Közel a szakadékhoz

2020. április 14. 07:16 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jessica Koch: Közel a szakadékhoz

Hogyan menekülhet meg egy tízéves fiú a családját belülről szétszakító erőszaktól, az alkoholista apjától? Hogyan lehet belőle felnőttként kiegyensúlyozott, jó ember?

„Újra és újra ugyanazokat a történeket meséljük magunknak, amíg el nem felejtjük, hogy hazugságok…”

Ha alaposan a mélyére nézünk egyes emberek családi mintáinak, gyerekkori tapasztalatainak, a közegnek, környezetnek, amelyben felnőtt, a felnőttkori reakciói, viselkedési mintájának a lenyomatait és okait megtalálhatjuk bármiféle szakképzettség nélkül is. Mégis vannak szép számmal, akik - akár ebbe, akár abba az irányba - kitörnek ebből a családi mintából. Mert teljesen különbözőek vagyunk, és különféleképpen reagálunk. Egy alkoholista, erőszakos apa gyermekeinél van rá példa, hogy a gyerek erősen alkoholellenes lesz, aki sosem iszik, és megveti a szórakozás efféle oldalát. De ehhez erős jellem, és később stabil háttér kell. Ha egy gyengébb jellemű, folyamatos kudarcokat átélő gyerek, akkor valószínűleg csak idő kérdése, hogy továbbvigye az apja szép példáját...

Jessica Koch, a német szerzőnő életében, amit megosztott a férjével a fiatalkorából, volt egy nagy "lyuk". 2010-ben ismerkedett meg a férfival, ez a történet pedig - számára - 1999-ben kezdődött. Persze feltűnt a férjének is, hogy van valami a felesége múltjában, de nem kérdezett rá sosem. Egyszer végül Jessica elszólta magát, majd elmesélte első nagy szerelmének, Dannynek a tragikus történetét. Erről szól - a megismerkedésükről és a fiú haláláról - az első kötet. A második kötetben pedig megismerjük Danny gyerekkorát, az okot, amiért az apa visszatért a mérgező mintához, az erőszakhoz, egy fiatal gyerekszerelmet, ami mégis életet ment, és látjuk, hogyan válik Dannyből az a fiatal, akit megismertünk a Közel a horizonthoz c. kötetben.

A kötet hihetetlenül megrázó, megviseli az olvasót, különösen az a tudat, hogy valós alapokon nyugszik. Sokan nem szeretnek fizikai és lelki erőszakról olvasni, mert elég sok az erőszak a világban. Lehet járni persze csukott szemmel. Lehet azt mondani, hogy "én ezt nem bírom". Nem bírod? Akkor nagyon szerencsés vagy, mert sokakkal ellentétben sosem tapasztaltál, sosem láttál ilyet. El sem hiszed, hogy sokkal több ember van körülötted, aki már átélte az erőszak valamely, akár visszatérő formáját is életében. Azt meg aztán főleg, hogy te magad is ismersz olyan embert, aki tett már hasonlót. Aki bántott már másokat, szánt szándékkal.

Senki nem akarta látni a szenvedését. Az anyja nem fogja megérteni a tettét, csak csalódást okozott neki, és magára haragította. És ha állandóan dühös rá, akkor szeretni sem fogja. A szülők boldog gyerekeket akarnak, tökéletes gyerekeket. Egy látszólag tökéletes családban a gyereknek működnie kell. „A látszatot megőrizni”, ahogy az apja szokta mondani. Legalább is kifelé, hogy ne lássák a hibákat. Hogy őt – Dannyt – ne lássák, mert valószínűleg ő az egyetlen hiba az egész dologban.

Danny apja azonban túltesz mindezeken. Ezt a fajta gyűlöletet, ami a fia iránt ébred benne, semmi nem magyarázhatja. Persze megvannak az előzetes rossz mintái, a gyerekkorában tapasztaltak neki is, az erőszak és a manipuláció csírái ott vannak benne. Fontosnak tartom, hogy értsük az elkövetőket is. Ha csak ész nélküli vérbosszút kívánunk, semmivel nem vagyunk jobbak. Meg kéne érteni az okokat, amelyek ide vezettek. Azért, hogy aztán tehessünk ellene, hogy kiemelhessük az ilyen családokból a gyerekeket, hogy ne fordítsuk el a fejünket. Hogy kevesebb áldozat és kevesebb elkövető legyen. Aiden a fiát tette felelőssé azért, hogy az élete romba dőlt, és elképesztő gyűlöletet érzett a saját, alig 10 éves gyereke iránt. Ez sem ritka eset sajnos, rengeteg gyerek hallgatja azt egész addig, amíg fel nem nő, valahogyan ki nem tör ebből a közegből (vagy amíg valami szörnyűbb nem történik), hogy ő semmit sem ér, hogy tönkretette az anyja/apja életét, hogy miatta iszik, hogy ő a hibás, hogy gyűlölik. Ezek azok a gyerekek, akik a családi szeretetet teljesen nélkülözik, akiknek a család szó jelentése egész más, mint sokaknak. Akiknek a gyomra is összeszorul, ha meghallják.

A kötet eseményei, ahogyan azt a szerző az előszóban is írja, Danny naplóiból és későbbi, élőszóban elmesélt történeteiből táplálkoznak. Hihetetlenül részletes, és én vallom azt, hogy ismernünk kell ezeket a szörnyű történeteket is. Ismernünk kell, mert tudnunk kell, hogy ilyen is történik a világban. Túlságosan sokszor. És ha ezeket hajlandóak vagyunk megismerni, akkor később talán tehetünk azért, hogy a gyermekvédelem hatékonyabb legyen, hogy egyre kevesebb embernek kelljen átélni ezeket a szörnyűségeket. Hihetetlenül megterhelő élmény volt ez a könyv, és hát mit mondjak, nem segítette elő az emberszeretetemet. Undorító. Elkeserítő. Hatásos. De mégis nagyon fontos.

Luna Wedler és Jannik Schümann, az első rész filmváltozatában a főszereplők, valamint a szerzőnő, Jessica Koch

Teljesen egyedül volt. Tudta, hogy egész életében egyedül lesz, és úgy gondolta, ez jól van így. Az emberek hamisak és alattomosak, épp ezért ostoba dolog megbízni bennük. Csak a bolondok tesznek ilyet. A bizalom hiba, amelyet soha többé nem szabad elkövetnie.

A kötet első részéből ugyanazzal a címmel film is készült, amelyet néhány hónapja mutattak be a mozik. Részemről nem láttam még a filmet, de néhány részletben - természetesen - eltér a könyvtől. Mindkét kötetet az eredeti német nyelvből Hajdúné Vörös Eszter ültette át magyarra, és tette ezt érzékenyen és jó stílussal.

Köszönöm a lehetőséget a Maxim Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.