Isten nőnemű - ez teljesen egyértelmű,
a magyarok (ősei) pedig egyenesen a szíve csücskei voltak (ma is).
Pécsett is.
Ott pláne.
(Nem érted, mi? Nem baj.)

Olvasni kezdtem a művet, anélkül, hogy a fülszöveget egyáltalán megnéztem volna. A negyedik fejezetnél zavarni kezdett, hogy visszafelé megyünk az időben. Tehát: fülszöveget néztem - és haladéktalanul áttértem a harminckettedik (utolsó) fejezetre, ahol a világ teremtését kezdi ecsetelni az író. Mondjuk, kicsit pikáns, hogy pont a mai Pécs környékén kezdődött volna a teremtés munkája, de hát istenem (pardon, istennőm), az Úr(nő) útjai kifürkészhetetlenek, nem? Ne legyünk kicsiny hitűek, ez a mű Pécs regénye (meg egy titokzatos pergamené, meg a női egyenjogúságé), és akkor már miért ne kezdődhetett volna pont ott az egész cécó?

A harmincegyedik fejezetnél viszont már tuti, hogy ott járunk a dél-magyarországi városban, igaz, akkor még Sopianae-nak nevezték el a rómaiak, akik, mint kiderült, alapjában szírek voltak, és arabul (is) beszéltek. Szó esik még a műben Torol (turul) madárról, akit Visnu a magyarokhoz való kapcsolatukról faggatott ki, amint az is kiderül, hogy a védelmező torol nőnemű (ez fontos!). Járunk az abarokkal, csodákat hallgatunk leigázott népek fia szájából, hihetetlenkdve hallgatjuk a magyarok őseiről regélt retteneteket, Árpáddal áttörünk a rutének földjén, és megérkezünk.. ahová megérkezünk, hallgatjuk a fekete magyar Klára, Bőrmíves Klára dolgait a keresztségről, és a vele megtörténtekről.

Haladunk századról századra most már ismert történelmi eseményeken keresztül - tatárjárás, törökdúlás, Rákóczi, stb. - egészen napjaink migránsválságáig, valami mindig történt, történik Pécs környékén, amelyeket Vámos Miklós folyamatosan lejegyzette. Mesélő törikönyv, írta valaki róla egy véleményben, amit kiegészítek azzal: egyéni sorsokon keresztül. Egyéni gondolatok, magvas semmiségek, sorsok, amelyek előrébb vitték a várost, vagy éppen nem osztott, nem szorzott semmit az illetők léte, nem léte Pécs városának, de a világon semmit. Csak nekik volt fontos létük, a város köpött rájuk.
Rájuk is.

Kultúrtörténet, vallástörténet, és egyáltalán: történetek keretekbe helyezve, egy titokzatos pergamen útját követve.
Aki kedveli Vámos Miklós könyveit, és azért kedveli, amiért, az csalódni fog. Eleinte legalábbis. Később ráérezhet az ízére és örömmel kalandozik évszázadokon keresztül Pécs történelmében.
Vagy nem.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints!

Tetszik, amit olvastál?