Ezt a kérdést teszi fel a könyv, és ezt járja körbe: igazságot szolgáltatunk, vagy bosszút állunk?
Nagyon vékony a határ az igazságszolgáltatás és a bosszú között. Talán nincs is. Meggyőződésem, hogy a társadalmunk igazságügyi rendszere egyrészt jogi útvonalakon és nyelvezeten keresztül csűr-csavar, másrészt bosszút szolgáltat. És erre a bosszúra - csak még véresebbre, még erősebbre - vágyunk mi, emberek. Persze mondhatjuk, hogy igazságra vágyunk, hogy csupán azt akarjuk, hogy a sértett, az ártatlan nyugodtan élhessen, hogy kigyomláljuk a bűnt, de ez nem igaz. Bosszúra vágyunk. Még ha nem is úgy, mint a könyv egyik főszereplője, Zoey, még ha nem is válunk mi magunk a vérszomjas bosszúálló hadigépezetté, és ha el is szörnyedünk attól, amit tesznek az ilyen emberek - az igazság nevében -, valahol belül akkor is úgy érezzük, hogy most helyreállt egy picit a világ rendje. Ezért is szeretjük az olyan filmeket, mint pl. az Elrabolva. Liam Neeson (illetve hát Bryan Mills) lányát elrabolják, és ő nem rest bosszút állni. Véres, szörnyű bosszút, az útja során hullahegyeket hagy hátra. Persze mind bűnözők, mind egy nemzetközi emberkereskedő - az egyik legaljasabb népség - szervezet tagjai, nem kár értük. De ettől még bosszú, ami történik. És egy kicsit igazság is. Igazság azoknak, akiknek az életét ezek az emberkereskedők tették tönkre - vagyis tettek a rossz életükre általában egy nagy lapáttal. (Egyébként én is szeretem azt a filmet, asszem tudom is, mi lesz a program, ha kész a poszt :D)
A Vörös Vadászban Zoey Drake is egy bosszúálló. Nagyon alaposan, élénken festi elénk az egyes helyzeteket Lisa Unger, szinte "élőben" látjuk az akciót, és a lány karaktere hamar belopja magát az olvasó szívébe. Zoey élete keservesen indult: még gyerek volt, amikor a szüleit kegyetlenül lemészárolták, így nem látott más utat: alacsony, könnyű, vékony lány, de épp ez rejti a veszélyét. Gyors, ügyes, és a harcművészetekben jártas, bármikor, bármilyen helyzetben meg tudja védeni magát egy nála kétszer nagyobb támadóval szemben is. Zoey azonban nem tud szabadulni a múltjától, a traumától, amelyet átélt, hiába áll bosszút.
Claudia, a másik főszereplő egészen más utat járt be. Neki is egy tragédia árnyékolta be az életét és tette tönkre a házasságát, de Zoey-val ellentétben ő felejteni akar, és tovább élni az életét a kislányával. A két nő útja egy elhanyagolt birtoknál találkozik, és bár nagyon különböznek egymástól, mást akarnak a jövőtől, a múltjuk mégis összeköti őket, és a borzalmakkal, amelyek még rájuk várnak, együtt nézhetnek szembe.
Lisa Unger
Érdekes karakterek, szörnyű sorsok leírása jellemzik ezt a könyvet, ami egy hatásos, gyors, pörgős történetté növi ki magát. Pszichothrillernek nem mondanám, de kriminek még annyira sem, mindenesetre e két műfaj kedvelőinek érdemes egy próbát tenni vele. A főbb szálakat tekintve egy kissé kiszámítható volt (legalábbis számomra), de akadnak azért meglepetések benne, és nagy erénye, hogy végig fenntartja az érdeklődésemet, akkor is, ha egyébként nem tetszik. Mert az írói stílus valahogy nekem nem feküdt most. Lehet, hogy csak rosszkor nyúltam hozzá, de nekem amolyan elsőregény-hangulata volt, amikor a tehetség megvan, de itt-ott még kell majd csiszolni, és lesz ez még jobb is. Lisa Unger már több könyvet is írt, általában ehhez hasonló műfajban alkot.
Az egyik szál egyébként erősen E/1-ben íródott, a másik pedig E/3, ez is segít abban, hogy ne keveredjünk el. Viszont sok olyan olvasót ismerek, akiket zavar az E/1., ezért is szólok (nővéremnek szántam a kötetet ajándékba, de ő sem szereti, szóval most nem tudom, hogy megkapja-e vagy sem, mert olvasott más olyan E/1-ben íródott könyvet, ami nagyon tetszett neki.) Szerintem érdemes próbálkozni vele, mert Lisa Unger (és/vagy a fordító, Nagy Mátyás) ügyesen "ír bele engem" a történetbe, és nagyon jók ezek a részek.
Köszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak! A kötet elérhető a borítójára kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Egy rossz döntés, egy nagy titok, és egy család, amely mindent elveszíthet...
Kövess minket Facebookon!
