Tyúkos körökben a tyúktetű (madártetű atka)  fertőzés 
leküzdőjének aranyba foglalják a nevét. 
Ha ehhez még vegyszerek - de főleg! -, mellékhatások nélküli a módszer, 
a kezelés javaslattevője mennybe megy. 
Nos, van ilyen módszer, mégis kevesen ismerik: kovapor.  

Két évvel ezelőtt jelent meg hazánkban a szerző Blackout című regénye, ahol egy ijesztő jövőképet írt le a szerző: mi történne a világgal, ha először Európa, majd Amerika is sötétségbe borulna egy világméretű áramszünet után? Nincs áram, fűtés, víz- és csatorna, oda a technológia vívmányai, velük együtt a kórházak, a bankok, az élelmiszerboltok. Ha nem olvastátok a könyvet, érdemes pótolni! Lebilincselő és rémisztő is egyben egy újabb kőkorszak gondolata.

Ezúttal Zero című regényében a mindennapjaink szerves részévé vált internet és annak veszélyei került górcső alá. Azon belül is az adathalászat. Amint megnyitunk egy böngészőt, belépünk a közösségi oldalakra, máris szembesülünk ezzel. Az általunk keresett oldalak alapján kapjuk a reklámokat, éljen a célzott marketing...vagy nem. A telefonunk helyadatai alapján pedig még azt is pontosan tudják, hogy épp hol járunk, mit csinálunk. Kiadjuk személyes adatainkat, szokásainkat, életfeltételeinket. Kiszolgáltatottá tettük magunkat. És mi történik, ha ezt valaki ellenünk fordítja?

A szerző által elképzelt világban, ami nem is tűnik lehetetlennek, adott egy alkalmazás, a Freemee. Látszólag csuda jó, hiszen pár adatért sikert és pénzt ígér. Néhány app és máris megtudjuk, hogyan legyünk közkedveltek, népszerűek, sportosak, sikeresek. Ehhez adott egy virtuális személyi edző, aki megmondja mit tegyünk. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor a Freemee skálája szerint magas értékeket fogunk kapni, amit bárki láthat, ráadásul ezek a pontok hasznot is termelnek. De mi történik, ha ellenkezünk? A népszerűségi indexünk csökkenésnek indul. 

Ezzel még nem is lenne éppenséggel probléma. Hiszen kit érdekel, hogy online hány pontunk van? Ugye? De mi van, ha ezek a számok elkezdik befolyásolni a valódi életünket? Ha már nem csak a mit, hogyan, miért vásároljunk van a középpontban, hanem elkezdi átformálni a gondolkodásunkat a legtöbb pénzt kínáló szája ízének megfelelően vallási vagy politikai téren is? És mi lenne, ha nemcsak, hogy megmondják mit tegyünk, hanem még látják is, hogy mit teszünk a mindent behálózó kamerarendszer, az okostelefonunk, vagy épp arcfelismerő szoftverek segítségével? Netán pár, az interneten található negatív érték alapján kirúghatnának a munkahelyünkről, vagy a programnak köszönhetően olyan hülyeségeket követünk el, amibe bele is halhatunk? Na, hogy hangzik? Máris nem tűnik olyan mókásnak.

A szerző, Marc Elsberg

A történet középpontjában Zero, egy internetes aktivista szervezet és Cynthia, egy újságírónő állnak. Elsberg rögtön belecsap a lecsóba és egy izgalmas akcióval indít: Zero megszívatja a Fehér Ház alkalmazottait, veszélybe sodorja az Egyesült Államok elnökét és testőreit, mindezt pedig élőben bárki követheti az interneten. Miután ennek vége, Zero leközöl egy anyagot arról, miként teszi tönkre a világot az adathalászat.

Eközben egy fiatal fiú halála rámutat mennyire veszélyes is az élő arcfelismerő. Egy okosszemüveg, egy arcfelismerő szoftver, amely képes azonosítani egy körözött bűnözőt, egy vakmerő, bolond kölyök és egy pisztoly. Sejthető volt, hogy mi lesz a találkozás vége. :( Ezen a ponton joggal merülnek fel aggályok egy ilyen szoftver kapcsán. Jelenleg a valóságban is folyik a fejlesztése egy ilyen programnak. Ez vajon jó vagy rossz lenne? (Aki ismeri a Person of Interest című sorozatot, biztos nem vágyik az ilyen szintű teljes megfigyelésre).

A srác része volt egy kísérletnek, ahol egy Freemee nevű közösségi oldal a felhasználóin teszteli, hogy mennyire befolyásolhatóak az emberek az élet hétköznapi kérdéseiben. A fiatalok könnyebben irányíthatóak az élet minden területén, otthonosabban is mozognak a mobilok, az appok világában.  Ám a nem várt eredmények miatt a Freemee-nél elkezdenek aggódni...

Adam, a halott srác legjobb barátja el kezd azon agyalni, hogy mi van, ha miközben a Freemee jobbá tette az életüket, egyeseket túl magabiztossá tett. Mi van, ha a túlzott követelmények kétségbeesést, depressziót okoztak? És mi van, ha nem Adam volt az egyetlen álodozat?

Közben folyamatosan kapunk részleteket az amerikai hírügynökségek munkájából. Megtudhatjuk milyen módszerekkel próbálják levadászni Zerót. És persze nem csak ők keresik az aktivistákat: Cyntia oknyomozásba kezd, amely veszélyes helyzetekbe sodorja őt, családját és barátait. Gyilkosok és végül már Zero is őt keresi, közben pedig a Freemee is egyre inkább érdeklődik iránta. De, hogy mi sül ki ebből? Olvasd el és megtudod! Hidd el, érdemes!

Marc Eslberg eszméletlen jó író! Ismét egy izgalmas, fordulatos, elgondolkodtató, megdöbbentő, sőt, időnként sokkoló regényt hozott a rajongóknak. Végig pörögnek az események, számomra letehetetlen volt a könyv. Ráadásul sajnos nagyon is könnyű elképzelni egy ilyen világot, mert nem is állunk messze tőle. Simán kötelező olvasmánnyá tenném a mindent megosztó és az állandóan a közösségi médián lógó tizenéves korosztálynak. Remélem harmadik regényét is olvashatjuk majd magyarul. Eddig kettőből kettő telitalálat!

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Érdekel mi történik, amikor magával ránt az örvény? Kattints!

Kövess minket Facebookon!

"Vannak gazdagok, mocskosul 
gazdagok és vannak kőgazdagok...
A regény pellengérre állítja az ázsiai 
nagyvilági népek őrültségeit." 
People magazin

10 év és pár nap után végre hozzánk is megérkezett a Mamma mia! című film folytatása. A szereplőgárda kibővült, a történet tovább íródott, de az éneket és táncot sose hagyják abba. :)

Már az első pletykáktól kezdve figyeltem, mikor érkezik a folytatás egyik kedvenc filmemhez, mégis ahogy közeledett a premier és érkeztek az előzetesek, egyre vegyesebb érzésekkel vártam azt - abban biztos voltam, hogy a premier előtti vetítések valamelyikére jegyem lesz (azóta már dupláztam), azonban attól is féltem, meg tudják-e ugrani az első rész színvonalát.

A Mamma mia! film értékeléseit nézve páran biztosan megkérdőjelezik, hogy jól használtam-e itt a színvonal szót, de ugye ízlésről nem vitatkozunk és egészében nézve nekem az első rész tetszett. A történet gyengeségeit ellensúlyozta a látványvilág, a dalok és annak koreográfiái, valamint nekem sokat adott az élményhez, hogy olyan színészeket hallhattam énekelni, akiket azelőtt beszélni se nagyon. A téli borongós időben is jó kedvre tudnak deríteni a görög szigetvilág színei (oh, az a tenger), a sok napfény és persze a zene. Ha úgy készülünk a filmre, hogy itt inkább színészek énekelnek, mint énekesek színészkednek (1-2 kivételtől eltekintve), akkor nagy csalódás nem érhet minket.

Mit is ígérnek az előzetesek? Visszakapjuk az első részben megkedvelt szereplőinket, nagyjából az azóta eltelt 10 - a történet szerint csak 5 - évvel idősebb kiadásban. Szintén Sophie áll a középpontban, aki ezúttal gyermeket vár (pszt, titok :) ), és ennek kapcsán egyre inkább érdekli, milyen volt az édesanyja fiatalkorában. Vissza is tekerjük az idő kerekét egészen 1979-ig, amikor a frissen diplomázott Donna világot akar látni és elindul Kalokairire. Itt felvillantják mindhárom lehetséges apával való kapcsolatát és a végén megjelenik Sophie nagymamája is.

Idáig szedtem össze gondolataimat, mielőtt beültem a filmre, ami - mint kiderült - nagyon megnehezítette az ajánló írását. Miért írom ezt? Mert összességében ez a film is tetszik, már most biztos, hogy rongyosra nézem majd a DVD-t, ugyanakkor vannak gyengeségei is. Az előzetesekből ki nem derülő részleteket nem szeretném elkotyogni, igyekszem mégis kedvet hozni a filmhez.

Lássuk, kinek is ajánlanám? Egy szóval: mindenkinek. Kicsit bővebben: mindenkinek, aki szeretne kicsit kiszakadni a mindennapokból és van kedve két órában egy könnyed történet és buli keverékébe csöppenni. És/vagy ABBA rajongó.

Ugyanis tagadhatatlan, hogy a 114 percet ezúttal is a svéd együttes dalai viszik a hátukon. (Ki fedezi fel Benny-t és Björnt a film első felében?) Több olyan szám is elhangzik, amely kevésbé ismert, természetesen az olyan slágerek mellett, mint a Waterloo, Mamma mia, Dancing Queen - hogy csak néhányat említsek. Ismét lenyűgözött, mennyire találóan tudnak történetet írni a dalszövegek köré. (Mármint az eredetihez, ugyanis a magyar felirat alapján ez nem annyira egyértelmű, mert néha jelentését veszti a tartalom - a fordításnál arra figyeltek inkább, hogy rímeljen.) Néhol megint bele kellett nyúlni a dalszövegbe, hogy jobban passzoljon a jelenethez, mégis inkább a történet idomul a kész dalokhoz. 

A humor ismét fontos szerephez jut a szövegkönyvben, egy-egy fél mondat hosszú nevetéseket tud előidézni (ez viszont a szinkronos verzióban jobban átjön). A karakterekben is felismerhető a tíz éve megismert önmaguk, így például megállapíthatjuk, hogy Harry fiatalon is “spontán” volt, a jelenben “spontán” és valószínűleg a jövőben is az lesz. Külön plusz pont az alkotóknak, hogy figyeltek az első részben elhangzottakra, így viszontlátjuk Donna naplóját, összerakva a darabokat megismerhetjük Bill Sophia nénikéjét, valamint megkapjuk azt a jelenetet is, mikor Sam visszament a szigetre és megtudta, hogy Donna már mással van - bár szerintem túl könnyen feladta.

Kedves utalásnak tartom, hogy ez a rész is Sophie apjainak címzett leveleivel indul és hogy Donna megint nem ápol túl jó kapcsolatot a kecskékkel. Ugyanakkor ha valaki megnézi az eredeti filmet ennek megtekintése előtt, eltéréseket is felfedezhet, például a fiatal srácok egyáltalán nem hasonlítanak a fényképekre és a címadó dal alatt felvillantott régi önmagukra, és az időrend is megborult egy kicsit. Az első filmben tett utalások alapján Donna édesanyja, a “drága lélek” már fentről haragudhat lányára, most mégis megjelenik. Illetve amit nagyon hiányoltam a történetfolyamból: komolyan, 5 év alatt sem jutottak el odáig, hogy egy DNS teszt segítségével kiderítsék, ki is az apa?

Szintén a film erősségei a színészek is. A visszatérő nagy “öregek” nagyrészt hozzák a kötelezőt, bár fájóan kevés játékidőt kapnak. Arányaiban körülbelül megegyezik az első részbeli feltűnéseikkel, azonban ott a teljes történet az ő korukban játszódik, itt pedig két filmet kapunk egyben, párhuzamosan fut a múlt a jelennel. Azt látni rajtuk, hogy a szerepet komolyan veszik, magukat viszont kevésbé és sokkal lazábban mozognak a kamerák előtt, munka/kötelesség helyett jutalomjátéknak tűnik a filmszerep. Az eredetihez hasonlóan a film egyik csúcspontja a Dancing Queen, ezalatt Pierce Brosnan visszarepül a disco korszakba, Colin Firth és Stellan Skarsgård pedig megidézi a Titanic-ot is. Christine Baranski jól alakítja a mimikátlan férfifalót, Julie Walters is tökéletesen hozza a “minden mindegy” életszemlélet lelkes hívét. A két új idősebb szereplő karaktere pedig bebizonyítja, hogy a világ még mindig kicsi. Cher a hangjával nyűgöz le mindekit, Andy Garcianak pedig remekül áll a kifinomult úriember szerepe.

Visszatérők, de fiatalok Amanda Seyfried és Dominic Cooper. Utóbbi nem sok szerepet kap, azt viszont megfelelően hozza, míg előbbi sokat komolyodott a 20 éves Sophie-hoz képest. Természetesebben játszik, jobban is áll neki a felelősségteljes karakter. Ha pedig arra van szükség, tud egy oltalomra szoruló lány vagy akár a buli középpontja is lenni.

Jöjjenek a most megismert fiatalok. Velük vagyok nagyobb bajban, ugyanis a fiatal Rosie, Tanya és Bill megjelenésben, viselkedésben és szóhasználatban is megfeleltethetőek a karakterek későbbi formáinak. Harry viszonylag rendben van, csak későbbi önmagához képest érzem komolytalannak, esetlensége viszont aranyos. Samnél pedig egyszerűen nem tudom meglátni a későbbi erős jellemet (és mondjuk Pierce Brosnan sármja is hiányzik a srácból). Donna külsőre tökéletes választás, amíg csak játszik, nagy bajom nincs is Lily James-szel, de amikor mikrofont kap a kezébe, akkor elkelne egy fast forward gomb a vetítőgépre - és nem a hangjával van gond, csak olyan erősen grimaszol és gesztikulál, hogy abban semmi természetesség nincs.

Ha már a természetességnél tartunk, ezúttal a képi világnak is van egy nagy hiányossága - utólag az előző filmben is felfedeztem a nyomokat, itt viszont már az első megtekintéskor szemet szúrt a bluebox technika szükségtelenül gyakori használata. Láttam forgatási videót a nyitóbuliról, ott az égboltot varázsolták ezzel a képre, de a képek alapján több külső és belső jelenetnél is igénybe vették a mesterséges hátteret.

Ha tippelnem kellene, azt mondanám, 10 év múlva érkezik a harmadik rész, ahol 1959-be utazunk vissza - ha fel tudják építeni ABBA dalokból a történetet, én azt is megnézném. Egyelőre azonban be kell érnünk a második résszel, amelyre nem árt papírzsebkendővel felszerelkezve érkezni.

Tetszett, amit olvastál? 

A vízicsúszda kortalan szórakozás. Ahogy a gyerekek képesek félni tőlük vagy imádni őket, persze mindezt akár egyszerre is, úgy a felnőttekre is képes hasonlóan hatni. Sőt! Felnőtt fejjel már sokkal óvatosabbak vagyunk, így talán még nagyobb adrenalinlökettel tud szolgálni egy-egy félelmetesebb darab. Részemről a csúszda-rajongók táborát erősítem, ezért hoztam nektek néhány igazán különleges darabot a világ különböző tájairól, amin bármikor hajlandó lennék lecsúszni.

MASSIV Monster Blaster - Slitterbahn Waterpark, Galveston, Texas, Egyesült Államok

Kezdésnek rögtön jöjjön egy ütős darab az Egyesült Államokból: MASSIV Monster Blaster. Ez a csúszda a világ legmagasabb csúszdájaként beírta magát a Guinness Rekordok Könyvébe. 123 lépcsőfokot kell megmásznunk, hogy aztán mintegy 282 méteren keresztül élvezhessük, a pörgést, forgást és a végén a csobbanást. Eszméletlen jó lehet!

Serpent Slide - Atlantis, Paradise Island, Bahama-szigetek

A Bahamákon található csúszda alapjaiban még nem lenne elég, hogy felkerüljön erre a listára. Persze, izgalmas, hogy szinte tökéletesen vakon, gyors tempóban száguldunk lefelé, de a menet vége, ami igazán különleges. A csúszda ugyanis egy hatalmas akváriumba torkollik, ahol egy üvegcsőben haladva azt láthatjuk, hogy cápák úszkálnak körülöttünk, akiktől csupán egy vékony üvegfal választ el minket.

Slip'N Fly - Albercas El Vergel, Tijuana, Mexikó

A tijuanai csúszda nem nagysága vagy gyorsasága miatt került a listára. A csúszás záróakkordja teszi különlegessé. Csupán egy egyenes csúszda. De akkor mitől is különleges? Mint a neve, a Slip'N Fly is utal rá, a vége felfelé ívelt, ennek köszönhetően nem egyenesen csobbannunk a vízbe, hanem a magasba reppenünk a landolás előtt. Oltári élmény lehet. Állandó csúszda Mexikóban található, de a világ számos országában állítanak fel hasonlót minden nyáron.

L2 Double-Looping - Wörgler Wasserwelt, Wörgl, Ausztria

Mitől különleges ez az ausztriai gyöngyszem? Kezdjük mindjárt azzal, hogy nem leülünk és kényelmesen belökjük magunkat, hanem beállunk egy kis fülkébe, ránk zárják az ajtót és egy gombnyomásra eltűnik a lábunk alól a talaj 25 méter magasan. Aminek eredménye, hogy 15 méteren keresztül szinte csak zuhanunk csúszás helyett, majd akár 65 km/óráig gyorsulva száguldunk végig a 129 méter hosszú pályán zárt csőben, ahol két szép nagy forduló teszi izgalmassá a siklást.  

Toboloko - Cascanéia, Gaspar, Brazília

Mi lehetne jobb program, mint egy családdal vagy barátokkal eltöltött nap? Szinte teljesen mindegy, hogy mivel töltjük, legyen az egy erdei túra vagy épp egy strandolós délután, garantált a jókedv. És ezt még fokozni is lehet. A Brazíliában található Toboloko egy háromsávos 250 méter hosszú pálya, melynek egyik sávja alkalmas rá, hogy akár 25 ember összekapaszkodva (persze a megfelelő instrukciók mellett!) együtt csússzon, hogy aztán akár 70 km/órás sebességre gyorsulva élvezze a félig föld alatt levő pálya nyújtotta adrenalint.  (A videóban 0:55-nél kezdődik a csúszás.)

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Főkép: Wild Wadi Dubai

Balaton, nyár, felfordulás.
Mit lehet tenni, ha ilyen helyen valaki a többség akaratával szembe megy?
Össze lehet-e fogni a nagy terv érdekében őslakosnak, betelepülőnek egyaránt?

Dr. Jordan B. Peterson a Torontói Egyetem tanára, klinikai pszichológus. Könyve hónapok óta listavezető az Amazonon, értékét pedig jól mutatja, hogy közel 40 ország vásárolta meg a kiadás jogait. A kötetben 12 szabályban foglalja össze a tennivalónkat ahhoz, hogy rend legyen az életünkben, a fejünkben. Könyvében a tudomány, a racionalitás és a vallásos nézeteiből kialakult véleményét olvashatjuk, megfűszerezve történetekkel az életéből és értekezésekről a Biblia, a történelem és nagy filozófusok, gondolkodót szavairól.  A szabályok legtöbbje nem fog újdonságként hatni, de annál inkább fog rádöbbenteni sokakat, hogy mennyit változna az élete, ha nem csak ismerné ezeket a bölcsességeket, hanem alkalmazná is.

Na jó, persze nem mindet, mert lesz olyan, amivel nem biztos, hogy mindenki egyetért, de az tény, hogy jó pár érdekes és hasznos témát feszeget. Nyíltan, őszintén, néha kicsit viccesen, néha komolyabban, néha egészen bántón, és időnként túlírtan. Utóbbit úgy értem, hogy nem egyszer azt éreztem, hogy a sok sallang mellett elveszik a lényeg, és vadásznom kell a sorok között az érdemi mondanivalót. 

A kötetben vannak rendkívül egyszerűnek tűnő és mégis hasznos szabályok is. Ilyen rögtön az első szabály is, mely úgy szól: Hasat be, mellett ki! A jó testtartás sokat elárul egy emberről. Magabiztosságot sugároz, rátermettséget sugároz, ráadásul könnyebben megy a kommunikáció is, hiszen jobban látjuk beszélgetőpartnerünk apró gesztusait. Persze ennél azért kicsit többről szól ez a szabály. Nem elég, ha kihúzzuk magunkat, fejben is el kell döntenünk, hogy mit érünk, hol állunk a világ hierarchikus rendszerében, mindez pedig segít, hogy el tudjuk fogadni a világ terheit, ki merjük mondani a vágyainkat és örömöt találhassunk az életünkben. Mindennek a magyarázatához, megértéséhez hosszan elemzi a "diadalmas homárok" életét, párhuzamot vonva az emberiséggel.

A harmadik szintén olyasmi, amiről azt gondolhatnánk mennyire könnyű betartani. A fenéket. Kimondja, hogy Barátkozzunk azzal, aki a javunkat akarja! Teljesen logikus és persze mind erre vágyunk. Kell bárkinek olyan ember a közvetlen környezetébe, aki fúr, irigykedik, hátráltat? Naná, hogy nem! De valakit megismerni időbe kerül. Sajnos előfordul, hogy mire kiderülne az illető egy káros élőlény, addigra már késő. Ettől még próbálkozhatunk és ne féljünk megszabadulni életünk negatív elemeitől. És olyan is van, hogy meg akarunk menteni valakit, aki elbukott, de egyáltalán nem kér a segítségünkből, mert talán a nyomorúságával próbálja bebizonyítani a világ igazságtalanságát. Ilyenkor inkább álljunk tovább és járjunk jó példával.

A második, a negyedik és hetedik szabályt mindenki jól ismeri, mégis gyakran elfelejtjük alkalmazni őket. A második szabály szerint Segítsünk önmagunkon! Ennek megértéséhez Peterson többféleképpen definiálja életünk két alapvető elemét, a káoszt és a rendet. Nagyon tág fogalomként értelmezi mindkettőt, sok példát hoz rájuk, hogy megértsük mire is gondol. Például azt mondja a káosz kétségbeesés és rémület, vagy amikor nem tudjuk hol vagyunk és mit csinálunk. Míg a rend pl, amikor a jég, amin korcsolyázunk szilárd, vagy ha a házasság stabil, de rend a padló a lábunk alatt, sőt még a civilizált idegenek udvariassága is.

Az életben elengedhetetlen ennek a két elemnek a jelenléte, azt pedig nekünk kell kitapasztalnunk, hogyan tudjuk megteremteni a számunkra szükséges egyensúlyt. Természetes, hogy segítünk a gyerekünknek, a szüleinknek, a barátainknak, de sosem szabad megfeledkezni róla, hogy magunkért is megtegyünk mindent. Ehhez ismernünk kell magunkat, tudnunk kell kik vagyunk és hová tartunk, hogy a káoszt mértékét korlátozzuk és rendet teremtsünk. Az élet értelmét kell megtalálnunk, aminek eléréséhez önmagunkon kell segítenünk.

A negyedik szabály szerint A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez! Tegye fel a kezét az, aki még soha nem hasonlította képességeit valaki máshoz! Sajnos nem hiszem, hogy túl sok kéz lenne most a magasban, szóval érdemes odafigyelni a professzor szavaira, aki szerint oké, hogy látjuk a környezetünkben ki, mit csinál, de ehelyett inkább végezzünk önvizsgálatot. Elemezzük ki mit értünk el eddig, hogy értük el azt, mi zavar minket, és próbáljunk rájönni min tudunk változtatni és min vagyunk hajlandóak változtatni, hogy jobb legyen az életünk. És ehhez a szabályhoz tökéletesen köthető a hetedik szabály: Adjunk értelmet az életünknek (megalkuvás helyett)! Könnyű beletörődni abba, ami van és közben titkon vágyakozni valami másra. De mennyivel jobb lenne, ha inkább célokat keresnénk? Először akár csak aprókat és mikor rájövünk mennyire jó érzéssel tölt el, hogy elértünk valamit, már jöhetnek is a nagyobb horderejű célok. Persze mindig ügyeljünk rá, hogy reálisan alkossuk meg a célokat.

És ehhez csatolhatjuk rögtön a hatodik szabályt is, mert anélkül esélytelen bármit is elérni: Tegyünk rendet a magunk háza táján, mielőtt a világot kritizáljuk! Látok nem egy embert a környezetemben, aki semmit nem tesz azért, hogy az élete jobb legyen, de folyamatosan panaszkodik és mindenkiben megtalálja a rosszat. Legyen az akár csak egy neki nem tetsző ruhadarab, "muszáj" negatív megjegyzést tennie rá. Ennek elkerülésére javasolja, hogy legyünk alázatosak, és a saját otthonunkban tegyünk rendet. Ha mindenki így tenne, máris jobb világban élhetnénk.

A kilencedik szabályt elsőre feleslegesnek éreztem, aztán rájöttem, hogy sokan szeretik azt gondolni, hogy mindenkinél okosabbak. Akár általánosságban, akár egy adott témakörön belül, ezért nem is figyelnek oda a körülöttük levőkre. Pedig, ha figyelmesen hallgatunk, biztos, hogy minden nap tanulhatunk valami újat. Ebben teljesen egyetértettünk a professzorral, aki a szabálynak a Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem! címet adta.

Az utolsó két szabály címén egyaránt jót mulattam: Hagyjuk gördeszkázni a gyerekeket! és Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!, de nem fogom az összes szabályt elemezni, szóval ezeket is megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet.

A könyv végigolvasása után néhány szabályt emeltem csak ki, illetve azt, ami szerintem a lényegi mondanivalójuk. És itt a szerintemen van a hangsúly. Több tucat oldalból pár mondatnyi összefoglaló édeskevés, hogy elmondjam milyen ez a könyv vagy miről szól. A fejezetekben olvashatunk szemelvényeket a szerző múltjából, életéről, családjáról, nagy filozófusok gondolatait, bibliai történetek elemzéseit, melyeket megtoldott tapasztalataival, véleményével. Az útmutatások eléggé általánosítók, többször kétértelműnek tűnnek (legalábbis nekem), ezért azt gondolom, mindenkit más ragadna meg, mindenki kicsit másként értelmezné Peterson gondolatait. Olvassátok el és használjátok bölcsen! :)

A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

A borítóképre kattintva kedvezményesen megrendelheted a kiadó honlapján!

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Szerinted mi történne az Egyesült Államokban, ha az elnök eltűnne? Kattints!

Szereted az egészséges, gyors, tartósítószermentes befőzést? 
Akkor szerezz be magadnak egy befőzőautomatát! 
(a kép jobb oldalán láthatod is) 

Még május elején a hosszú hétvégén leselejteztem újabb kb 200-300… hát, legyünk megengedők, nevezzük „könyvnek” őket, egyébként 60-70-80-as évekbeli romantikus és krimiszerű valamik. Köztük volt ez a csoda is pár hasonló társával. Elolvasván a fülszöveget már tudtam, hogy erre nekem szükségem van.