A Kossuth Kiadó újabb romantikus művet hozott el az olvasók számára, Kathryn Taylor Ahol a szívem rád talál című könyvet. A mű kicsit gyengébb, mint amit a szerzőtől eddig megszoktam, itt a romantikus műveken szocializálódott énem hamar tudta, hogy ki, mikor, miért, merre, hány órára lesz. Inkább gyermeklelkű felnőtteknek, romantikus irodalommal éppen ismerkedőknek ajánlom olvasásra, mert ettől függetlenül kedves, bájos, humoros, kicsit akár megkönnyeztető alkotásról van szó.
A szerző főhősei szeretnivaló, részben sors által megtört emberek. Mindenki őriz valami titkot, dédelget valami fájdalmat mélyen eltemetve magában, amely érzések persze, előbb-utóbb felszínre törnek.
Cara, az egyik főhős, vállig érő vörös hajú, zöld szemű, egy Cork nevű helység egyetemén jogot tanul, de igencsak nem fűlik hozzá a foga. Szüleinek az írországi Kerry grófságban van egy szállodájuk, ahol Cara szabadidejében kedvenc időtöltésének hódolhat: cukrászati remekműveket alkot, egyre nagyobb sikerrel. Egy napon a számára keserves emlékeket hordozó Glengarvan romjaihoz tartva, egy sűrű erdő mellett lerobban a kocsija, mobil nincs nála, a sűrű szemekkel hulló esővel birkózva, segítségért indul az erdőből kipislákoló fény felé. Amikor bekopog az erdei házba, egy magas, szélesvállú, nyakán súlyos sebhely emlékével egy sötét hajú, jégkék szemű férfi nyit neki ajtót, Liam, igencsak mogorván. Ami azt illeti, ajtót SEM akart nyitni neki, de megsajnálta a teljesen átázott lányt.
A szerző, Kathryn Taylor
Az első lapok máris titkokat hordoznak magukban: még szinte alig tud az olvasó valamit a két főhősről, amikor máris nyilvánvaló, hogy mindketten súlyos traumákat hordoznak magukban: Cara elvesztette nővérét, Isabelt, utálja, amit csinál, csak a szülei kedvéért botladozik a jogon, Liam pedig évekkel ezelőtt egy súlyos baleset miatt kirekesztve, kiközösítve, elmenekült innen, amit otthonának nevezett valamikor. A mostani visszatértétől sem remél sokat, egyszerűen csak vár valamire, ami be fog következni, aztán.. aztán tervei szerint menekül is tovább.
Így is lenne, ha nem gyalogolna be életébe Cara, akinek első perctől fogva megtetszett a férfi és makacsul nem tágít titkai megismerésének szándékával. Hiába kéri tőle a férfi, hogy azt is felejtse el, hogy találkoztak, Cara erre képtelen. Szépen, lassan, óvatosan haladva szelidíti Liam-et, amíg egy nap minden titkára fény derül. Vajon képes-e felülemelkedni a megtudott dolgokon? Hajlandó-e elhinni azt, amit mindenki mond a férfiről? Nézegetjük egymás körüli táncukat, drukkolunk nekik, szívünk szerint egy-két embert jól meggyepálnánk, biztos, ami tuti, másokat kézen fognánk és hazavezetnénk, beszélgetésre bíztatnánk egymással, miközben el-elmajszolnánk egy-egy értelmes sütit, amit Cara dobott össze örömében, bánatában.
Menetközben megismerkedünk Cara és Kiam családjával, az ott folyó mindennapjaikba betekintést nyerünk, sokat mosolygunk, a mellékszál emberein átlátunk, ciccegünk és szörnyülködünk, miközben megállapítjuk, milyen szemét alakok is léteznek a földön, és hogy az élethez néha szerencse is szükségeltetik. Kedves, értelmes, bájos regény, első bálozóknak. Meg a magamfajta szőrös szívűeknek is, akik azért még mindig szeretik a hepiendes véget, ha közben tudják is, hogy most ez fog következni, utána meg az.
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.
Azok a hatvanas, hetvenes évek
Mit adott a reneszánsz Európának?
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
