"Kiváló áttekintés a nemzetközi művészet kiemelkedő alakjairól, olyan jelentős nőművészekről, akik feltétlenül beletartoznak a művészet történetébe. A könyv fontos szerepet vállal eddigi megítélésük felülvizsgálatában." - Jessica Morgan, a New York-i Dia Art. Foundation Nathalie de Gunzburg igazgatója

Dr. Flavia Frigeri művészettörténész és kurátor, aki szívén viseli a női művészek sorsát. A művésznőket a mai napig nem becsülik meg eléggé, ezért úgy döntött egy igazi hiánypótló alkotással örvendezteti meg a művészetek kedvelőit ezzel a kötettel. A szerző jelenleg Londonban tanít a University College művészettörténet tanszékén és ebben a kötetben több mint ötven kiváló művésznőt mutat be az olvasóknak.

Öt fejezetre bontva ismerkedhetünk meg egy-egy korszak meghatározó művészeivel. Az első fejezetben egészen 1552-ig megyünk vissza az időben, hogy megismerjük többek között Lavinia Fontanát. Ő volt az első női művész, aki önálló festői karriert futott be. Sajnos képei többsége nagyon rossz állapotban maradt fenn, de tehetsége jól látható az alábbi festményen:

Lavinia Fontana: Bianca degli Utili Maselli szobabelsőben kutyával és hat gyermekével, 1600 körül

Őt még számos úttörő követi, mint például Julia Margaret Cameron brit fotós, aki a 19. század fényképészetének egyik megújító képviselője volt. Negyvennyolc évesen kapott egy síkkamerát a lányától és onnantól nem volt megállás. Sötétkamrát és stúdiót alakított ki magának és drámai fényképeket készített, melyek a kevés fényhasználat és a hosszú expozíciós idő hatására igazán látványosak.

A következő fejezetben az avatgárd üttörői kaptak helyet, mint Vanessa Bell. A festőnő több híres művésznőt tudhat a családjában. Testvére a híres író, Virginia Wolf, nagynénje pedig az imént említett fotós, Julia. Gyönyörű élénk színek jellemezték munkásságát. A testvéréről készített portréja pedig ma is ki van állítva a brit Nemzeti Arcképtárban Londonban.

Ebben a fejezetben található egyik személyes kedvencem, Louise Nevelson, aki a modern szobrászat úttörője. Családjával Ukrajnából menekült az Egyesült Államokba a 20. század elején. Igazi kísérletező volt, számos dolgot kipróbált, de szoba méretű fa assemblage-ai a legismertebbek. (Assemblage: különféle tárgyak egymáshoz illesztéséből, halmozásából létrehozott háromdimenziós alkotás)

Louise Nevelson: Dawn menyegzői kápolnája IV, 1959-60

A harmadik fejezetben olyan művészek kaptak helyet, akik a 20. század elején születtek és győztesei és vesztesei is voltak a művészvilágnak. Mint például Alice Neel, akit korában régimódi festőnek tartottak, mert nem hódolt be a vezető kortárs művészeti mozgalmaknak, hanem kitartott a tájképek, városképek, csendéletek, portrék realisztikus világában.

Viharos és tragédiák sújtotta magánélete játszhatott szerepet abban, amiért ebben a fejezetben kapott helyett többet között Frida Kahlo is, aki a valaha élt legismertebb nőművész. Több műve saját magát ábrázolja számos témát jelenít meg: önmagát, mint nőt, fizikai sérülékenységet, mexikói identitását és a világban elfoglalt helyét.

Frida Kahlo: Önarckép majommal, 1938

A negyedik fejezet a Változó sztereotípiák címet kapta és olyan művészek kaptak helyet benne, mint a holokauszttúlélő Alina Szapocznikow, aki azzal nyerte el az úttörő címet, hogy kortárs ipari anyagokkal kísérletezve alkotott plasztikákat. Munkáihoz olyan hétköznapi tárgyakat használt, mint újságkivágás vagy harisnyanadrág. Munkái a szürrealizmus és a pop art határán mozogtak.

Szintén ebben a fejezetben olvashatunk a fluxus és a koncept mozgalomhoz köthető művészről, Yoko Onoról, akinek munkáit erős szociális és társadalmi érzék jellemzi. Sokrétű művész volt, aki festett, szobrokat alkotott, de nem maradt ki az életéből a performansz, a nagy méretű installáció, a film és a kísérleti zene sem. Karrierjében nem kicsit nyomott, hogy John Lennon felesége volt, de ez kicsit sem von le a zseniális képzőművész munkáinak értékéből.

Yoko Ono: Levágott darab, 1964

Az utolsó fejezetben a kortársaké a főszerep. Szintén egy kedvencet emelek ki, akit nem mellesleg, Anglia egyik legkiválóbb művészének tartanak. Ő pedig Rachel Whiteread. Rendkívül sokoldalú művész, aki rajzol, fotóz, videózik, de szobrászként szerezte a hírnevet. Központ témája a tér, a külső és belső formák. Az alábbi képen látható a Ház című műve, melyben a kelet-londoni Grove Road egyik konkrét házát alkotta újra.

Rachel Whiteread: Ház, 1993

Ez a kötet tényleg egy igazi hiánypótló alkotás. Bár néhány oldal egy-egy művészről sajnos kevés, de arra mindenképp jó, hogy felkeltse az érdeklődést. Nekem tetszett a kötet, az pedig külön jó ötlet, hogy a könyv végén található Ajánlott irodalom rovat, ahol szuper könyvekre hívja fel a szerző a figyelmet. A művészvilágot is valamiért a férfiak terepének tartották sok szempontból az elmúlt évszázadokban, ideje lenne észrevenni, hogy bizony bőven akadnak tehetséges nők is, akikre érdemes odafigyelni.

Fordította: Körber Ágnes

Lechner Ödön írásai