Bevallom, gyermeki nosztalgiával tekintek vissza a 80-as 90-es évekre, ami nem is meglepő, hisz akkor voltam gyermek. Az iskolában löktük a vakert, a sódert, a hülye dumákat, mint pl.: nem egy rossz lábad van, hanem kettő, vagy hiszel a szerelem első látásban, vagy sétáljak el újra? (ezeket főleg lányoknak mondtuk...) De ha kekeckedni akartunk, ilyesmiket mondtuk: nekem csobogsz, kispatak? Nekem dudálsz kisautó? És ezek után nem átallottuk magunkat szellemesnek, vagánynak, urambocsá' erősnek érezni. 

A kínai science fiction egyedi és különleges világát mutatja be ez a tizenhárom novellát tartalmazó antológia. Érdekel egy szélsőséges cenzúrával elnyomó állam? Vagy falvakat, társadalmat építő patkányok? Netán robotok, akik teljesen beolvadnak a társadalomba? Akik ráadásul túlélték építőiket...

"Akire rávetül a fény, az bírja el az árnyékot is, ha úgy hozza az élet."

Odin, Thor és Loki nevét biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki ismeri. De mi a helyzet a többiekkel?

Yggdrasil világfa. A képet Búi Kristjánsson készítette 1990-ben az eredeti szövegek alapján.

Nem akarok walesi hercegné lenni... 
csak így sikerült, most mit csináljak?! - morfondírozik Rebecca, a vagány amerikai lány, akinek eszébe sem jutott beleszeretni a brit trónörökösbe. 

Félek! Nem szeretem a brokkolit! Hiányoznak a barátaim! Szomorú vagyok! - Ilyen problémákkal minden gyerek és szülő találkozik, és van egy időszak, amikor egyre többet. Szerencsére van könyv, ami segíthet abban, hogyan kezeljük jól ezeket a helyzeteket.

"A De mennyire összegzéskötet, benne megcsillannak a Várady-líra jellegzetes erényei: irónia, intellektualitás, intonálás, és kiegészül egyfajta hűvös szenvedélyességgel, elegáns és intenzív életfilozófiával."

Várady Szabolcs Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő idén új verseskötettel jelentkezett a Magvető Kiadónál, immár ez a negyedik a sorban. Ebben a kötetben rengeteg személyes élményét, emlékeit, kapcsolatait idézi fel, illetve azok elmúlást helyezi a középpontba. Minden vers egy történet, melyek összefüggnek, ezért nem érdemes bele-bele lapozni, hanem az elejétől kell sorban haladni, hogy a végére egy egész kis regényszerűséget kapjunk.

A szerző korához képest nagyon fiatalosak a versei. Rímelnek, de emellett találhatóak benne szlenges fordulatok, kétértelműségek, és vannak frappáns, tömör szösszenetek, melyek már erősen a slam poetry műfajára hajaznak. Ezeket a verseket négy ciklusra tagolta, melyek szép sorban követik egymást.

Az első címe: Vagy megvolt valóban. Ez a rész érdekes volt. Úgy idézi fel az emlékeket, hogy érezzük rajtuk a bizonytalanságot vagy épp a bizonyosságot. Mindenkinek vannak olyan emlékei, melyekből csak töredékek maradtak meg és ott sem feltétlenül vagyunk biztosak abban, amire emlékszünk. Tökéletes példa erre a kötet első verse:

Közben olyan versekkel is találkozunk, melyek kudarcokat, a halál közeledtét idézik és olyanokkal is, melyek elhunyt barátok gyászát örökítik meg. Ezt a vonalat folytatva érkezünk el a második ciklushoz, mely a Ha ott is: itt címe viseli. Ebben a ciklusban pályatársaira emlékszik. Többek között akad vers Pór Péternek, Lator Lászlónak vagy épp egy különös történet, amikor Péter megmentette mindkettejük életét egy öreg Ladában.

Ezután a kicsit borongósabb, szomorúbb ciklus után érkezünk a harmadikhoz, mely az Egy év cserepei címet kapta és merőben különbözik az eddigiektől. Ez csupán egyetlen hosszú vers, melyet a 2010-es évben beérkező e-mailjeiből szemelt a szerző. Ezeket összefésülte, itt-ott igazított rajtuk, hogy összeálljanak verssé. Ebből egy apró részt idéznék, melyről el sem tudom képzelni milyen szövegkörnyezetben érkezhetett a szerző postafiókjába:

És el is érkeztünk az utolsó ciklushoz: Ameddig, addig. Ebben a részben nem csupán emlékek, mint például egy úttörődal, a választások vasárnapja vagy egy bájos gyerekkori emlék a pókról a hálószoba falán, hanem régi álmok is helyet kaptak. Vagy épp indulás a Kútvölgyi kórházba:

Zárásul annyit elárulok, hogy nem véletlenül nyitottam az első verssel a posztban, ugyanis a kötet végén választ kapunk a kérdésre, de ennél többet nem árulok el.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhetitek a kötetet a kiadótól, kedvezményesen!

Kövess minket Facebookon!

Anna visszafordul a peronról...érdekel? Kattints!

Az ember mindig ugyanabba a csapdába sétál bele. Nagyjából így lehet összefoglalni Arthur törvényét. De mi is ez?

El tudsz képzelni egy világot, ahol az emberi élet fabatkát sem ér? Ahol tilos álmodni és, ha álmodáson kapnak mehetsz a munkatáborba, ahol sanyarú sors vár rád?

A történet főhőse, narrátora, Eliana egy szigeten él, ahol a Tanács szigorú szabályok szerint irányítja a társadalom működését. A legijesztőbb ebben a világban az álompestis, mely annyit tesz, hogy vannak emberek, akik éjjel lidércekkel küzdenek, álmodnak, amely szigorúan tilos. Eliana azonban álmodik, de hosszú évek óta titkolja, csupán testvére ismeri veszélyes titkát. Akit álmodáson érnek annak irány a Megbélyegzettek Háza és senki sem hall róla többet, kitaszítottá válik, akár halál is várhat rá.

A lány szövőnőként dolgozik, a Szövők nagynevű házában él, ahol a napi rutin szerint éli mindennapjait egészen addig, amíg egy egy nap találnak egy vérben fürdő lányt a ház előtt. A lányt megfosztották a beszéd képességétől, senki nem tudja ki ő. Aztán észreveszik a rejtett tetoválást a tenyerén: Eliana. De vajon főhősünknek mi köze ehhez az összevert lányhoz? Elhatározza, hogy a végére jár a dolognak, főleg miután kiderül, hogy a lánynak tehetsége van a szövéshez, így befogadják és Eliana szobatársa lesz. A két lány egyre szorosabb kapcsolatba kerül.

Miközben megismerjük a két fiatal kapcsolatát és titkaikat bőven kapunk információt erről a korrupt világról,  a társadalom működéséről, a természeti erőkről, mindezt szép, hangzatos, lírai stílusban. (Nekem ez kicsit fura volt, valahogy nem igazán passzolt ez a stílus ehhez az elnyomó rendszerhez.) Látványos a világ, amit megismerhetünk. Például a vallásos gyülekezet, mely a szövésért felel, a félig vízivárosként működő sziget, a medúzák, melyeket orvoslásban használnak, a munkatábor titkai. Ezektől lesz igazán egyedi a regény.

Apránként épül fel a történet, kapjuk a kirakós darabkáit, fokozatosan haladunk a végkifejlet felé. Rengeteg titok övezi a szigetet és Eliana nyomozásával magát és szeretteit is veszélybe sodorja. Nyomozás, bujkálás, lázadás az eltorzult uralkodói osztály elnyomása ellen.

Sokáig nem értettem miért kell tiltani az álmokat, mitől is lehetnek veszélyesek, de a könyv végére választ kapunk erre a kérdésre is. Megtudjuk milyen szerepe van az álmoknak, a Tanácsnak, sőt még egy ősi erő is felbukkan. A lírai hangvétellel a végére sem sikerült igazán megbarátkoznom. Nem egy akciódus fantasy-disztópia, inkább az érzelmeinkre próbál hatni a szerző.

Parádés képleírásaival, szépirodalmi stílusával egyáltalán nem emlékeztet semmilyen más fantasyra, disztópiára, amit korábban olvastam. Nekem néhol túl lassú volt, annak ellenére, hogy sokszor talán túl sok is volt az infó, de a misztikuma, az időnként sötét és durva hangulata miatt azonban érdemes volt elolvasni. A kreatívan megálmodott világ hibátlan, a történet engem nem ragadott meg.Aki a megszokott fantasyk világából kalandozna másfelé, annak feltétlen javaslom az elolvasását.

Köszönöm a lehetőséget Metropolis Media!

A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó oldaláról, kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!