ötvözi a romantikát, az egyén fejlődését, a lélek szabadságát,
és még azt is leköti, aki amúgy úgy kerüli a romantikát, mint ördög a szentelt vizet. 
Na, elolvasod?