Rich Johnson és az Outdoor Life magazin szerkesztői megalkották a szerényen csak legteljesebbnek nevezett túlélési kézikönyvet (eredeti címe The Ultimate Survival Manual). Mivel nem forgattam nagyon sok túlélési kézikönyvet, nem tudom, hogy azokhoz képest mennyire teljes, de tény, hogy nagyon sok helyzetre felkészít, és teszi mindezt röviden, tömören, jó humorral, szép képekkel. 

Mint mindent, ezt is az alapoktól érdemes kezdeni. bármikor bármi történhet, és elég ijesztő belegondolni, mennyire ki van szolgáltatva az életünk a különféle áram-, víz-, gázszolgáltatóknak, vagy annak a tudatnak, hogy a közeli szupermarketben bármit bármikor megkapunk. Igen. Ha katasztrófahelyzet van, ezek az elsők, amik tönkremennek, kifogynak, azonnal kifosztják őket, stb. A legfontosabb, hogy legalább néhány napra való víz, tartós élelmiszer, elsősegélycsomagok, hordozható rádió, elemlámpa, tartalék elemek, szerszámok, egészségügyi szerek, víztisztító, gyufa, megfelelő, erős és meleg öltözékek, hálózsákok túracipők legyenek otthon. 
A könyvet egyébként főleg este forgattam, lefekvés előtt, és hamar szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy ha valami történik és az éjszaka menekülni kell (mondjuk akár csak mert kigyullad a ház), nincs egy összekészített táskám, amiben iratok, pénz, némi ruha és némi élelem van. Gyakorlatilag ahogy alszom, egy pólóban, alsóneműben kéne menekülnöm, nem lenne időm összeszedni a fontos dolgokat, míg ha lenne kéznél egy ilyen táska, csak felkapom és futás. Eléggé kiszolgáltatott helyzet. Vagy ha akármilyen természeti katasztrófa történik, vagy egy előre kitervelt támadás, ami leállítja Európában az áramszolgáltatást, mint történt az Marc Elsberg Blackout c. regényében. Vagy egy EMP-támadás, ahogy William R. Forstchen álmodta meg az Egy másodperccel később c. regényében és folytatásaiban. Igen nagy hatással volt rám mindkét könyv egyébként, és nincs kétségem, hogy a jövőben be fog következni valamelyik. Csak remélni merem, hogy már akkor nem fogok élni. Nem a túléléstől félek. Ettől a gyilkos és pusztító fajtól félek, aminek én is a tagja vagyok. (Nézi valaki a The Walking Deadet? Én már nem, mert borzasztóan unom a sorozat céltalanságát, meg a teljesen egy kaptafára épülő "főgonoszokat", de sajnos valósan mutatja be az emberi viselkedést. Nem az esetleges zombik jelentenék a legnagyobb fenyegetést, ahogy a vadonban ragadva sem a vadállatok, hanem az emberek.)
Egyébként a táska képzeletbeli összerakása közben hamar eljutottam oda, hogy a biztonság kedvéért 2-3 naaaaagy-naaaaaagy táska kéne, simán meg tudnám tölteni csupa fontos dologgal. És egyikben sem lenne könyv! Oké, maximum valami egészségügyi meg túlélési kézikönyv. Na de ha már könyvnél tartunk, kanyarodjunk is vissza a mi túlélési kézikönyvünkhöz, amit elsősorban ő írt össze:

Szóval ez a könyv is az alapokkal kezd: mi legyen otthon, mit tarts a munkahelyeden, mi legyen az elsősegélycsomagokban, mit hogyan érdemes elpakolni, mit létfontosságú a vadonban a túléléshez, meg aztán egy kis egészségügyi gyorstalpaló a különféle sérülések és állapotok kezelésére. Ha ez megvolt, máris a vadonban találjuk magunkat, ahol megtanulunk vizet keresni, élelmet szedni/vadászni, tüzet gyújtani, illetve elkerülni vagy túlélni a különféle vadállatok támadásait. Egy medve pl. nem tekint minket élelemnek, egyszerűen csak megijesztettük és megzavartuk őt, amiért meg kell fizetnünk. Ha védjük a fejünket, hasunkat, jó eséllyel túléljük. Csak ne kiabáljunk meg csapkodjunk, akkor sem, ha nekiáll dobálni minket vagy épp a végtagjainkat ráncigálja! Egy puma vagy egyéb nagymacska, krokodil már más helyzet, ők meg akarnak enni minket, tehát csak megkönnyítjük a dolgukat, ha szépen csendben lefekszünk a földre. Oroszlánnal szemben a legjobb, ha kalimpálunk és hangosan kiabálunk - ebben az esetben a szerző szerint az sem probléma, ha épp fohászkodunk, de tegyük mindezt jó hangosan! Persze az a legbiztosabb, ha elkerüljük az oroszlánokat, pumákat, krokodilokat, medvéket, farkasokat... de ez nem mindig jön össze. Ha túléltük a támadásokat, akkor kapunk egy kis leckét abból, hogy mit együnk és mit ne, hogyan foghatunk puszta kézzel ludat pl., vagy hogyan halászhatunk a pólónk és két bot segítségével. Persze csak óvatosan falatozzunk, mert némelyik rovar és növény mérgező! Közben megtanulunk mindenféle csomókat kötni, és hasznos tanácsokat kapunk arra nézve is, hogy hogyan kerüljük el a különböző fekélyeket meg a tartós vizes környezet okozta bántalmakat pl., vagy havas táj esetén hogy gyártsunk magunknak hójáró cipőt. Megtanulunk időt mérni, tájékozódni, hóbarlangot vájni, tüzet rakni havas tájon, és azt is megtudhatjuk, mit tegyünk, ha nyílt tengeren veszünk el vagy megtámad egy cápa, vagy épp a sivatag végtelenségében kóválygunk.

Nepáli földrengés

Ezután visszatérünk biztonságos otthonunkba, majd hamar megtudjuk, mennyire nem biztonságos, ha természeti katasztrófák csapnak le ránk: földrengés, hurrikán, tornádó, árvíz, tűzvész, lavina, vulkánkitörés, földcsuszamlás, cunami. Ha mindet túléltük, akkor atomkatasztrófa vár ránk meg néhány gyakorlati tanács, hogy egy jó és jól védhető saját telek/ház hogy is néz ki. Önellátó, állatokat és zöldségeket, gyümölcsöket is találunk, napkollektorok meg egyéb áramfejlesztő berendezések is vannak, víztisztító és rendes ásott kút, amelyre ügyelünk, erős, masszív kerítés, a telek négy sarkán magasított őrtornyokkal, hogy lássuk, ha veszély közeleg, földbe ásott bunker messzire elvezető titkos alagúttal, ha menekülni kell, és egyetlen egy jól belátható, jól védhető ki- és bejárattal.

Ha mégis menekülnünk kell, akkor nem árt, ha tudjuk, hogyan kell kiugrani egy repülőgépből és egy mozgó vonatról pl., hogy túléljük, vagy a különféle helyzeteket hogyan vészeljük át a gépjárművünkben. Tudtad pl., hogy vonatszerencsétlenség esetén a legjobb, ha a szerelvény közepe táján ülünk menetiránynak háttal? A legjobban az első és az utolsó kocsik sérülnek egy ütközés esetén pl., ha háttal ülünk, akkor pedig a hirtelen fékezés vagy megállás miatt csak belepréselődünk az ülésbe, és nem repülünk keresztül az egész kocsin. Vagy hogy a legjobb, ha egy erdőtűz kellős közepén az autóban maradunk? Minden ösztönünk menekülne, de a tűz és a füst gyorsabb nálunk. A legjobb esélyünk a túlélésre az, ha lezárjuk minden szellőzőjét az autónak, majd hátramászunk és amennyire lehet, a padló közelébe fekszünk betakarva magunkat valamivel. 

A könyv végén visszatérünk a nagyvárosba és megismerkedünk embertársainkkal. Mit tegyünk, ha elraboltak, túszul ejtettek, lövöldözni kezdenek, be akarnak törni hozzánk, kalózok akarják megkaparintani a hajónkat (persze ne a romantikus felhangú Jack Sparrow-féle kalózokra gondoljunk), vagy épp fel akarnak robbantani minket? Hogy hagyjuk el a vészhelyzetbe került tömegközlekedési eszközöket, és mit tegyünk, ha egy nagy, pánikba esett vagy épp forradalmi hangulatú tömeg kellős közepén találjuk magunkat (azon túl, hogy kerüljük el ezeket)? Megtanulhatjuk az alapvető lőfegyver-kezelést és az ezek okozta sérülések kezelését, ahogy némi önvédelmi tanácsot is kapunk pár hasznos tippel. Megtanuljuk, mit tegyünk, hogyan védjük meg és rejtsük el értékeinket akár az utcán, akár a házunkban. És ami a legfontosabb: az életünk többet ér, mint bármilyen értékünk. 

Hogy a legteljesebb túlélési kézikönyvvel van-e dolgunk, azt nem tudom, de hogy elég teljes, az biztos. Nagy erénye, amit már mondtam: rövid, tömör, lényegre törő és humoros, tele rengeteg képpel, rajzzal, illusztrációval, illetve valós, megtörtént esetekkel a végén egy kis értékeléssel, hogy mit tettek jól az adott helyzetet átélők és mit nem.
Egy alkalommal pl. egy kaliforniai család a házuk mellett hegyoldalon füstöt észlelt, azonnal hívták a segélyhívót, akik már tudtak az esetről. Felmásztak a házuk tetejére, és figyelték, mi történik, hallgatták a rádión a hatóságok beszélgetését. Egy óra múlva a tűz láthatóan minden irányba terjedni kezdett, az uralkodó széljárás pedig épp feléjük vitte a lángokat. Fogták magukat és egy órát töltöttek a pótolhatatlan családi emlékek, fotóalbumok, felvételek elpakolásával, majd fogták a gyerekeket és el akarták vinni az állataikat is, de ekkora a tűz már az istállót fenyegette, a lovak megrémültek, így őket csak szabadon eresztették majd menekültek a város túlsó végére a rokonaikhoz. A férfi a menekülés előtt még végigjárta kamerával a házat, hogy később a biztosítás rendezésekor legyen bizonyítékuk, mi veszett oda. A tűz elérte azonban a rokonok házát is, utolsó pillanatban indultak el onnan is. Végül a fél város leégett, többen meghaltak és megsérültek, köztük egy tűzoltó is, a család háza félig leégett, a rokonoké teljesen. Végül mindannyian, a szabadon eresztett lovak is épségben élték túl a kalandot. Mit tettek jól? Hogy korán felfigyeltek a tűzre, hívták a segélyhívót, beszereztek egy rádiószkennert amivel figyelték az eseményeket, kiengedték az állatokat és elmenekültek. Mit tettek rosszul? A családi emlékek ugyan pótolhatatlanok, de melyik ér többet, pár fénykép, vagy az életünk? Értékes időt veszítettek azzal, hogy ezt szedték össze. Ugyanígy amikor végigjárta a házat a férfi a biztosítás miatt, majdnem odavesztek, a felesége és a gyerekek már fulladoztak a füsttől. És mindkét helyről az utolsó pillanatban indultak tovább.

A könyvben sok ilyen valós túlélési történet van annak tanulságos értékelésével együtt, megtudhatjuk, hogyan élt túl egy munkahelyi lövöldözést egy férfi, vagy hogy sikerült kiszabadulni két óvatlan túrázónak a kolumbiai drogkartell fogságából, hogyan élt túl egy alaszkai vadász egy medvetámadást, vagy hogy vészelte át apa és fia egy sétarepülés során a pilóta (szerencsére nem halálos) szívrohamát.

Nem bántam meg, hogy kezembe vettem a könyvet, az biztos! Köszönöm az Alexandra Kiadónak a lehetőséget!

Ha téged is érdekel, kattints a borítóra:

Kövess minket Facebookon!

Ha túlélnéd az Antarktiszt is, nézd meg Shackleton tanácsait!