Kínos szituációba kerültél életed talán legfontosabb prezentációján?
Elfelejtetted a saját a neved? Selypítesz?
Ne aggódj, egyik sem a világ vége - csak állj talpra és hallasd a hangod!
Cecelia Ahern legújabb, magyarul is megjelent könyve eltér a tőle korábban megszokott formátumtól: egy hosszú regény helyett 30 rövidebb, de kerek történetet kapunk egy kötetben. Ami viszont nem változott, az a magával ragadó, a valóság és a teljes kitaláció határán táncoló történetvezetés.
Ezt az ajánlót párszor átfogalmaztam, mielőtt elnyerte végleges formáját. Ugyanis az első pár történet után elkezdtem lepötyögni a gondolataimat, ezek azonban a további olvasásokkal állandóan változtak, két okból is: egyrészt, ahogy haladunk a lapokkal, komolyabb és komolyabb témák kerülnek a szemünk elé, másrészt megtaláltam az igazi módját, hogyan kell ezt a kötetet olvasni - szépen, lassan, nem kapkodva. Egyszerre 1-2 novella lett az adagom, ez az átlagosan 20 oldal adott annyi gondolkodnivalót, hogy kis szünetet tartsak, mielőtt tovább tudok lendülni.
A 30 történet 36 különböző nőről szól, azonban közös bennük, hogy egyikük nevét sem tudjuk meg és mindannyian életük egy meghatározó szakaszán vagy éppen napján mennek keresztül. Van, aki éppen egy új hazában kénytelen újrakezdeni az életét. Van, akinek azért kell küzdenie, hogy észrevegyék, míg más éppen próbálja kerülni a figyelmet. Megismerhetünk szegényt és gazdagot, fiatalt és idősebbet egyaránt. Akadnak testi hátránnyal rendelkezők, azonban legtöbbjüknek főként lelki problémákkal kell megküzdeniük. Egészen az utolsó novelláig azt gondoltam, a magyar kiadás borítója csak erre a sokszínűségre reflektál, azonban ott további jelentést is találhatunk benne.
“A nő vett egy mély lélegzetet, és közelebb lépett a mikrofonhoz. Csak három szó…
- Mindig válasszatok jól!”
A sok probléma mellett azonban humoros történetekre is bukkanhatunk a lapok között. Az egyik ilyen annak a nőnek a története, aki hálóruhában indul el gyalog az autópályán, hogy bejelentést tegyen a rendőrségen, miszerint ellopták a józan eszét. Miközben “kihallgatása” zajlik, szépen lassan rávezetik, hogy nem történt bűncselekmény - vannak ugyan az igazára utaló jelek, összességében viszont józan ész hiányában nem így viselkedne. Kedvesen megmosolyogtató “A nő, aki azt hitte, rossz a tükre” pár oldala is - ugyanakkor a humoros csomagolás alatt ugyanúgy megbújik a fontos üzenet, miszerint fogadjuk el önmagunkat és máris más színben látjuk a világot.
Több novella központi témája, hogy az egyes nemek tárgyként, de legalábbis saját akarattal nem rendelkező lényként tekintenek a másikra. Előfordul, hogy a nő viszi vissza férjét az áruházba, azonban gyakoribb, hogy a férfiak erőltetik elvárásaikat a másik félre. Szerencsére napjainkban csak íratlan szabályok vannak erre vonatkozóan, de nekem például visszatetsző a törvényileg kötelező udvariasság, és hogy annak visszautasítását bűntényként kezelik.
“A nő elmosolyodik. Ha akkor segítenek neki, amikor tényleg kell, azzal nincs semmi gond.
- Köszönöm szépen - mondja őszintén a férfinak.”
Ennyi történet és főhős bemutatásánál óhatatlanul is előfordul, hogy nem mindegyik és mindenki válik kedvenccé. Egyes esetekben csak nem tudtam sajnálni “a nő”-t, hiszen önmaga hibája/lustasága/hiúsága miatt került az adott helyzetbe, két novellában azonban egyenesen ellenszenves volt a középpontban lévő személy. A tanulság viszont ezeknél is ott rejtőzik a sorok között. Ilyen annak a lánynak az esete, aki annyira felszínesen él, hogy élete, majd ezáltal teste súlytalanná válik és egyszerűen elfújja a szél.
A skála másik végén lévő, kedvenc szereplőmet könnyen, határozottan meg tudom nevezni: “A nő, aki a tengerisügér-specialitást rendelte” címszereplője, aki a saját történetében csak mellékszereplő.
Kedvenc novellát már sokkal nehezebb, most még számomra lehetetlen választani, hiszen a harmincból legalább 15 hagyott mély nyomokat, és ezek nem összehasonlíthatóak. Az egyik a testvéri szeretet erejét mutatja be, a másik egy ijesztő, de nem kizárható jövőképet mutat, míg van, ami azt mutatja be, hogy néha a legkisebb részletek változtathatják meg valaki életét.
Az olvasás közben átélt érzelmi hullámvasutazás után úgy érzem, az utolsó novellával megkapta a tökéletes lezárást a könyv. Ez a pár oldal igazából nem is egy, hanem 7 nő mindennapi gondjait mutatja be nekünk, akik szerencsésen megtalálják - ugyanazt - a kiutat a mindennapokból, amivel igazán értelmet nyer a kötet címe.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Köszönjük, Athenaeum Kiadó!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
A Typotex Kiadó elkötelezetten adja ki azokat a magyar piacon hiánypótló műveket, amelyek elgondolkodtatnak, meghökkentenek, látszólagos reménytelenségük ellenére reményt adnak a ma emberének túlélni a mindennapok fásultságát, rendkívüli helyzetek méltánytalanságát. Ez a kötet is azok közé tartozik, Jonas Lüscher Kraft című műve.
Felnőtté válni ciki, gyereknek lenni jobb. 
A történetet három szereplő történetén keresztül ismerjük meg, Fred az első, majd jön Ta Su, aki híres műsorvezető és első alkalommal jár a Holdon, itt tervezi következő műsorát felvenni. Kettejük találkozásának az lesz a vége, hogy Ta Su segít Frednek meglépni a Holdról, visszacsempészi őt a Földre. Közben bekerül a képbe a kínai pénzügyminiszter lánya is, aki sokak figyelmét felkelti, ráadásul, amikor illegálisan terhes lesz, Csan Csinek is vissza kell térnie fű alatt a Földre. Ezzel együtt már két utasa lesz Ta Su-nak. És azt követő események minden megváltoztatnak a Földön és a Holdon egyaránt.
Jü Hua könyve személyes vallomás Kínáról: kulturális forradalomtól napjaink szocialista vadkapitalizmusáig. 
Forrás: 
