Az élet vége – ki ne foglalkozott volna már ezzel a kérdéssel, ki ne gondolt volna arra, mikor jön el és mi lehet utána. Egy biztos: a halál gondolata évezredek óta összekapcsolódik egy meghatározó fogalommal – a reménnyel. Talán nem is arról van szó, hogy önnön mulandóságunk riasztó és felfoghatatlan, inkább azoké, akiket szeretünk.
Természetírások, balladisztikus históriák, önéletrajzi elbeszélések, költői pillanatképek, abszurd rövidtörténetek...és persze műanyag kerti székek.
A Magvető Kiadó jóvoltából került a kezembe Kollár-Klemencz László második alkotása, mely A műanyag kerti székek élete címet kapta. Megmondom őszintén, megrándult a szemöldök, amikor először találkoztam ezzel a címmel. Mit takarhat? Mi az, hogy a műanyag kerti székek élete? Kíváncsian vetettem bele magam a kötetbe és hamar világossá is vált, hogy miről is van itt szó.
A kötetben olyan novellák, elbeszélések, pillanatképek és abszurd történetek kaptak helyet, melyek mind emberi történeteket mesélnek el. Rögtön az első történet alapján megértettem mit is keres a címben a kerti szék. Számunkra természetes és észre sem vesszük, de mindennapjaink része. Ott vannak, amikor szórakozunk, amikor pihenünk vagy épp amikor nem érjük fel a legfelső polcot.
A szerző 1966-ban született Budapesten. 1991-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerzett diplomát tájrendező, majd 2012-ben a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karán hippológus lovastanár szakon. Lovastanár, énekes, dalszerző, szövegíró, forgatókönyvíró és rendező. A Kistehén zenekar énekese és több már kortárs zenei produkció vendégszereplője. Egy vidéki elmélkedő, aki emellett aktív részese a fővárosi underground életének.
Kollár-Klemencz László, fotó: Révai Sára
Novelláiban mindenféle emberrel találkozunk. Van, aki a kalandokat keresi, de olyan is, aki csupán biztonságra vágyik. Megismerünk hétköznapi pillanatokat, amikor az ember találkozik a természettel és olyanokat is, amik elárulják mi természetes az emberben. A legtöbb történetben van valami ismerős, legyen szó akár a vidéki élet megszokott pillanatáról vagy épp egy abszurd, nem mindennapi momentumról. És természetesen fel-fel bukkannak a műanyag kerti székek.
A szerző 2016-ban indította a műanyag kerti székek Facebook oldalát, ahova azóta is érkeznek képek, melyek különböző pozícióban ábrázolnak kerti székeket. Némelyik magányos, némelyik rozoga, de olyan is akad, amely egy koncert megfáradt zenészeire vár a háttérben. A posztban található képek is az említett fb oldalról származnak, lásd itt.
A kötetet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet itt is köszönünk!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? A borítóképre kattintva kedvezményes áron elérhető!
Tetszett, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebook-on is!
Tragédia a Józsefvárosban, persze csupán egy könyv lapjain. Érdekel? Kattints!
"...manapság minden szamár képes rá, hogy villanykörtével világosságot gyújtson - vagy egy atombombát felrobbantson."
Amikor egy komédia nem feltétlenül mulatságos.
Amikor csillagászati kezelési díjért a furkáló lelkiismeret élvezetté alakítható át.
Amikor véletlenül (?) három fizikus van összezárva ebben az elit bolondok házában.
Amikor gyilkosság történik és a való világ bepillant ebbe az irányított káoszba.
A képen Tomanek Nándor, Várkonyi Zoltán és Darvas Iván
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok című művében a Vígszínházban, 1965 (MTI Fotó: Keleti Éva)
Tudom, tudom, rengeteg idő (a fenéket). De nálam a hosszú hétvége már a karácsonyról szólt. Hogy miért?
„A szerzőnő éppen olyan színpompával ábrázolja a XXIV. század futurisztikus, csúcstechnikai világát, mint a régmúlt rikító lázálmait. Gyors tempójú, vágtató cselekmény és karakteres szereplők egy kalandregényébe csomagolva.” - Kirkus Reviews
Szeretem az időutazós történeteket, ezért amint megláttam a Maxim Könyvkiadó kínálatában Az idő gyermeke című könyvet, tudtam, hogy nekem ez kell. Rögtön felkerült a kívánságlistámra, és az első pár oldal után már biztos voltam benne, hogy jól döntöttem.
A 24. század derekán járunk, amikor a történelem megismerésére, feljegyzésére tudós csoportokat küldenek a múltba. Az időutazós könyvekből, filmekből már megtanultuk, hogy a legfontosabb: TILOS bármit megváltoztatni a múltban, mert beláthatatlan következményekkel járhat. Sajnos ezt nem mindig sikerül betartani, még a legkiválóbb tudósok is hibázhatnak.
Egy ilyen "hibából" születik főhősünk, Farway Gaius McCarthy. Anyja is egy időutazó, aki az ókort kutatva beleszeretett egy ókori gladiátorba és kettejük szerelméből az időn kívül született egy időgép fedélzetén, így már egész léte is dacol a természet törvényeivel. Elég érdekes lehet, amikor időszámításunk után 95-ben fogansz és 2354-ben születsz. :D
A srác hatalmas álma, hogy ő is időutazó lesz, mint világhírű édesanyja. Minden flottul is megy, kiváló tanuló, sőt osztályelső, profin mennek neki a szimulációk, ám a végső vizsgán valami mégis félresikerül és megbukik, így egy egészen más utat kénytelen választani, hogy az álmait ne kelljen sutba dobni.
"Átugrani egy másik időbe mindig részegítő élmény. Szédülés, kulturális sokk és déjá vu egyben."
Miután az álmai már veszni látszottak egy feladó nélküli különös levelet kap. Mitől különös? Papírra írták igazi tintával. A 24. században ilyesmit már csak múzeumokban látni. Egy titokzatos második esély ígéretével kecsegtető találkozóra hívják Far-t. Érdekes állásajánlatot kap, mellyel teljesülhet a vágya, egy időgépet vezethet. Ez eddig szép és jó, csak épp nem történelmet kutatna, ráadásul a meló nem éppen legális, mivel a múltban elveszett műtárgyakat kéne lopnia egy kalózhajóval a feketepiacra.
Végül az üzlet megköttetett, így lett Far az Invictus kapitánya annak reményében, hogy megtalálja elveszett anyját a múltban. Legénységét barátai közül toborozta: Gram, a fiatal high-tech zseni, a Mérnök, a Történész, Imogen, aki Far unokatestvére és egy orvos leányzó, Priya. A kis csapat több tucat kincset lopott össze, többek között Michelangelo ecsetjét a Sixtusi kápolna állványáról vagy egy náci kastélyból Gustav Klint festményét csenték el, mielőtt az odalett volna egy robbanásban.
De a történet csak ezután kezdett el igazán érdekessé válni. A srácok egy könyvért utaztak vissza 1912-be, amikor a Titanic fedélzetén Far belefut Eliotba, a titokzatos lányba, aki először meglép az áhított zsákmánnyal, majd a semmiből felbukkan az Invictus fedélzetén, hogy jól megkavarja a banda életét. Akik szép lassan kénytelenek rádöbbenni, hogy a történelem nincs is annyira kőbe vésve, mint ahogy azt hitték...
A szerző nagyon-nagyon jól ír! Szinte filmszerű az egész regény. Pörgős, izgalmas történet, a karakterek érdekesek, sokszínűek, szerethetőek és hitelesek, hihetőek. Az időutazós regényeknek megvannak a maguk buktatói, amiket egész jól sikerült venni. Akár a futurisztikus high-tech-ben gazdag világot nézzük, akár a történelem távoli pontjain járunk vagy épp kiruccannak a főszereplők napjaink Vegasába kaszinózni egyet, csak jól megírt helyszínekkel találkozunk.
Nem hibátlan a kötetet, de apró hibái ellenére is nagyon jó szórakozást nyújt, ahogy egy jó kis hajszát követhetünk nyomon téren és időn át. Kicsit lassan indult be igazán a történet, de aztán az utolsó oldalig sikerült fenntartani a feszültséget, hála a szövevényes, kalandos történetnek, ahol időnként humoros oldalát is megmutatta a szerző, faltam az oldalakat. Egy jó tanács: ne engedjétek, hogy az aprónak tűnő részletek elsikkadjanak olvasás közben, különben könnyen eltévedtek a történetben. :)
Zárásként jöjjön a kötet tökéletes összefoglalója két mondatban Laini Taylor, A különös álmodozó - Strange the Dreamer szerzőjétől:
„Időutazó tolvajok féktelen kalandjai a történelemben!
Észbontó, a szó legjobb értelmében!”
A kötetet a Maxim Könyvkiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Többet szeretnél megtudni a kötetről? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján.
Fordította: Bihari György
Borító: füles, kartonált
Oldalszám: 432
ISBN: 9789632619309
Érdekelnek újdonságok, érdekességek?
Kövess minket Facebookon!
Érdekel egy jó kis humoros időutazós sci-fi? Kattints!
"Tudja, csak úgy lehet eljutni valahová, ha elhatározzuk, hogy hová akarunk menni, és odamegyünk."
Hát nem tudom... állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! - írhatnám a népszerű kiáltásra hajazva Updike művéről, a Nyúlcipő című műben történtekre reagálva. Most tényleg, sok fiatal így és ezt éli meg? Ahogy elnézem a környezetemet, bizony, előfordul.
Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal.
"Nem kérdezni, végrehajtani - az értelmiségi töprengés nem kifizetődő, és még veszélyes is lehet arra, aki túlságosan belefeledkezik."
Hunyadi Mátyás személyiségéből fakadt-e a humanizmus?
Miért támogatta két pápa is Mátyás törekvéseit?
Miért lettek legádázabb ellenfelei hűséges alattvalói?
Fekete volt-e a Fekete Sereg?
Miért utálta a nép - nemes és nemtelen egyaránt - Beatrix királynét?
Az élet meghatározó része a halál. Nem csak azért, mert a vége, hanem azért, mert életünk során óhatatlanul találkozunk a halállal. Sokszor sajnos közeli családtagokat, barátokat veszítünk el, idővel a nagyszüleinket, szüleinket is. Ezért is fontos, hogy tudjuk kezelni. A ti családotokban tabu volt a halál?
Érthetetlen, nem?
Kálvária - szenvedéstörténet - és boldogság.
Felfoghatatlan.
Vagy nem?
(A képen a bácsszenttamási Kálvária látható.)