"A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára."
Suzanne Collins Az éhezők viadala trilógiájával letarolta a világot. Milliószámra gyűjtötte a rajongókat a kötet és a belőle készült film is. Egy érdekes, izgalmas sorozat egy pusztuló világról, ahol a félelem, a kegyetlenség uralkodik, de szerencsére akad pár bátor harcos, akik mindent megtesznek az elnyomás ellen, hogy megvédjék szeretteiket, barátaikat. Tavaly gyönyörű keménykötéses kiadásban jelent meg a rajongók legnagyobb örömére. Ha eddig nem olvastad a trilógiát, íme egy kis ízelítő:
Már tavaly, amikor bejelentették a kötet megjelenését nálam kívánságlistára került a könyv. El sem olvastam a fülszöveget, bőven elég volt annyi, hogy az Énekesmadarak és kígyók balladája a trilógia előzményregénye. Amint meghozta a futár, gyakorlatilag mindent félredobva belevágtam az olvasásba. Voltak félelmeim, mert nekem nagyon tetszett eddig a sorozat, féltem, hogy ez a kötet nem fogja hozni ugyanazt az élményt. Szerencsére tévedtem, öt csillagosra sikerült.
Tíz év telt el Panem Sötét Napjai óta, amikor a körzetek fellázadtak az elnyomó Kapitólium ellen és kitört a háború, mely a Kapitólium győzelmével zárult. Azóta, hogy a körzet lakóit emlékeztessék rá ki uralkodik felettük, minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, mely háborús jóvátétel, melyben elveszik a körzeti ifjak életét az elveszett kapitóliumi életekért cserébe. Mind a 12 körzetből kiválasztanak egy-egy fiút és lányt, hogy aztán összeeresszék a huszonnégy fiatalt egy élet-halál harcra, ahonnan csak egy győztes kerülhet ki.
A kiválasztottakkal úgy bánnak, mint az állatokkal. Koszos, büdös marhavagonokban, láncra verve szállítják őket a Kapitóliumba, ahol az állatkert majomketrecébe hajítják őket, hogy a lakók kedvükre megcsodálhassák őket. Napokon át nem adnak nekik enni, és csupán egy kupac szalmát kapnak, amin aludhatnak, van némi vizük és ennyi.
A világ még nem állt teljesen a helyére a lázadások óta, számos helyen romok, összedőlt épületek, nyomor, éhezés. A 13. Körzet, s vele a nagyra becsült és nívós Snow család hatalmas vagyona is odalett. A háború során árvává lett Coriolanus Snow-t és unokatestvérét, Tigrist nagyanyjuk neveli. Próbálnak boldogulni, miközben igyekeznek fenntartani a látszatot, hogy még mindig jómódban élnek.
Az ifjú Snow az Akadémián tanul, de ha tovább szeretne tanulni nem elég a jó jegy, valami többet kell letenni az asztalra az egyetemi ösztöndíjhoz. Ehhez kapóra jöhet neki a hamarosan megrendezésre kerülő 10. Éhezők Viadala, ahol ez lesz az első alkalom, hogy a kiválasztottak egy-egy mentort kapnak maguk mellé. A viadal nem elég népszerű, úgy látják a fejesek, hogy így nem tölti be elrettentő szerepét. Abban bíznak, hogy a kapitóliumi fiatalok talán vonzhatnak néhány nézőt. Coriolanus-nak akad pár ötlete, amelyekkel növelhetnék a nézettséget, például, ha lehetne fogadni a győztesre, akárcsak egy lóversenyen.
Snow meglátja a lehetőséget a dologban és arra törekszik, hogy a lehető legnépszerűbbé tegye a mellé osztott kiválasztottat, aki már a kiválasztásnál bebizonyította, hogy imádja a kamera, a színpad. Szemtelen, vadóc, lázadó, aki a kiválasztáskor a polgármester lányának nyakába hajít egy kígyót, majd a színpadon szivárványszínben pompázó fodros ruhájában magához veszi a mikrofont és énekelni kezd a közönségnek.
A fiúnak nincs más dolga, mint a tizenhat éves Lady Gray-ből győztest kell faragnia. Az esélyek nem mellettük szólnak, de reménykednek és a végsőkig küzdeni akarnak. De vajon a fiú sikerrel jár és győzelemre segíti a lányt? Aki olvasta Az éhezők viadala trilógiát, sejtheti a kérdésre a választ, viszont, aki most először vesz a kezébe Collins regényt és kedveli ezt a műfaj, az ezt a könyvet is szeretni fogja, és tutira rendeli majd mellé a trilógiát is. Nagyon jó, olvasmányos stílus, szuper világépítés, érdekes, színes, izgalmas karakterek. És bár egy rettentő embertelen és kegyetlen helyzet a viadal, egy elnyomó rezsim brutális eszköze a hatalomfitogtatásra, mégis akadnak a kötetben szép pillanatok, melyek mosolyt csaltak az arcomra.
Tetszett, hogy Coriolanus-on keresztül megtudjuk milyen volt a lázadás, a harcok, s hogy milyen volt éhezni, fázni, rettegni, hallgatni a bombázásokat és elveszíteni szeretteket, barátokat. Azt is láthatjuk, hogy bár eltelt tíz év a Kapitólium győzelme óta, még nem állt helyre a rend. A hatalmuk megszilárdítására eszközként használják ezt a kegyetlen módszert. A srác is eleinte csak eszközt lát a lányban, egy tárgyat, ami az övé és, ami segítheti a céljai elérésében. A lány győzelme jelentheti az esélyt, hogy kitörjön szorult helyzetéből, ám nem várt fordulat még számára is, hogy megkedveli a 12. Körzet kiválasztottját, Lady Gray-t. Sőt, még ő is igazságtalannak és elítélendőnek tartja az egész szituációt.
Mivel én olvastam a trilógiát, tudom milyen szerepe lesz később azokban a kötetekben a már idős Coriolanus Snow-nak és, ahogy olvastam a könyvet, végig az pörgött a fejemben, hogy bár ott van a srácban a vágy, hogy hatalom legyen a kezében, azért ő egy jólelkű kölyök és vajon milyen borzalmas dolognak kellett történnie vele ahhoz, hogy azzá a szörnyeteggé váljon, akit megismertünk a három kötet során?
A kérdésemre megkaptam a választ, megismertem jobban a fiatal Snow-t, a féltékeny, irigy srácot, aki a hatalom megszállottja. Aki nem fél bemocskolni a kezét, ha az érdeke úgy kívánja. Menet közben a háború megismerése mellett betekinthetünk egy kicsit a Békeőrök mindennapjaiba is és az apró ütközések felidézik a trilógiát is. 12. Körzet, a Perem, a tó, a fecsegőposzáták, A bitódal. Izgalmas, fordulatos regény, mely tökéletes lezárást kapott. Remélem Suzanne Collins tervei között szerepel még pár izgalmas panemi történet, örömmel merülnék el még párszor ebben a világban.
A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Fordította: Farkas Veronika
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Illusztráció Coriolanos Snowról: Charles Chaisson
