Annabel a férjét veszítette el, Marina a főnökét. Látszólag nincs kapcsolat a két ügy között. Látszólag...

Marina újságíró, 10 éve dolgozik egy nagy amerikai lapnál, és imádja a munkáját. Kis asszisztenslánykából mára nagymenő valódi tényfeltáró újságíró lett, de hamarosan ott kell hagynia, mert a vőlegénye, Grant mellett nem folytathatja a munkát. Apósjelöltje ugyanis indul az elnöki címért, és a kampány (meg az esetleges győzelem) ideje alatt a fia veszi át a cég irányítását. Neki pedig ott kell lennie a kampányban, a fogadásokon, mindenhol, mint valamit szuper biodíszlet. De nem bánja, mert szereti Grantet.

Épp Párizsban nyaralnak, amikor megkapja a hírt Duncantől, a főnökétől, hogy végre horogra akadt egy nagy fogás: egy évek óta halott csaló, akiről úgy sejtették, csak megrendezte a halálát, végre előkerült. Ez az ügy valódi rögeszméjévé vált az alkoholproblémákkal küzdő főnökének... Marinának pedig találkoznia kell valakivel, aki elviszi neki a bizonyítékot, amit csak személyesen hajlandó átadni. De Duncant meggyilkolják.

Eközben Annabel Genfben éli a felső tízezer világát, akik közül ő nagyon kilóg. Egyszerű amerikai munkások lányaként a bankár férjének köszönhetően elképesztő vagyonuk van, és amíg Michael, a férje Genfben dolgozik, addig Annabel otthon van, és borzalmasan unja magát. Hiányzik neki a galéria, ahol dolgozott, meg a régi, megszokott életük... vajon meddig tart még ki? Kilóg a puccos és stílustalan nők és férfiak közül, akik számolatlanul szórják a pénzt mindenfélére, amikhez véletlenül sem értenek. Aztán megkapja a hírt, hogy a férje meghalt. Lezuhant a gépe, de vajon baleset történt, vagy szándékos volt?

Valamiért nehezen álltam neki a könyvnek, de végül meggyőzött. Érdekes és feszes tempójú könyv, amely az elején kicsit lassan indul be, de utána nincs megállás. Mese két nőről, akiket nem lehet csak úgy félreállítani, és akik nem érik be a hivatalos válaszokkal. Nyomozni kezdenek. De az, amit találnak, veszéllyel lehet mindenre, amit szeretnek. 

Cristina Alger jól keveri a lapokat, és egész a végéig nem tudjuk, mire fut ki a történet. Érdekes volt egy kicsit bepillantani a pénzügy felső és sötét szektorába, az offshore-cégek és a magánbankok világába... A két főszereplő nő közül nekem Annabel volt a szimpatikusabb egyébként, bár még egész az elején egy kicsit berágtam rá (oké, igazából a szerzőre :)): Annabel beleszeretett egy festménybe, és olyan érzékletesen írt erről a képről a szerző, hogy rákerestem az alkotó nevére, ami elhangzott a kötetben, gondoltam, jó lesz képnek ide is, meg érdekel is. Erre nem létezik ilyen nevű festő, tehát fiktív festő talán valós (élményből építő) képéről van szó. Itt egy kicsit megharagudtam, ugyanis nagyon szeretem a festészetet is, és mindig szívesen olvasok új művészekről, akikről korábban még nem hallottam, lett már új kedvenc (ma alkotó) festőm igazából egy posztnak köszönhetően :)

A regényből elvileg idén készül Rosamund Pike főszereplésével film, kíváncsian várom majd, szuper bűnügyi-nyomozós történetet lehet belőle álmodni a vászonra is. 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A képre kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Az új munkatárs megkapta a munkádat, vajon az életedet is akarja?

Kövess minket Facebookon!