Véget ért ismét egy félév, egy kicsit fura félév, ami alatt persze olvastam is. Kevesebbet, mint szoktam, de olvastam. Mennyi az annyi?

2020 első, kissé félresikerült, bár személy szerint nyugodt és jó féléve során a szokottnál kevesebbet, mindössze 38 kötetet olvastam el. Átlagosan 9-10 könyvet szoktam egy hónapban, de ez most csökkent, köszönhető a több itthonlétnek, amivel több egyéb dolog/feladat is ránk hárult. Minden évben szoktunk termeszteni paradicsomot, paprikát, fűszernövényeket, egyebeket, de idén pl. először úgy döntöttem, hogy magról keltetem őket, aminek akkora sikere volt, hogy jövőre megduplázom a keltetőkapacitást, és a család is kap a palántákból. (Jó lenne az üvegházat szétszedni addig, de erre kb. semmi esély nincs...) Na mindegy, térjünk is vissza a könyvekhez. Szóval a fentieknek is köszönhetően idén eddig kevesebbet olvastam, mint szoktam. Meg azért is, mert a hétköznapi fix 1-3 óra utazási idő alatti olvasás is kiesett jóformán teljesen.

A legtöbbet mindig is utazás vagy várakozás közben olvastam, itthon mindig volt egy csomó minden más, amit csinálhatok, csinálok vagy épp csinálnom kell, és mivel a járvány miatt az utazás és várakozás száma szinte nullára redukálódott, szignifikánsan megnőtt az itthon töltött idő száma (amit én egyébként nagyon élvezek, a HO nekem van kitalálva), ezzel együtt csökkent az olvasásra fordított idő is, sajnos. Ráadásul hetek óta olvasói válságban vagyok, egyszerre most is épp kb. hat könyvet kezdtem el, és érzem, hogy mindegyik tetszene egyébként, meg is állapítom, hogy ez tök jó könyvnek tűnik, és ennyiben maradunk, nincs kedvem olvasni. Tudtok erre valami gyógymódot? Na mindegy. Azért valahogy az ilyenkorra megszokott 50-60 kötet helyett 38-cal végeztem. Nézzük, mik voltak a legjobbak, mi okozott csalódást, mi volt nagyon furcsa!

Ez az a 11 könyv, ami nagyon tetszett. Mind másért. Menjünk is sorban. Lars Kepler az egyik kedvenc skandináv krimiszerzőm, A Paganini-szerződés pedig a Joona Linna-sorozat második kötete. Két Keplert is olvastam a félév során, mindkettőt szerettem, de ezt egy kicsit jobban. Nagyon tetszett a Vadászkutyák is Jorn Lier Horsttól, de mégis inkább Keplert válogattam be a bűvös 11-esbe (ez de rosszul hangzott... mint valami rossz focicsapat... na mindegy. :)) Következő Jeff Wheeler Királyforrás-sorozatának a harmadik kötete, aminek az ajánlójával még adós vagyok, de hamarosan az is érkezik. Nagyon szeretem a sorozatot, igazi, jófélé fantasy, amit simán adhatunk tizenévesek kezébe is: élvezni is fogják, és esetleg még tanulhatnak is belőle! Lydia Davis: Az annyi, mint c. kötete egészen más: egy noválláskötet, amely az emberi lét negatívumait, hétköznapi sivárságát meséli el nagyon szépen. Carlo Rovelli, az olasz fizikus könyve megint egészen más vizekre visz: a tudományról beszél, és teszi ezt a legjobb tudománynépszerűsítő tudósok tehetségével, hozzáértésével, érdekességével. Ezzel az ajánlóval is adós vagyok még, de imádtam ezt a könyvet!

CoHo abszolút kedvenc szerző, az egyik kedvenc szerző a sok-sok közül, és ez a története is egyedi volt és jó. Sok mindent nem tudtunk meg az életükről, a hátterükről, de maga az ötlet - bár nem egyedi, sok film, színdarab, történet foglalkozik azzal, hogy a szerelmesek valami külső oknál fogva csak évente egyszer találkoznak - mégis egyedi szín volt benne kettejük története, találkozása. Tetszett, hamisítatlan CoHo.
A Bagge doktor és az Új idők senkit ne tévesszen össze: fizikailag egy kötet, de két borítóval, két történettel. Egy letűnt kor krónikája és az új idők kezdete, amikor Bagge doktor felesége már több is lehet, mint Bagge doktor felesége. 
Nos, van itt még egy kis Twilight 2.0 is, vagyis Life&Death. Ez az eredeti, első könyv egy kis csavarral: Edward és Bella helyett Edythe és Beau, minden egyes főbb szereplőnek (Charlie-n és Renee-n kívül) felcserélődött a neme. Nagyon tetszett, egyrészt kellemes nosztalgia volt, másrészt azért az újdonság varázsával - és egy alternatív befejezéssel. Beau szimpatikusabb lett, mint Bella volt, de nekem sok bajom nem volt vele. Edythe viszont nem pótolta Edwardot. Mindazonáltal tetszett, jó élmény volt. :)
Meg kell említenem még a félév legjobbja között az Akhilleusz dalát is. Egyszerűen így kell egy klasszikus történetet emberközelibbé és érdekesebbé tenné, egy plusz csavarral. Nagyon tetszett.

Komolyabb fantasyból abszolút kedvenc lett Mark Lawrence sorozata, amelynek harmadik, utolsó kötete a Szent nővér. Egy távoli jövőben, egy másik bolygón, vagy egy alternatív univerzumban játszódó könyv, ami mindezekkel együtt mégis képes hozni a klasszikus fantasy minden fontos erényét. 
Nem mehetünk el szó nélkül Colson Whitehead felkavaró, valós alapokon nyugvó, elképesztő, undorító eseményeket leíró története mellett, különösen ma nem. Szerettem ezt a könyvet minden negatív érzésem ellenére, minden szekunder szégyen ellenére, minden olyan gondolat ellenére, hogy réges régen megérettünk a pusztulásra.
És az első félév során volt egy hétvégém, ami abszolút Jacobbal telt, a Jacob védelmében sorozattal és a könyvvel egyaránt. Mindkettőt csak ajánlani tudom.

Persze akadtak olyan könyvek is, amelyek nem annyira tetszettek. Amiktől többen vártam. Vagy mást vártam. Vagy simán csak csalódást okoztak.

A fenti ötöt emelném ki azok közül, amelyek valamiért kevésbé tetszettek, valamiben csalódást okoztak, vagy egyszerűen lehet, hogy csak rosszkor nyúltam hozzájuk - minden várakozás ellenére.

Viszont azt már most látom, hogy a második félévem nagyon erősen indul, ugyanis éppen folyamatban van három olyan könyvnek is az olvasása, amelyekben 100%-ig biztos vagyok, hogy kedvencek lesznek. Csak a hülye olvasói válságom miatt még azokat sincs kedvem olvasni... valakinek nincs valami ötlete, mit is kezdhetnék a hetek óta tartó nyögvenyelős személyes kis válságommal? Mert a jó könyv láthatóan nem jön be. Gyanítom a rossz még annyira sem, ugyanis van a birtokomban pár olyan könyv is, amiben 100%-ig biztos vagyok, hogy a falhoz vágnám... de azt még kinyitni sincs kedvem. :D
Hát, nagyjából ez volt az első félévem. Könyvekben. Nektek hogy telt?

Kövess minket Facebookon!