"A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek."
Rene Denfeld Az elvarázsoltak című regénye különleges alkotás. A szerző elvisz minket egy borzasztó helyre, egy szigorúan őrzött börtön legmélyebb bugyraiba, a halálsorra, ahol nincs más csak fájdalom, szenvedés és magány. Ezen az elvarázsolt helyen él névtelen mesélőnk. Nem tudjuk ki ő és a bűnt sem ismerjük, ami miatt a halálsoron várja az út végét. A férfi az ember alkotta mesék és álmok, a könyvek világába menekül. Olyan dolgokat lát és hall, amire senki sem képes, mellette pedig gyönyörű látomások kísérik magányos napjait a cellájában.
Miközben elmerülünk ebben a fertőben, megismerünk két kívülállót: a bukott papot és a hölgyet. Két névtelent, akik ezt az elzárt világot összeköti a kinti világgal. Górcső alá vesszük az egyik elítélt, egy gyilkos, York életét. A férfit már csak hónapok választják el a kivégzésétől, amikor megérkezik a hölgy, egy nyomozó, hogy kivizsgálja az ügyét, hátha talál valamit, bármit, amivel a halálos ítélet életfogytiglani börtönbüntetésre enyhíthető.
A hölgy beleássa magát York életébe és csak szörnyűségeket talál. Elbaszott család, rémes gyerekkor, még rosszabb tinédzserévek. A férfi nem akarja, hogy megmentsék, de a hölgy a munkáját végzi és közben számos fájó titokra bukkan. Nyomozása közben a hölgy múltját is megismerjük. Hát vele sem bánt kesztyűs kézzel az élet.
A regény furcsa kettőssége számomra, hogy bár rémes dolgokról és az azt elkövető szörnyekről olvashatunk benne, a szerző gyönyörű líraisággal írta meg ezt a különös történetet. Tele van érzelemmel és élő, lélegző, hiteles karakterekkel. Váltva ismerjük meg, hogy milyen az élet egy ilyen rettenetes helyen és közben látja, hogyan zajlik egy nyomozás, egy versenyfutás az idővel, hogy egy halálraítélt megúszhassa a villamosszéket.
Rengeteg megértéssel vannak tele a sorok. Talán emiatt is nehéz olvasmány. A narrátorról tudjuk, hogy ő maga is egy szörnyeteg, aki okkal van a halálsoron, mégis adott okot rá, hogy sajnáljam, mert valahol mélyen benne is lakik egy ember, míg az emberekben is ott lakozik egy-egy szörny, és nem mindig a mi döntésünk, hogy mit teszünk ezzel a szörnnyel. Több elítélt útját ismerjük meg, megtudjuk, hogy mi vezetett odáig, hogy embertelen dolgokat tegyenek, de arról is olvashatunk, hogy milyen aljasak tudnak lenni az őrök. A szerző nem menti fel a tetteik alól a bűnösöket, csupán segít megérteni az okokat. Számos emberi sors és az erőszak szinte minden fajtája helyet kapott a történetben.
A szereplőket és velük együtt az olvasókat is elmélkedésre kényszeríti a könyv. Mi van, ha csak egy vékony határvonal választja el a bűnözőt az áldozat szereptől? Eltörölhető, átléphető vajon ez a vonal? Számos kérdést vet fel az emberben a könyv, de ne várjunk tőle válaszokat. Az olvasó döntése, hogy milyen ítéletet hoz. A regény nyomasztó, komor, fájdalommal teli, felkavaró. Napok teltek el a könyv elolvasása óta, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy imádtam a könyvet vagy sem. Egy tény: beszippantott és még az utolsó oldal után sem eresztett.
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján a borítóképre kattintva.
Kövess minket a Facebookon is!
A kötetet ma akár meg is nyerheted a KultúrPara születésnapi játékán a Facebook oldalunkon! Kattints a lenti képre a részletekért! :)
