"...a mérhetetlenül nagy űrben és a világegyetem élete során léteztek vagy léteznek-e más intelligens civilizációk, amelyek a miénkhez hasonlóan felfedezték a csillagokat, és bizonyítékokat is hagytak az erőfeszítéseikről?"
Léteznek földönkívüliek? Ez egy olyan kérdés, amivel mindenki találkozott már életében és rendkívül megosztó téma. Ha engem kérdeztek, hatalmas nagy gőg lenne azt gondolni, hogy egy univerzumban, ahol több százmilliárd galaxis található, a Föld lenne az egyetlen olyan bolygó, ahol gondolkodó, intelligens lények, életformák, civilizációk léteznek. Ez a téma tudományos körökben is rendszeresen vitákat generál.
Legutóbb egy 2017-es esemény okozott fennforgást. A Harvard egyik elismert csillagásza, Avi Loeb állt elő egy elmélettel, miszerint a Naprendszerünket egy fejlett földönkívüli civilizáció látogatta meg. Földönkívüli - Egy idegen civilizáció első nyomai című kötet január 26-án a világpremierrel egyidőben jelenik meg magyar nyelven is az Agave Könyvek égisze alatt.
Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy ez a könyv lebilincselő. Volt szerencsém megjelenés előtt elolvasni, ami úgy nézett ki, hogy egy csütörtök reggel nekiültem és aznap el is olvastam. Megosztó, izgalmas, érdekes, provokatív. Egy könyv, amely arra készteti az olvasót, hogy álljon meg egy pillanatra, nézzen fel a csillagos égre és legyen merész, kíváncsi és, ami a legfontosabb: nyitott az újra. Imádtam!
Avi Loeb a Harvard egyik legjobb csillagásza, akit nem mellesleg az űrkutatás 25 legbefolyásosabb embere között említ a TIME magazin. Szakmai karrierjét az univerzum iránti kíváncsiság jellemezte. A Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője, a Harvard Black Hole Initiative (BHI) alapító tagja, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ Elméleti és Számítástudományi Intézetének igazgatója, a Breakthrough Starshot Initiative vezető kutatója, az Amerikai Tudományos Akadémia fizikai és csillagászati elnökségi testületének elnöke, a jeruzsálemi Héber Egyetem Einstein: Visualize the Impossible elnevezésű digitális platformjának egyik vezető tanácsadója, valamint az elnöki természettudományos és technológiai tanácsadói kar tagja Washingtonban.
„Vannak, akik nem fogadják el annak lehetőségét, hogy más civilizációk is léteznek” – nyilatkozta Loeb a New York Post-nak. – „Úgy vélik, különlegesek és egyediek vagyunk. Azt hiszem, ez egy előítélet, amelytől meg kellene szabadulnunk.”
A szerző ebben a könyvben bemutatja hipotézisét, mely szerint a 2017. október 19-én a Naprendszerünkön keresztülszáguldó objektum, az 'Oumuamua névre keresztelt jelenség nem lehetett aszteroida. Szerinte egy távoli, földönkívüli civilizáció fejlett technológiai eszköze. Egy idegen civilizáció első nyoma. Tizenegy napig volt megfigyelhető ez az objektum, ebben a könyvben pedig az ezekben a napokban gyűjtött adatok elemzéseiről és az általuk levont következtetésekről olvashatunk. Minden tudós egyetért abban, hogy különleges volt ez az objektum és számos furcsaságot figyeltek meg, ami alapján felállítottak számos tudományos hipotézist.
Hawaii egyik csúcstechnológiás teleszkópja rögzítette a látogatót. A tudósok számos elhaladó aszteroidát, üstököst vizsgálnak folyamatosan. Eleinte az 'Oumuamua is egynek tűnt a sok közül, de ahogy elemezték az adatokat, egyre több furcsaságra figyeltek fel, s végül arra jutottak, hogy egyik sem, hanem valami ami a csillagközi térből érkezett.
Az ember évezredek óta folyamatosan kutatja a környezetét. Jobb életet keresünk vagy egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk. A végeredmény pedig az, hogy magát a bolygónkat is egyre jobban megismerjük és sokat kacsingatunk a világűr felé. Felmerül a kérdés: ha léteznek más civilizációk, vajon ők is ugyanezt teszik? Kimerészkednek az ismert világukból, hogy valami újat keressenek?
Nem könnyű a tudósok élete. Számos kérdés, amelyek általában újabb és újabb kérdéseket hoznak maguk után és rengeteg közülük megválaszolatlan marad. Ezt Avi Loeb ötletesen fogalmazta meg:
"A tudomány olyan, akár egy detektívregény, és ebben a közhelyben az asztrofizikusok számára egy csavar is rejlik, a tudományos nyomozómunkának ugyanis nincs még egy területe, ahol a léptékek és a koncepciók ilyen változatosságával találkoznánk. Az érdeklődési területünk kronológiailag az ősrobbanással kezdődik, és az idők végezetéig tart, miközben azt is elismerjük, hogy az idő és a tér relatív fogalom. Kutatómunkánk a legkisebb ismert részecskék, a kvarkok és elektronok szintjéig hatol, ugyanakkor az univerzum pereméig terjed, és – közvetve vagy közvetlenül – mindent érint a kettő között."
Mindenki megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokra vágyik. Főleg, amikor ilyen "elrugaszkodott" gondolat lát napvilágot, hogy a közelben járt egy földönkívüli életforma. De ilyesmi sosem lesz a kezünkben. Van tizenegy napnyi adat és bizonyíték, mely több kérdést hagyott maga után, mint választ. A tudománynak nincs más lehetősége, mint hipotézist állít fel. Eleinte maga a szerző is azt gondolta ez csak egy üstökös, de aztán a tudományos közösség jelentős részével együtt ráncolni kezdte a homlokát az adatok elemzése közben. Csillagközi égitest mivoltának köszönhetően egyre több tudóst kezdett el érdekelni, aminek köszönhetően egyre több adat állt rendelkezésükre, s ezáltal egyre több anomáliát tártak fel.
Az 'Oumuamua utáni detektívmunka alatt rengeteg izgalmas kérdés merült fel. Hogy néz ki? Az égitestről nem volt és nincs is pontos kép, de többek között az alapján, hogy miként tükrözi vissza a napfényt, kirajzolódik egy kép a kinézetéről. Azaz, jelen helyzetben két variáció a legvalószínűbb. Mindkét esetben extrém formájú és kicsi, öt-tízszer olyan hosszú, mint amilyen széles és vagy szivarszerűen hosszúkás alakú vagy palacsintához hasonlóan lapos. Az előbbi lett a legelterjedtebb megjelenítési formája, melyet láthattok a fenti fantáziarajzon.
Lássuk a furcsaságokat: az alakja egyáltalán nem szokványos, kicsi és furcsa, aztán szokatlanul fényes (ha esetleg kisebb, mint amire a tudósok becsülik a méreteit, akkor példátlan a fényvisszaverő képessége), nincs gázképződés, olyan gyorsan mozgott, hogy nem tudta magához húzni a Nap gravitációja, de ami a szerzőt arra késztette, hogy jobban elmerüljön a témában és sok kollégájával szembemenjen hipotézisével, az ‘Oumuamua útjával van összefüggésben. Az egyértelműen látszik, hogy útja egy részét a Nap körül tette meg, viszont nem olyan pályán mozgott, amilyenen pusztán a Nap gravitációs erejének hatására várható lett volna. De arra nincs magyarázat, hogy miért az eltérés. Hogy ez miért kulcsfontosságú, arról részletesen olvashatunk a könyvben.
A szerző nem csupán saját hipotéziséről beszél, hanem sorban felvázolja más tudósok különböző elméleteit, feltételezéseit arra vonatkozóan, hogy mitől furcsa ez az objektum. Ezeket sorban meg is cáfolja a tudomány segítségével. Mindegyik hipotézis nagyon érdekes a cáfolatukkal együtt. Élvezettel olvastam, ahogy próbálták megfejteni a világ különböző tudósai ezt a különös rejtélyt.
Közben azt is megtudjuk mikor kezdett el Loeb professzor a földönkívüli civilizációk lehetőségével foglalkozni. Egyre jobban érdekelte a kérdés, hogy egyedül vagyunk-e. Az ezzel kapcsolatos munkájáról is rengeteg izgalmas információ található a könyvben. Emellett többek között arról is mesél, hogy kozmológus kollégájával miért és miként kezdtek el hallgatózni a világűrben. De azt is őszintén leírja, hogy bizarrnak találja, hogy a földönkívüli intelligencia keresésével foglalkozó szervezetet, a SETI-t milyen gyanakvás övezi, pedig nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy máshol is kifejlődtek intelligens létformák, s velük civilizációk. A földönkívüli élet iránti ellenállást sok tudós konzervativizmusának tartja betudhatónak. Pedig ezeket a számokat látva, nagyon is jogos a hipotézis, hogy van élet a Földön kívül is:
"A Tejútrendszer több tízmilliárd Föld nagyságú bolygónak ad otthont, ahol hasonló a felszíni hőmérséklet, mint nálunk. Mindent egybevetve, galaxisunk kétszázmilliárd csillagának nagyjából egynegyede körül kering a Földhöz hasonlóan lakható bolygó, amelyek felszíni körülményei lehetővé teszik a folyékony víz megjelenését és az általunk ismert élet kémiai feltételeinek kialakulását. Ha vesszük ezt a rengeteg bolygót – ötvenmilliárdot csak a mi galaxisunkban! –, ahol az életet a Földhöz hasonlóan lehetővé tevő körülmények jellemzők, akkor nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy máshol is kifejlődtek intelligens lények.
És most csak a Tejútrendszeren belül található lakható bolygókkal számoltunk. Ha ehhez hozzáadjuk az univerzum megfigyelhető részében lévő galaxisokat, akkor a lakható bolygók száma zettára (trilliárdra), vagyis 1021-re nő – ez több, mint ahány homokszem van a Föld tengerpartjain. "
Olvashatunk a Starshotról is, ami szintén megérne egy komplett könyvet. Tömören összefoglalva (de mindenképpen érdemes utána olvasni máshol!) néhány elkötelezett tudós és pár őket támogató milliárdos (az alapítók között volt Yuri Milner, Stephen Hawking és Mark Zuckerberg) közös projektje, ami arról szól, hogy egy kamerával felszerelt fényvitorlát küldjenek a Földről a legközelebbi naprendszerbe, az alfa Centauriba, hogy lássuk van-e arrafelé élet. Mivel pont ezen dolgozott Loeb professzor, amikor itt járt az 'Oumuamua, felmerült benne a gondolat, hogy mi van, ha egy földönkívüli civilizációnak is hasonló gondolata támadt és a furcsa égitest valójában egy fényvitorla, melyet egy idegen civilizáció küldött, hogy feltérképezze a mi naprendszerünket. A fenti képen erről látható egy fantáziarajz.
Az erről szóló tanulmányt a média nagyon felkapta, imádták, mindenki izgatottan fogadta, ám a tudóstársadalom nem repesett érte, ők óvatosabban reagáltak. Minden ismert lehetőséget megvizsgáltak, de nem jutottak előrébb. Rengeteg volt az anomália, mégsem mertek nyitottabbak lenni és más oldalról megközelíteni a dolgot. Ragaszkodtak hozzá, hogy természeti jelenség, amelyet nem tudnak megmagyarázni. Mitől más ez a hipotézis, mint az, hogy idegen civilizációra utal? Ha engem kérdeztek: semmiben. Ha viszont ez a hipotézis igaz, az megváltoztatja a gondolkodásunkat. A változástól pedig sokan félnek. Mert ez azt jelentené, hogy nem mi vagyunk az egyetlen intelligens faj az univerzumban. Rendkívüliek vagyunk, de nem egyediek. Ezt sokan nem lennének képesek elfogadni. Ami szerintem inkább izgalmas, mint probléma. Ma csak egy szűk réteg foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, de a szerző bízik benne, hogy a fiatal tudósok mernek kíváncsiak lenni és nem nyomja el őket a konzervativizmus.
"A fiatalság nem biológiai kor kérdése, hanem egyfajta hozzáállás. Ez teszi hajlamossá az egyik embert arra, hogy új frontokat nyisson a természettudományos felfedezések terén, míg a többiek megpróbálnak a tradicionális határok között maradni. A tudóssá válás gyakran azzal a privilégiummal jár, hogy az ember fenntarthatja gyermeki kíváncsiságát, és megkérdőjelezhet indokolatlan elképzeléseket. Csakhogy ez a lehetőség nem sokat ér, ha nem használjuk ki. A konzervatív tudományos közösség széles köre hisz abban, hogy az intelligens élet valószínűleg csak a Földre jellemző egyedi jelenség, tehát idő- és pénzpazarlás lenne mesterséges jeleket keresni az égen, vagy halott civilizációk hulladékait a világűrben. De ez maradi gondolkodás. A kutatók legújabb nemzedékének olyan teleszkópokhoz van hozzáférése, amelyek a feje tetejére állíthatják ezt a gondolatot."
A kötetben az elmélet mellett arról is olvashatunk, hogyha a hipotézis helytálló, annak milyen következményei vannak. Hisz egy ilyen felfedezés a természettudományokra, a fajunkra, a vallásokra és a bolygónkra is hatással lenne. De arról is ír, hogy hol érdemes kutatni földönkívüli élet után és milyen típusú életformát érdemes keresni. Vagy, hogy milyen hangokra kell odafigyelni, melyek a világűrből érkeznek.
Kifejezetten tetszett, hogy nemcsak a különös látogatóról olvashatunk a kötetben, hanem számos szakmai érdekesség kutatási folyamatokról, eszközökről is helyet kapott. Ráadásul egy nemzetközileg elismert tudós múltjába és jelenébe is bepillantást nyerhetünk. Elmeséli miként nőtt fel és hogyan vált szenvedéllyé, hivatássá az életében a tudomány, az asztrofizika és az űrkutatás. Nagyon olvasmányos és bár akad benne szakzsargon, mégis közérthetően fogalmaz. Számos olyan gondolatot oszt meg az olvasókkal, amely gondolkodásra ösztönöz. Kicsit irigylem a diákjait, egy ilyen professzor mellett öröm lehet órákra járni.
A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Fordította: Farkas Veronika
Kövess minket a Facebookon is!
