Szerelem, tragédia, romantika, karácsony -
egy igazi szép témájú könyv hitről, bátorságról és életörömről.
Az a nagy igazság, hogy előkarácsonyi ebéd után (részemről toros káposzta, drága Janim részéről vadas mártásos cucc), lekísérve két deci jóféle vörös borral (jelzem, baromi drága, rettentően finom és annál is testesebb Cabernet Sauvignon), most úgy ráhangolódás nélkül is megy a General Press Kiadó által fémjelzett Catherine Anderson A karácsony fényei című művéről írni. Nem kell nagy rákészülődés, egyszerűen repkednek az ujjaim a billentyűzet felett, dől belőlem a mondanivaló.
Igaz, utána még (mire józanodom) ki fogok sütni egy nagy adag mézest, amihez kell a fejem, mert egyébként odaégetem mind a tészát, mind a kezem. Ugyanúgy, ahogy a könyv hősei is. Maddie McLendon, a népszerű krimiíró férje elvesztése után emlékei elől új lakóhelyre költözik, viszi magával fiát (Cam) és unokáját (Caleb) is. Persze, egy költözés sosem jön jókor, pláne, ha igyekezni kell felhúzni a megvásárolt telken az új házukat. Addig meg.. addig meg úgy élnek, ahogy tudnak, dobozokból, sátrakban, mint a cigányok. Ez utóbbit a szigorú telekszomszédjuk mondja rájuk, aki a helység egyik notabilitása, a megyeszerte is híres marhatenyésztő, Samuel Conacher. A férfi nem mai gyerek, ahogy Maddie sem, felesége halála óta megkeseredett, zsémbes öregember lett belőle. Egyetlen öröme lánya, Kirstin, akitől a majd én tudom, ki lehet neked megfelelő parti felkiáltással elmarja a környékbeli, szóba jöhető udvarlókat. A helyzet olyannyira elfajult, hogy helyi fiatal férfiak már jóformán szóba sem állnak Kristinnel.
A szerző, Catherine Anderson
Egészen addig, amíg a saját traumáiba belefeledkezett és menekülni kényszerült Cam meg nem ismerkedik vele és .. elsőre el nem utasítja Kristin barátságát, ismerve a környékbeli legendát, miszerint Samuel egyszerűen elhajt , sőt, ha kell, golyótlanít mindenkit lánya közeléből. Aztán csak nem bírnak a vérükkel, vonzalmukkal, és kialakul közöttük valami, aminek feltétlenül nevet és teret akarnak adni a fiatalok. Persze, az apa epét hány a dühtől, amikor a két gyerek (amúgy felnőtt emberek) vonzalmáról szagot kap: ő nem egy csóró senkinek szánta a lányát.
Szumma szummárum, innentől az író és a marhatenyésztő azon van, hogy minél több borsot törjön egymás orra alá, kerül, amibe kerül. Aztán egy váratlan tragédia átgondolásra készteti viszonyukat: barátok majd később szeretők lesznek az addig egymást kerülő és egymásnak bosszúságot okozó két hetvenes életkorú ember. Persze, ehhez egyáltalán nem egyszerű út vezet. Olyan kérdéseknek kell megfelelniük, hogy hatvan éven túl van-e létjogosultsága szerelemnek (naná, hogy van), nem árulás-e elveszített férjük, feleségük helyébe új férfit vagy nőt állítaniuk, hogyan fognak viszonyulni hozzájuk gyerekeik vagy környezetük, ami még fontosabb, nem látnak-e bárki szemében "nézd a két vén hülyét" villanást. Eleinte ellenségesen keringenek egymás körül, majd meghökkenéssel, aztán óvatos szerelemmel. Tipegésük, egymásra találásuk, tragédiában való viselkedésük mellékszállá teszik Cam és Kirstin vonalat, de Caleb talpraesett személyisége óvatos örömmel fűszerezi a nagyszerű történetet.
És bár karácsonyról csak az utolsó lapokon van szó, akkor is ajánlom a fa alá egy bekuckózós olvasásélményre, abban a szent meggyőződésben, hogy a karácsonyfa alatti békességért is meg küzdeni bizony mindenkinek.
Köszönöm a General Press Kiadónak a lehetőséget! A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Egy ágyban alszanak hónapok óta, mégsem ismerik egymást
Ha menekülni kell: London vagy Párizs?
Kövess minket Facebookon!
