„Egyszer csak megjelent százmillió idegen lény az Atlanti-óceánban, és mind az emberiséget akarta szolgálni.” Betojás, nem?

Sztankay István, aki színpadra termett, aki szemérmesen figyelte a magyar színház és filmvilágot. Aki imádott fiatal, tehetséges színésznek lenni, és nem tudott mit kezdeni az öregedő tehetséges színész "szerepével".

„Karinthynak lenni nehéz sors. Tehetségesnek lenni nehéz sors. Tehetséges Karinthynak lenni…” (Vekerdy Tamás) Ördöggörcs – fájdalom másik neve.

  Hol vagy magyar, mindegy-e? Melyik a fontosabb: boldogulás vagy hűség a hazához? Menekült marad-e a gazdasági menekült, vagy betagozódik, beletörik .. a jólétbe?

A csapat nyerésre áll - de meddig? Pucéron kikötöznek egy képviselőt - vajon miért? Gyermekpornó készítőt lepleznek le, ám nincs bizonyíték, el kell engedni? Jó nevű alapítványi iskolából sorra tűnnek el a kamasz lányok - de hová? Közös ismerősünk, dr. Varga nyomozni kezd, és tettes tettesen nem…

Megbocsátható-e hazánk nagyjainak, hogy ők is emberek voltak?

Emlékszünk még a 16 éves Joey Harkerre a Köztesidőből? Tudod, ő az a kétballábas fiatal fiú, aki a szülei – amúgy jól ismert – házában is képes volt eltévedni, amíg… amíg ki nem derült, hogy tájékozódóképessége csak a Földön csapnivaló, a dimenziók közötti jövés-menés a kisujjában van.

Egy termetes angol masztiff, Gizelle. Egy New York-i Lauren, akinek méltó társa  a fenti kutya. Egy bakancslista – az ebnek. Mert meg fog halni. Nemsokára.

 „Van időm emlékezni, csak azt nem tudom, van-e hozzá bátorságom is.”

Ami Ken Follett a ma emberének, az volt Herman Wouk A 20. század második felében az akkori generációnak. Történet a háborúról, ma is érvényes mondanivalóval.