Semmit és mindent, így lehet a legrövidebben válaszolni a címben feltett kérdésre.
De ha arra gondolsz, hogy a vezetés = befolyásolás, akkor...
A vezetést lehet jól csinálni és lehet elképesztően rosszul. Egy régi kiadvány kibővített, újra hangolt és a mai kor lehetőségeihez igazított 2.0 verzióját adta ki a Bagolyvár Könyvkiadó, John C. Maxwell Holnapra vezető lehetsz 2.0 című munkáját.
„A vezetés nem egyéb, mint másokra gyakorolt hatás. Ennyi. Se több, se kevesebb… Aki azt gondolja magáról, hogy vezet, ám senki sem követi őt, az csak sétál.” - állítja magabiztosan a szerző, amelyet gazdag élete nyomán szűrt le saját praxisából. A vezetés nem bonyolult munka, állítom ezt sokakkal ellentétben. Szent meggyőződésem, hogy vezetni az tud, aki önmagát stabilan ismeri, nem fél nemet mondani, képes mérlegelni rossz és rosszabb megoldások között, előrelátóan tervez és nem fél a kudarcoktól sem, hanem tanul belőlük. Nem terheli idegrendszerét irigységgel, nem tartja többre magát, mint amennyi, nem vár el többet másoktól sem, mint amennyit önmagától. Ha mindez adott, akkor mellé gyakorlásképpen magához szólít némi vezetéselméletet is, akár ezt a művet, amelyről szó van, és az isten sem fogja megfogni a jó vezető útján. Komolyan.
Persze, a kötet tanulmányozása mindenképpen nyitott személyiséget és tudatos fejlesztést kíván. Olyan mondatok hangzanak el, hogy a vezetés nem más, mint befolyásolás, amelynek különböző szintjei vannak. Rossz hallgatni is, nem? Pedig így van, mindenki befolyásol valakit, még a legutolsó beosztott is. A prioritások meghatározása sem utolsó, mert a "bölcsesség művészete abban rejlik, hogy tudjuk, mi az, ami el kell hogy kerülje a figyelmünket" (William James). Senki sem kaphat meg mindent, az okos munka több hasznot hajt, mint a kemény munka. (Ezt olvasd el még egyszer. Megvan? Akkor kezd előlről. Nagyon fontos alapelv.)
Jó dolog vezetni? Persze. Csak előbb tanuld meg önmagadat vezetni - enélkül hiába is tanulmányzol bármit a témában. Van önfegyelmed? Hajlamos vagy halogatásra? Képes vagy lelkesedéssel akár takarítani is? Yess, tovább léphetsz. Enélkül nem vagy több vagy más, mint bárki, akit a fejed felé ültettek és utálod a lélegzetvételét is. Ilyen akarsz lenni? A bizalom kockázatos játék, de mindig a vezetőnek kell megtennie az első lépést. Aztán, ha a beosztottak bíznak benned, figyelni fognak rád, és tettekkel honorálják a megelőlegzett bizalmat.
[Volt egy paranoiás főnököm, akit utáltunk, mint a ... igen, azt. Mindent hatszor ellenőrzött, semmi újításhoz nem merte nevét adni, mindenkivel olyan hangnemben beszélt, hogy kinyílt az ember zsebében a bicska. A szervezet a vezetése alatt épphogy csak stagnált, beosztottjai gyomorgörccsel jártak be dolgozni, akinek csak lehetősége nyílt rá, dobbantott onnan. Mi, akik napi egy leszarom tablettával kiböjtöltük, hogy eltakarodjon tőlünk - 2 évbe telt! -, pezsgőt robbantottunk, amikor meghallottuk, hogy feljebb bukik.]
A pozitív változás elengedhetetlen ahhoz, hogy menedzselni tudj egy szervezetet. Jó, ha semmit sem veszel biztosra.
[A feltételezés a kudarc szülőanyja - a napokban elveszni látszott egy tyúk a baromfi udvarról. Azonnal elzártam őket egy lehetőségtől, amely - megítélésem szerint - a legnagyobb valószínűséggel a baj okozója lehetett. Végigvizsgáltam a kerítés azon részét, de semmi különöset nem fedeztem fel. Pedig csak itt mehetett ki, erőltettem a témát. Hát nem. Amikor egy másik tyúkot megfogtam a szomszéd üres telken, de egy tyúk még mindig hiányzott, akkor kezdtem komolyan venni a kérdést és a telek teljes szélességében vizsgálódni. Na persze, hogy volt egy lyuk a szomszéd telek felé, mégpedig látványosan tyúk szélesítette cucc... betömködtem, és a másik tyúk is meglett.]
Igen, igen, de a változás szinte mindenkit idegesít. Egy szervezet alkalmazottai, legyen az gazdasági, közigazgatási, nonprofit, de akármilyen, utálják a változást. Gyűlölik. Mondanám, hogy ez a dolguk. Aki a vezetéssel ért egyet, azt élből strébernek, ha nem talpnyalónak minősítik, vigyázni kell ezzel is. Őszintén? Ahhoz, hogy valaki résztvevőként megértse a változás szükségességét és lényeget, vagy óriási nyitottsággal kell rendelkeznie vagy volt már vezető valamikor, és kellett folyamatokat menedzselnie. Minden egyéb esetben csak riadalom, le- és beszólás, fanyalgás várható még akkor is, ha a témában bevezetendő változás szemmel láthatóan jó. Egy jó vezető tudja ezt és ennek fényében kezeli a reakciókat, higgadtan és a helyzetnek megfelelő válaszokat ad a felmerülő kérdésekre.
A vezetéshez szükséges többlet a hozzáállás. Gondolj csak bele! Ha te nem hiszel a kitűzött célokban, akkor ki? Láttál már olyan vezetőt, aki ímmel-ámmal tette oda magát a feladathoz? Na, az olyan eredményességgel is rendelkezett, amilyen a hozzáállása.
[Ilyenkor mindig a kertem jut eszembe. Vannak olyan munkafázisok, amelyek nemszeretem kategóriába tartoztak, mint bármilyen terményt leszedni, pucolni, kapálni, locsolni, füvet nyírni, permetezni: ezek mind monotóniatűrést igényelnek. Régebben ilyen tulajdonságom nem volt. Amióta elfogadtam, hogy pozitívan kell ezekhez is hozzáállnom, azóta természetes módon foglalja el magát az agyam, míg jár a kezem. Pontosan nem tudom, hogy történt a váltás, de megtörtént és profitálok belőle.]
A sikeres vezető megszabadul a tehetetlenségtől. Mindig van valami, amit lépni lehet, ezt jó, ha kőbe vési az ember. Akkor is, ha vár valamire, akkor is, ha nem pontosan úgy lehet haladni, ahogy elképzelte előzőleg. Csak csinálj valamit. Valami hasznosat.
Érdemes megváltoztatni a gondolkodásmódodat. Ne mindig azt várd, hogy a másik lépjen, lépj te. Adj valamit önzetlenül, hogy másokban is felkeltsd azt az igényt, hogy neked adjanak. A szolgáló vezető az elsődleges szolga.
[Emlékszel még az 1984-ben bemutatott Szaffi című animációs filmre? Amikor a "lápi boszorkány" Gobbi Hilda hangján dörmögi, hogy ej, úrficska, egymás szolgái vagyunk mi itt mindannyian. Nem szó szerinti idézet, de érzed benne az erőt? Hogy aki legtöbb ismerettel és tapasztalattal bír, tudja azt is, mi az alázat és a mások szolgálata iránti elköteleződés egymás kölcsönös hasznára?]
Jövőkép és önfegyelem - ha nem tudod, hová tartasz, nem tartasz sehová. Ha az első ember, akit legyőzöl, nem saját magad, alkalmatlan vagy a vezetésre. Nem érsz semmit. Hallani is fáj, mi? És ahhoz mit szólsz, hogy sosem ülhetsz ölbe tett kézzel, mert a vezetés nem arról szól, hogy innentől most már tudok mindent? Bizony, tanulnod kell egy életen át. Fejlődnöd, hogy ne rekedj meg valahol. Ami ma még jó vezetővé tett, holnap lehet, hogy kevés a boldogsághoz. Dehát az út a fontos, nem?
A szerző, John C. Maxwell
És miért szerezd be magadnak ezt a művet akkor is, ha nem vagy vezető, sőt, nem is akarsz soha az lenni? Hogy a mindennapjaidban sokkal sikeresebb légy, jobban tudd menedzselni önmagad és családod, környezeted. Sok-sok hasznos dolgot fedezhetsz fel benne ahhoz, hogy a mindennapokban alkalmazva stressz nélkül boldogulni tudj. Én mondom neked. Harminc éves lehettem, amikor először elém került hasonló témájú könyv? Talán. Nos, onnantól megváltozott az életem. Én is elviselhetőbb lettem és a környezetem is elviselhetőbbséggel reagált az én változásomra. Mit veszíthetsz, most őszintén? Ez csak egy könyv, ami hasznos. Tényleg hasznos.
Érdekel a könyv? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!
Köszönjük, Bagolyvár Kiadó!
Érdekelnek a könyvújdonságok?
Kövess bennünket Facebookon!
