Sztankay István, aki színpadra termett,
aki szemérmesen figyelte a magyar
színház és filmvilágot.
Aki imádott fiatal, tehetséges színésznek lenni,
és nem tudott mit kezdeni az öregedő
tehetséges színész "szerepével".
"A fiú szerelmes lesz, a fiatalember szeretőt talál, a férfinak társra van szüksége, és végül ápolónőre. A szerencsések ezt egy nőben találják meg. Pista szinte valamennyi szerepre más-más aktort választott; az >>igazit<< kereste? - nem hiszem. A maga szerepkörében mindegyik az igazi volt.
Másra figyelt; a színészetre, önmagára, a sorsra. A zenekar új számot játszott. Hölgyválasz. Valamennyi slágert új partnerrel kívánta eljátszani. Szorongásait más-más >>antidepresszánssal<< tudta – úgy ahogy – kezelni.
Sztankay Pistában több Sztankay Pista élt: a sötét stricitől a jezsuita szerzetesig harcos antikommunistaként nem békés egymás mellett, hanem >>egymás ellen élésben<<. Különleges humora a legképtelenebb helyzetekben is csillogott, villogott.”
Az én korosztályomnak (50+) nem kell bemutatni Sztankay Istvánt. A Bors, a Hattyúdal (Págerrel), a kabarétréfák koronázatlan sztárja volt. Ő volt a színész, akinek a szerep megformálása és a színház evidencia volt. Kevés az ilyen „kész” ember, aki színpadra termetten érkezik a Színművészetire.
Az út göröngyös volt. Görögkeleti pap gyermekeként osztályidegen, sehová nem tartozó. Harmadszori nekifutásra került be a főiskolára, és még akkor sem akarta elhinni, hogy felvették. Mély érzésű, szemérmes ember volt.
Orgánuma felejthetetlen annak, aki egyszer is hallotta. Mimikája utánozhatatlan eleganciával hozta meg számára a sikert. Senki nem tud úgy elképedni a színpadon, filmen, mint ő. Meg sem kell szólalnia, de ha mégis megszólalt (mert persze, hogy megszólalt), mindent vitt, mindenkit űberelt. Mindent és mindenkit alárendelt a pályájának. Nem a szocializmusban élt, hanem a színházban, köze sem volt kora valóságához. Saját életterén kívül nem volt kapcsolata a világgal. Imádott fiatal, tehetséges színésznek lenni, ugyanakkor idősödésével nem volt összhangban, ekkor már ezernyi elfojtás gyötörte saját alakjával, kinézetével kapcsolatban. Amit tudni lehetett a színészetről, azt ő tudta: óriási jellemszínész volt. Képes volt villámként becsapni a színpadra. Különleges mozgáskultúrájú, különleges humorral rendelkező ember volt, aki akarata szerint ijesztett meg, hangolt nevetésre, vagy ríkatott meg közönséget. Egy-egy jelenete sokáig emlékezetes maradt.
„Pista született dezertőr volt; expozíció nélkül ki tudott lépni házasságból, szerelemből, színházból, szerepből. Szűk családi körben nyilván adott magyarázatot, amely ugyan ritkán egyezett a valósággal, de mindenki másnak: top secret. Nem csak Magdával magázódott, >>önözte az egész világot<<.
Sztankay Istvánról, pályatársakról, eseményekről, színházakról és filmekről, magáról a korról Léner Péter, Sztankay barátja vall. Ahogy ő fogalmaz:
„ki volt Sztankay István?
Ezen akkor nem gondolkodtam. Éltünk, hülyéskedtünk, sírtunk, játszottunk, szerettünk, szerettek. A barátom volt. Most úgy éreztem, rögzítenem kell párhuzamos életünkből az én élményeimet, talán segít, hogy a kérdésre válaszolni lehessen. Pista jó partner, ő diktál, én leírom, Önök olvassák; ismertem szemérmességét, kérem diszkréciójukat.”
A kötetet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, képre kattintva kedvezményes áron megvásárolhatod!
Kövess minket a Facebookon is!
Érdekelne a futball világából egy kiváló sportoló életrajzi kötete? Kattints!
