Csinos, szeretetreméltó jelenség Eszterhai Katalin. Eddigi életében nagyon sok akadállyal kellett megküzdenie, betegséggel, testvérekhez, anyjához fűződő érzelmekkel, és arra jött rá, hogy élni mindig jó. Alkalmazkodni ahhoz, ami van, elfogadni azt, ami jön,
megélni azt, ami eléd kerül, mind-mind át és túlélhető, ha képes vagy őszinte szeretettel fordulni a másik felé. Ha képes vagy akkor is először mozdulni, amikor nem te vagy a "soros" annak kimondásában, hogy szeretlek benneteket.
Az Alexandra Kiadó idén új Eszterhai Katalin művet tett az olvasók elé, szám szerint a negyedik magyarul megjelent művét, amelynek címe Szeretném még elmondani, hogy szerettem. Művei: Akaratunk gyógyereje (2016), a Majdnem Esterházy (2017), illetve a Légy az élet csodálója (2018).
Eszterhai Katalin családjával három évtizede Kanadában élő, angolul, olaszul és magyarul beszélő dokumentumfilmes. Aki ismeri vagy követi a szerző munkásságát, tudja, hogy könyveinél az írást akkor kezdte, amikor a sors elvette tőle szeme világát, és neki, a folyton röpködő, tettre kész, aktív embernek ez maga volt a halál. Amíg négy és fél hónapot egy masszázságy fejrészébe beszorított fejjel töltött el, volt ideje azon gondolkodni, hogy önmagát sajnálja vagy inkább az önmagába vetett hitbe kapaszkodva, mégis valami élhető életet próbáljon magának kialakítani és akár még a szeme világát is visszanyerni. Mondjam, hogy sikerült neki? Mondom. Eszterhai Katalin megküzdött a sötétséggel, mindenféle szempontból, ma újra lát és a módszerét tanítani szeretné. Ingyen szétszórni a világ négy sarkába, hogy figyeljetek, nézzetek és lássatok!
Nos, azóta nem lehet őt megfogni, hogy így fogalmazzak. Mindenfelé hirdeti, hogy a szeretet, az önmagunkba vetett hit hegyeket mozgat meg, és igenis, akarja, hogy ami neki sikerült, az másoknak is sikerüljön, amikor gondban, bajban fő a feje. Sőt, úgy van vele, hogy inkább megelőzni kell a bajt: hogy életünk ne olyan rögös, hanem kicsit simább legyen, ahhoz gyakran elég az, ha mi mondjuk ki először másoknak: szeretlek.
A szeretetnek ereje van, olyan ereje, amit nem szabad lebecsülni. Nem arról van szó, hogy a való életben nincs ok panaszra, de arról igenis tehetünk, hogy ezekhez hogyan állunk hozzá.
A szerző, Eszterhai Katalin
Mindenféle szuperlatívuszokat emlegethetnék még a Szeretném még elmondani, hogy szerettem című kötettel kapcsolatban, amely tele van ... most mit tegyek, szeretettel, irodalmi idézetekkel és a szerző saját gondolataival, meglátásaival, de úgy gondolom, hogy egy citátum a könyvből sokkal többet ér, mint az én hozzá képest szegényes kifejezőkészségem. Olvasd hát, hogy Eszterhai Katalin szerint mi az élet és az együttműködések titka.
"Azt mondják, azokat a legnehezebb szeretni, akiknek a legnagyobb szüksége van erre a titokzatos, éltető erőre. Mint a homokvihar, kavarog a vágy bennük a szeretetre, de nem tudják, hogyan kell azt a mély szakadékot átlépni, ami ott van köztük és a külvilág között. Nem akarják látni, pedig a hasadék létezik, naponta nyílik és csukódik, akár a szélcsapkodta ajtó... de ők nem akarnak tudomást venni róla, magukba zárkóznak... lakatot tesznek a szívükre. Bármennyire vágynak is arra - sőt, szerintem titokban el is várják -, hogy valaki odafigyeljen rájuk, nem akarnak vállalni semmiféle lelki köteléket, nem bíznak senkiben, mert nem hisznek a tiszta szeretetben. Nem hisznek, mert nem tudják, ha mégis kinyitnák a szívüket, mi is várna rájuk: öröm, tragédia, nyomasztó dolgok, vagy addig nem ismert boldogság, derűs kapcsolat... Félnek attól, hogy a teljes értékű kapcsolatért oda kellene adni a szívüket, de ez az, amit nem tesznek meg... inkább megállapítják és hangoztatják: ez nem egy szeretetteljes világ, túl sok az önzés, a csalás... és félnek minden olyan lépéstől, ami emberi, kitörlik a szótárukból a bízni, hinni, szeretni szavakat."
Mi a konklúzió? Meg kell tanulni szeretni. Tantárgyként kellene tanítani az iskolákban a nebulóknak. Hiszen nem arról van szó, hogy nem lehet a környezetünkben gonosz szándékú ember, hogy nem manipulál bennünket a sajtó szenzációra kihegyezve, ahol a hír nem az, ha valaki udvarias, kedves, normális, hanem az, hogy megölte, kifosztotta, felnégyelte; vagy hogy nem az eladás bűvöletében kívánna tartani bennünket minden kereskedő - hiszen ebből él. Azért kéne oktatni ezek ellen tanórákon, hogy ne dőlj be nekik, a gonosz emberen láss át, attól, hogy te jó vagy, nem biztos, hogy mindenki más is az. De pont ezért, mert óvatos vagy, ne maradj le a számodra levegőt és szabadságot jelentő más személyekkel való érintkezésről! Igen, a média azt sulykolja, hogy szenzáció, botrány, hallatlan - mert ez adja el a lapot, de teneked a testi-lelki egészségedhez elengedhetetlen, hogy ápold kapcsolataidat, fektess beléjük energiát és láss á túl rajtuk, legyints a média manipulálására. Ugyanez a helyzet a vásárlással. Tényleg kell neked a huszonharmadik kütyü is? Valóban nem létezik Coca cola nélkül élet? Meg a szekrényeidből kidőlő ruhák ellenére valóban szükséged van a legújabb fast fashion darabra?
Légy tudatos és szeress, ez a lényege Eszterhai Katalin önéletrajzi leírásokban, irodalmi idézetekben és életvezetési tanácsokban kicsúcsosodó írásának. Szeress, mert semmi vagy szeretet nélkül, ahogy a Biblia is írja (és nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy a sorokban rejlő mondanivalót értelmezni tudd):
„Enyém lehet a prófécia ajándéka. Isten minden rejtett titkát megfejthetem, és minden tudás az enyém lehet… Ám még mindezen dolgok birtokában is ha szeretet nincs bennem, akkor semmi vagyok” (1 Korinthus 13:2 NCV-fordítás).
A kötetet az Alexandra Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, melyet ezúton is köszönünk!
A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadótól!
Kövess minket a Facebookon is!
Kíváncsi vagy a szerző Majdnem Esterházy című könyvére? Kattints!
