Christopher Moore legelső regénye már siker lett: ez az Ördögöd van - avagy útmutató a praktikus démontartáshoz és neveléshez! Ha már megidézted, neveld is meg!
Részlet az egyik első borítóról
Végül is, sokkal jobb uralkodni a földön, mint szolgálni a pokolban.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem tudtam, hogy ez a legelső regénye. Az eleje nem is tetszett annyira: néhány középszerű, kissé lecsúszott, egykor szebbreményű alak, akik kellően zavaróak ahhoz, hogy ne akarjam megismerni őket. Persze ez Moore sajátossága: egész Pine Cove ilyen alakokból áll. Egy lecsúszott egykori bányavároska valahol Kaliforniában, ami mára az átözönlő turistatömegen él. Egyik lakó sem nézi egészen jó szemmel a turistaáradatot, de annál inkább a pénzüket - valódi, hamisítatlan "kisemberhez" méltó attitűd lengi át az összes róluk szóló könyvet.
Ami a helybelieket illeti, ők azon a véleményen voltak, hogy sokkal jobb hely lenne a világ, ha a turisták egy emberként felkötnék magukat kameratáskáik vállszíjaival, és kiguvadt szemmel, kilógó kék nyelvvel ott himbálódznának mind egy-egy motel villámhárítóján.
Ez volt Moore első ötlete, amelyet papírra vetett, és bár vannak gyermekbetegségei, néhol kiütközik, hogy ez bizony egy első könyv, néhol ráfért volna egy-egy erős húzás, egy-egy erősebb szerkesztés, ettől függetlenül nem véletlenül és nem érdemtelenül lett világsiker. Hitelesen vetíti elénk a görbe tükröt, és nevettet ki gyakorlatilag saját magunkat kifigurázva, olyan módon bemutatva teljesen emberi - gyarló - dolgokat, hogy nehéz szó nélkül hagyni. Vagy szereted, vagy nem a könyveit. Ha ismered, nemigen van közös út, nem hagy hidegen.
Ebben az első könyvben egy ördög szedi az áldozatait a lehető legmeglepőbb helyeken és gyorsasággal, egy ördög, aki egy kiugrott papra "tapadt" évekkel korábban. Szíve szerint mindenkit felfalna, de Travis próbálja visszafogni az étvágyát. Így is elég sok áldozata lesz... Ennél fogva rengeteg a szereplő - már-már zavaróan sok -, néha el is veszünk köztük, és eleinte nem látjuk a kapcsolatot a karakterek között. A kötet felétől kezd nagyjából összeállni a kép, és az, ami előtte inkább kissé vontatott és fárasztó volt, onnantól kezd igazán humorossá, meglepővé és szókimondóvá válni.
Bár Moore könyveit sokszor a humorossága miatt értékelik, én azt kevésbé értékelem benne, ugyanis sok-sok poénja nekem, nálam nem működik. Amit értékelek, az a szókimondás, a merészség, és az, hogy ezt mégis tartalommal tölti meg. És persze azért néha-néha elhangzik olyan poén is, ami tényleg jó - szerintem. Nem ez a legjobb könyve, de már itt, az 1992-ben kiadott első kötetében is megmutatkozik mindaz, amit Christopher Moore neve fémjelez. Aki még nem tette, érdemes elolvasni ezt is.
Kizárólag a világra nyitott szellemiségű, a humort és a paródiákat értő és szerető olvasónak ajánlott!
Köszönöm az Agave Könyvek csapatának a lehetőséget! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
