Egy megmentett kutya sikertörténetébe bújtatott szomorú és reményteli történetek a felelős állattartás és az állatvédelem fontosságáról.
Tornóczky Anita dolgozott modellként, műsort vezetett, több diplomával végül az állatok segítésében találta meg a hivatását. Az Országos Állatvédőrség Alapítvány ügyvezető igazgatója, kutyaviselkedési terapeuta, aki az egyik állatmentési akciónál találkozott a félholt állapotban levő szőrmókkal, Izével.
Izé szerint a világ címen megjelent kötetében Izé "elmesélésében", az ő kalandjain keresztül mesél az állatmentésről, a felelős állattartásról, betegségekről, ivartalanításról és még számos fontos dologról, melyekről tudnia kell azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy befogadnak egy kutyát. Rengeteg hasznos információ van a kötetben arról, hogy miként neveljük, gondozzuk a kutyánkat és milyen különleges módszerekre van szükség például egy sérült, mentett kutyánál, de fontos leszögezni, hogy ez nem egy kutyanevelős könyv. Inkább egy felhívás, figyelemfelkeltés, hogy mire érdemes odafigyelni vagy miért célszerű szakértő segítségét kérni a neveléshez.
Szívszorító volt olvasni Izé történetét. Egy nyári napon született három testvérével, de az anyja rettentően legyengült, mert nem kapott enni, ezért őket is alig tudta szoptatni. Tehéntejbe áztatott kenyeret kaptak, de az nem jó egy kutyának. Aztán jöttek az Állatvédőrségtől és kimentették őket több társával együtt. Gyógyszerek, infúzió, tápláló ételek, csend és nyugalom. Aztán Anita hazavitte, amíg rendbe nem jön. Félő volt, hogy nem éli túl.
Anita mindenhová magával vitte és miközben arról olvashatunk, hogyan lábadozott a kiskutyi, több Állatvédőrséges akcióról is mesél nekünk. Kapott egy fejezetet a falka, a hierarchia és a falka más tagjai. Például Berta története, amelyen keresztül ismerkedünk az ivartalanítás fontosságával. Sajnos voltak azonban olyan fejezetek, amelyeken nagyon felhúztam magam és remélem sok ember érzi így.
Izé életének alakulásában voltak hullámvölgyek, apró balesetek, de ezeket leszámítva is látható, hogyan fordult jobbra a sorsa. Viszont az Állatvédőrség munkáit boncolgató részeknél nagyon felhúztam magam. Sosem fogom megérteni, miként lehet képes valaki arra, hogy egy ártatlan állatot bántson vagy azon nyerészkedjen, hogy megsérülnek ezek az alapvetően kedves teremtések.
Többek között olvashatunk egy olyan mentésről is, ahol 42 kutyát sikerült kihozni egy kutyaviadalokat tartó rettenetes lénytől (bocsánat, az ilyet nem tudom embernek nevezni). Szintén szomorú, hogy létezik és az állatvédők harcolnak is ellene, ezek a gyepmesterek, a sintértelepek, melyek közül vannak tiszta és rendezett helyek is, de sokban közülük borzasztó állapotban tartják az állatokat, amíg el nem altatják őket, melyre a mai törvények alapján 14 nap után joguk van. Sőt a keleti országrészben vannak olyan telepek is, ahol nem szabályosan oltják ki az életüket, hanem élve dögkútba dobják az elárvult állatokat.
Kicsit kompenzálva a rengeteg dühítő, rémes történetet, váltásban jönnek a bájos sztorik. Zongoraóra, masszázs, mókázás az Állatvédőrségnél, amely (ez nem lesz túl meglepő információ) állatbarát munkahely és van, hogy 5-7 jószág bandázik együtt az irodában. Jó kis programötleteket is kapunk, melyek alkalmával közelebb kerülhetünk az állatunkhoz. Kutyás táborok vagy ott az agility, ami kutyának és gazdinak is jó móka.
Szuper ötlet volt ilyen formában megírni ezt a könyvet. Könnyed, játékos, olvasmányos és mégis rengeteg hasznos információval szolgál. Megismerhetünk egy bájos kutyát, akinek kemény volt élete első pár hónapja, közben pedig számos betegségről olvashatunk, melyek mind megelőzhetőek lennének gondos odafigyeléssel, felelősségtudattal. Ha egy ember csesz le valakit, amiért például sajnált pár ezer forintot, hogy távol tartsa a kullancsokat, sokan csak legyintenek rá, de amikor magunk elé képzelünk egy bánatos, értetlen kutyust, máris másként gondolkodunk. Legalábbis bízom benne, hogy egy-egy történet könnyebben fog meg valakit, aki korábban nem volt mindenben felelős gazdi.
Arra azonban mindenki készüljön fel, hogy vannak szomorú pillanatok és fotók a kötetben. Rögtön az elején például, amikor infúzióra és antibiotikumra szorult Izé, van egy fotó, ahol minden bordája látszik. Szívszorító így látni egy ártatlan állatot. Azt pedig szinte lehetetlen szemléltetni, hogy milyen megterhelő lelkileg az állatmentés, de Tornóczky Anitának sikerült egy komoly szeletet megmutatni a munkájukról és annak fontosságáról, a kegyetlen szélmalomharcról, amellyel nap mint nap szembe kell nézniük.
Ez a kötet szerintem elbírna egy 14-es karikát. Fontos dolgok vannak benne, amikből rengeteget tanulhatnak a gazdik vagy leendő gazdik, de egy fiatalabb gyereknek még nem biztos, hogy kell olyanokról olvasni, hogy menteni kellett olyan kutyát pl, akinek hiányzott a fél arca egy kutyaviadal miatt. Beszélni kell vele róla, de nem ilyen durván szembesíteni az emberiség sötét oldalával. És a fülszöveg nem készít fel azokra a rémes dolgokra, amiket a mentésekről szóló történetekben olvashatunk vagy a kötet vége felé az állatkínzásokról, a védőrség kudarcairól szóló részekben. Szerintem ezt fel kellett volna tüntetni rajta.
A kötet kedvezményes áron megvásárolható a borítóképre kattintva a kiadó honlapján.
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
Kövess minket Facebookon!
Képek forrása: Tornóczky Anita Állatvédőrség
