68 év múlva találkozunk, szerelmem

2019. február 11. 06:26 - Carbonari

Könyvajánló - Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

age-2804737_960_720.jpgNem, a címben szereplő mondatot senki sem mondta ki,
csak ez a lényege a könyvnek. Két fiatal, akit elszakít
egymástól a történelem, 68 év múlva találkoznak és
egy különös szerelmi háromszögben találják magukat. 

Az Álomgyár Kiadó egy igazán igényes kivitelben pompázó kötetet bocsátott olvasói számára, Palotás Petra Vénasszonyok nyara című munkáját. A műre már ránézni is öröm, kemény fedél, kellemes színek, hamiskás cím: minden adott arra, hogy az ember kalandozó szemét megfogja a bolt polcain.

Esther 85 éves, és úgy dönt, hogy elég volt a házából és a kertjéből. Imádja, szereti, de már nem bírja se takarítani, se művelni. És ha nem bírja, nincs értelme. Ezért eladja a házat telekkel együtt, majd minimális bútorzattal, kevés régi, de fontos és kedves emlékével együtt beköltözik a Négy Évszak nevű, elegáns idősek otthonába. Ne izgulj, Esther, jó lesz, biztatja magát lépten-nyomon, most kezdődik az aranykor!

Be is költözik. Óriási a zsibogás az ebédlőben, ahol éppen Martha, a csinos, jól öltözött, korából tucatnyi évet letagadható, elegáns Martha támasztja az ajtófélfát. Esther kicsit féltékeny is lesz egy pillanatra erre a szépségre, amikor kerekesszékben begurul a szerző apja, Zoltán. Esther elsápadva ismeri fel benne több, mint hat évtizeddel ezelőtti szerelmét és egy forró, balatoni nyarat.man-2546107_340.jpgZoltán művészember, akinél az alkotó zsenialitás nemegyszer eltaposta a hétköznapokat. Megöregedett ő is, 86 éves, és.. demens. Elfelejt ezt-azt. Sok ezt-azt. 1952-ben disszidált Balatonfüredről és azóta sem volt hajlandó hazamenni, amikor pedig már lehetett volna. Ennek okáról hiába faggatták, csak ködösített és azt morogta, hogy nem kell mindig mindenkinek mindent megértenie. Esther pedig őrlődve tanakodik magában, hogy Zoltán felismeri-e, és a mindig elegáns, jelenleg Zoltánnal flörtölő Marthat legszívesebben fellökné székestől az asztaltól. És hogy a kép teljesen zavaros legyen, Zoltán felesége, June is él és gyakori látogató az idősek otthonában.

Tanúi lehetünk annak, mi történt 1951-ben a sármosan fiatal Zoltán és nyurgán tiszta nyugatnémet (istenem, mond ez még valakinek valamit?) vendéglány között. Azzal indult az egész, hogy a művész hajlamú fiú megkérdezte, lefestheti-e. A többi.. a többi már történelem. Ami közbeszólt államosítással, társbérletre való felszólítással (képzeld el, egyszer csak azt mondja a törvény, hogy túl nagy neked az a ház.. és leszel szíves felajánlani az államnak vagy bérlőket odafogadni. Szerintem a te szád is félreállna, mint anno Zoltán anyjáé).

A mindennapok pedig folynak az öregotthonban, ahol ugyanúgy jelen van intrika, kicsinyesség, de pezsgés is, ha egy jó képű férfi feltűnik női társaságban, mint bárhol máshol. A férfi-nő izgalom minden életkorban megjelenik (én már csak tudom).

A szerző, Palotás Petra
palotas.jpeg
Mi ez az egész? - kérdezheti az ember. Valóban létezik halhatatlan szerelem?
Hát nem tudom. Kevés szerencsések előfordulhat.
Mert a műben vázolt cselekmény igaz történet alapján lett papírra álmodva.

Mi a tanulsága a történetnek? Tudni kell (bármit) abbahagyni, amikor itt az ideje, de merni kell utána nyúlni is annak, ami még a mienk lehet.

Azt hiszem, ötvennégy évesen egyre inkább öregszem, legalábbis az idő folyamatosan ilyen történeteket dob elém, ahol az idősödéssel kapcsolatos témák vannak a legkülönb módokon kitárgyalva. Csak az elmúlt két hétben ilyen kötet volt az Ezüstróka (Schäffer Erzsébet), Hét mocskos nap (Gárdos Péter), Gerevich József Teremtő vágyak sorozatának harmadik része, a Szerelmek, múzsák, szeretők, de Nyáry Krisztián Írjál és szeressél című munkája is érintette ezeket az aspektusokat.  Legszívesebben odaintenék ennek a rendezőnek, hogy figyelj, édesapám, én ezek majdnem mindegyikével tisztában vagyok. Nem félek öregedni. Pontosan tudom, hogy a legtöbb idős ember ugyanolyan lobogással képes hatvan, hetven, nyolcvan, de még kilencven éves korában is szeretni, mint 15 évesen, legfeljebb több tapasztalattal és lényegesen kevesebb tabuval köríti érzéseit. Amíg fiatalon a világ minden ideje az övéknek látszik, ma már tudják (tudom), hogy nincs idő ostoba köröket róni egymás körül. Nincs mire várni. Csak a halálra, az meg úgyis megérkezik, ha várod, ha nem. Közben pedig élni kell. Ha tetszik, ha nem. És akkor már miért ne szabadon, vidáman, és ha még kis szerelem, szex is adódhat, hát hadd jöjjön!

Ez a könyv nem azoknak a fiataloknak szól, akiknek a harmincéves kor elérésének fenyegető árnya maga is egyenlő egy kisebb halállal, a negyvenéves meg egyenesen bazi öreg. Ezt azok az emberek fogják értékelni - kortól függetlenül, akik már tudják, vagy tudni akarják, hogy ötven, hatvan plusz évesen sem roggyantak még az emberek... legalábbis szerelem szempontjából.

venasszonyok.jpg

 

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!

Köszönjük, Álomgyár Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebookon!

Kíváncsi vagy, mekkora káosz keletkezik, ha két nagyon-nagyon különböző ember találkozik egymással, és a sorsuk menthetetlenül egymásba fonódik? Kattints!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1314594928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.02.15. 09:46:31

Maga nem ismeri, mi a nő. (...) Az egy szörnyű találmány. Aki olyan közelről ismeri a nőket, mint én. Tudja, a nő alapjában véve valami állat. Nem több, mint egy nőstény állat, csak éppen beszélni tud. De nem azt teszi, amit mond, amit beszél, hanem azt, amit az a nőstény állat tesz,(amit ösztöne diktál! én) aki nem tud emberi nyelvet.

A féltékenység a legnagyobb ördög, az megemészti az ember szívét és az életét. De a féltékenység a leggonoszabb, mert mindenki csak arra féltékeny, aki őtet nem szereti. (...) Azért az, aki féltékenységből gonosz, nagyon gonosz. Móritz Zsigmond
süti beállítások módosítása