Az Anno Domini sorozat befejeződött.
Ahogy Urbánszki mondaná: heuréka!
Nem, ne értsd félre: kiváló szakember (nem véletlenül nem
mondok írót, bár az, nagyon is az, de már-már pofátlanul kitűnő író),
szóval, kiváló gyakorlati favágó remek könyve, csak...
...csak már-már szappanoperai jelzővel illethető
az író hexalógiája a tatárjárás korából.
Ugyanakkor  minden sorát (na jó: szinte minden sorát)
faltam.

Kíváncsi vagy Toldi Miklósra úgy is, hogy nincs felmagasztalva?
Hogy nem Arany János szedte strófákban keresed az alakját?
Vedd kezedbe Bónizs Róbert legújabb történelmi kalandregényét,
hogy képet kapj Károly Róbert magyar királyról, fiáról, Nagy Lajosról,
de mindenekelőtt Toldi Miklósról.
Olyan képet, amilyet - Arany  János év ide,
Arany János év oda -, még nem láttál, még nem olvastál.
Toldi Miklós leszáll a földre és kiderül, hogy ő is emberből van.
Hú!

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

Dan Wells trilógiájának hátborzongató nyitánya ez a kötet. Megtudhatod milyen érzés egy 15 éves kölyök fejében, aki megszállottja a sorozatgyilkosoknak és tudja, hogy ott lakik benne egy szörnyeteg, ami kitörni készül.

John a családi halottasházban dolgozik évek óta anyjával és nagynénjével egy unalmas amerikai kisvárosban, Claytonban. Sosem riasztották el a holtak, inkább érdeklődéssel méregeti őket. Részletes leírást kapunk arról hogyan működik a balzsamozás, milyen érzéseket vált ki belőle a holttestek látványa, hogyan birkózik meg a démonaival.

Tudja magáról, hogy minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy sorozatgyilkossá váljon, de harcol ellene. Mindent megtesz azért, hogy elnyomja a késztetést. Szabályokat állít fel magának, hogy a fal mögött tartsa a szörnyet. Itt meg kell jegyeznem, hogy eszméletlen jól van leírva a történet. Érdekes volt olvasni, hogy mik keringenek egy szociopata fejében. Látni hogyan próbál jó lenni. Faltam a lapokat, de közben rá kellett jönnöm, hogy félek ettől a sráctól. Ijesztő, beteg, imádtam.

Na, de ne kalandozzunk el, irány vissza a cselekményhez: a szabályok úgy tűnik működnek is, egészen addig, míg valami brutális dolog nem történik a városában. Megjelenik egy sorozatgyilkos, aki darabokra cincálja az áldozatait és John nem tud ellenállni a kísértésnek. Nyomozni kezd a gyilkos után, de ehhez kénytelen felrúgni a saját magának állított szabályokat és kockáztatja, hogy a benne lakozó sötétség rászabadul a világra.

„...egy szörnyeteget rejtegettem a fal mögött, erősre építettem, hogy féken tartsam; most mozgolódni kezdett, és nyújtózott egyet álmában. Egy másik szörnyeteg garázdálkodott a környéken – vajon a jelenléte felébreszti azt, amelyiket fogva tartom?”

A városban senki nem ismeri olyan jól a gyilkosokat és a halottakat, mint John. Ez a tudás plusz egy kis szerencse és rájön, hogy ki a tettes. És itt kerül be a misztikum a képbe, ami elsőre kicsit furcsa volt, de aztán tökéletesen beleolvadt a kötetbe. Amikor rájön, hogy nem egyszerű őrült szedi áldozatait, úgy érzi nincs más választása, kezébe kell vennie a dolgokat. Legfontosabb szabályát készül megszegni. Eldönti, hogy meg fogja ölni a démont...

Egyedi történet, amely morbid, mégis sokszor humoros és a legijesztőbb talán az, hogy a főszereplő egyértelműen veszélyes és sikítva kéne menekülni előle, de minden porcikád ellentmond ennek, mert a srác bizony szerethető.

Miután elolvastam a könyvet az első, ami felmerült a fejemben, hogy ez eszméletlen jó, nem is értem miért nem készült belőle még film. Aztán rákerestem és kiderült, hogy bizony hiányosak az információim, ugyanis 2016. augusztusában megjelent a regénnyel azonos címmel. Persze nem hagyhattam ki, levadásztam az interneten.

Jelenet a filmből, Christopher Lloyd és Max Records

És itt jön a számomra nehéz rész. Nem is tudom mit írjak a filmről. Mivel az eredeti történet sem az a kommersz thriller, így várható volt, hogy a film sem lesz az egyszerű, könnyen emészthető fajta. A helyszín hibátlan ábrázolása tetszett. Hűen adta vissza a szürke, unalmas kisvárost. Nem voltak egetverően kidolgozott karakterek, de a John-t alakító Max Records tökéletesen hozta a láthatatlan, mondhatni semmilyen kölyköt, akin azért érezhető volt, hogy nem teljesen százas. Aztán ott van Christopher Lloyd, akit mindenki a Vissza a jövőbe Dokijaként ismer. A kettejük közötti kapcsolat nem jelent meg a vásznon, erre kevés volt a másfél óra.

Ez a film nem az átlagnézőnek készült. Az első fele vontatott, nagyon lassan épül fel a történet. Ha nem olvastam volna a könyvet sokáig azt sem értettem volna, hogy merre is haladunk és mi lesz ebből. A könyvnek pont az adja a varázsát, hogy belelátunk Jonh fejébe, ebből a film semmit nem adott vissza számomra. 

Több díjat begyűjtött a film különböző fesztiválokról, ettől függetlenül a saját szubjektív értékelésem szerint csak három csillag jár neki az ötből.

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A képre kattintva kedvezményes áron elérhető az egy kötetben kiadott trilógia, de ha most csak az első részbe kóstolnál bele, ide kattints!

Kövess minket a Facebookon is!

Ha pedig érdekel a sorozatgyilkosok világa, itt találhatsz róla egy kis összefoglalót.

Mit is tudunk az amerikai konyháról? Már azon túl, hogy építészeti szempontból a tipikus amerikai konyha a nappalival és az ebédlővel egy légtérben van. Hogy a tipikus amerikai ételek egészségtelenek. Hogy onnan indult világhódító útjára a hamburger és a hot dog (miután megérkeztek oda). De ez elég sztereotíp és egysíkú felfogás. 

Egy kínai-amerikai család, akiknek vonakodó  
középpontja éppen ez a 15-16 éves kislány, Lydia.
Törékeny szál, amely konok megfelelési kényszerével
összetart férjet, feleséget és testvéreket.
Ajándékok, amelyek inkább tolakodó célzások, mint
szívből jövő öröm forrásai.
Elvesztett álmok, műmosolyok, elfojtások.
Tévedések, amelyek emberéletbe kerülnek.
Tanulság?
Sose mosolyogj, ha nincs kedved rá.

Sarah Andersen rajzaival biztosan mindenki találkozott már: az aranyos, formátlan kis fekete hajú csajszi a józan nyuszijával. Végre megérkeztek Magyarországra is könyv formájában! 

Meryl Streep a világ egyik legjobb színésznője, ez vitathatatlan. Sikereit igazolja a több tucatnyi díj, köztük három Oscar-díj, kilenc Golden Globe díj és az Emmy-díjai. És nemcsak a díjak megszerzésével írta be magát az Oscar-díj történetébe, hiszen 20 jelölésével szintén rekorder a színésznők között.

Üvegkert = florárium = minikert a lakásban.
A florárium nem több, és nem is kevesebb, mint egy
üvegedényben kövek és föld, bennük pedig miniatűr növények élnek.
Ezek a parányi kertek képesek bevinni a természetet a
legkisebb lakásba is.
A könyv pedig beavat a létrehozásuk, gondozásuk minden
kisebb-nagyobb mesterfogásába.
Vigyázat!
A florárium-kertészkedés függőséget okozhat!
(A képen a szerző, Clea Cregan)

Dr. Chauncey Crandall megpróbálta bemutatni a bizonyítékot arra, hogy a mennyország létezik, hogy a túlvilág létezik, hogy Jézus és Isten szeretete élő. Sokan megpróbálták már ezt előtte, orvosok is meg "egyszerű halandók" is. Nézzük, mit mond dr. Crandall!

Felfedeznek egy korszakalkotó nyersanyagot,
amelynek egyszerűen nincs működési elve.
Nincs, és kész.
Sőt, a tudós is felszívódik, aki eddig vizsgálta:
több, mint gyanús.
Megint egy isten(nő) pajzánkodik titokban, és tör borsot
hőseink orra alá?
Mulagesh Turjin tábornokasszony megindul a rejtélyt
felfedni a világ pöcegödrében
található Vúrtyasztánba.
Közben folyamatosan köpköd, átkozódik,
nekünk pedig állandóan röhögésre nyílik a szánk,
mert egyszerűen ellenállhatatlan ez a kemény katonalány.
A Lépcsők városa folytatódik!